Súlyos az aszály, de nem rendkívüli

Az idén nagyon borúlatóak a gazdák az aszály miatt. Mire kell számítanunk?

Takarmányozási nehézségekre és élelmiszerhiányra biztosan nem! Az utóbbi években valóban gyakrabban panaszkodtak a termelők a kevés csapadékra, az alacsonyabb hozamokra. Az is igaz, hogy az idén nagyon sok aszálysújtott területe van az országnak, de a helyzet nem mondható katasztrofálisnak. Már körülbelül 20 napja szárazság van, viszont szerencse a bajban, hogy mindez kedvezőbb időpontban érte el az országot, mint mondjuk 2022-ben. Az idei év első hónapjaiban bőséges csapadék érkezett, a szántóföldi növényekben, főleg a kukoricában és a napraforgóban a szárazság viszonylag kevés kárt okozott. Akkor érkezett, amikor ezek már kivirágoztak, és elkezdődött a szemképződés.

Akkor mi indokolja, hogy a termelők vészharangokat kongatnak? 

Az év elején jobbak voltak a terméskilátások annál, mint ami most, a betakarítás idején várható. Hazánkban sokéves átlagban a kukorica terméshozama hektáronként eléri a 8-9 tonnát, az idén ennyi biztosan nem lesz. Az országos várakozást lecsökkentették 6-7 tonnára, én magam is országosan mintegy 10 százalékos terméscsökkenést tartok reálisnak – a kukorica esetében. 

Jogosak akkor a panaszok. Ez mekkora veszteség?

Ha a betakarításkor valóban 10 százalékos veszteség lesz, az nagyságrendileg mintegy 50 milliárd forint bevételkiesést jelent a teljes ágazatnak. Ehhez még hozzá kell számítani azokat a kárba veszett költségeket, amiket az időközben feleslegesen a földbe került, de nem hasznosult műtrágyára, illetve növényvédelemre fordítottak. Ez is legalább újabb 25 milliárd forint. Az aszály okozta szántóföldi károk nagyságrendileg így elérik a 75 milliárd forintot. Ez azért szokatlan, mert az utolsó „békeidőben”, 2019-2020-ban, a magyar kukoricatermelés majdnem egymillió hektárra nőtt, aztán beütött előbb 2021-ben, majd 2022-ben a szárazság, és elkezdődött a most is tapasztalható hozamveszteség.

Aki elmegy a földek mellett, bánatos napraforgót és sárguló kukoricát lát. 

Pedig a napraforgó két héttel ezelőtt még nagyon jó kondícióban volt. Ott is számolni kell némi terméskieséssel, de jóval kevesebbel, mint a kukoricánál. Amikor beütött a szárazság, a napraforgó már 90 százalékban „kész” volt. Magam is jártam az országot, Délkelet-Magyarországon néhány helyen tényleg el van sárgulva már a kukorica, ami arra utal, hogy ott nem nagyon lesz termés, de azért más tájakon csak a táblák széle sárgult el, beljebb jobbak a kilátások. Ezért gondolom, hogy az átlagos 6-7 tonna közötti termés reálisnak látszik. 

Miért éppen a kukorica sínyli meg a szárazságot? 

A növények számára az az optimális, ha egyenletes a talaj víztöltöttsége, akkor egy 20-25 napos aszályt minden probléma nélkül át tudnak vészelni. 2021 száraz év volt, 2022-is, az volt a mélypont. Tavaly szerencsére nagyon komoly csapadék-utánpótlást kaptak a földek, az idén tavasszal és még a nyár elején is a június alapvetően erősen csapadékos hónap volt, feltöltődtek a talaj vízkészletei. A növények, a kukorica különösen, „okosan” gazdálkodnak a rendelkezésükre álló vízzel: előbb a felszínhez közelebbi nedvességet használják fel, de mostanában már nagyjából a felszín alatt 30-50 centivel található vízből kell táplálkozniuk, mert ott még van némi tartalék. 

Mindezeket látva, elég lesz a hazai igények kielégítésére az idei aszályos termés? 

Ahhoz, hogy a hazai ipar igényeit, a feldolgozókat és az élelmiszer-ellátást ki lehessen szolgálni kukoricával, nagyságrendileg 5-6 millió tonna szükséges. Ez meglesz. Korábban alapvetően jelentős exportálónak számítottunk, kivitelre most valószínűleg kevesebb jut. 

Miért csak a kukoricáról beszélünk?   

Ez az a haszonnövény, amely az üzletek polcain szereplő élelmiszerek majd mindegyikében benne van. Készül belőle cukor, használják az üdítőitalokban, konzerválják, takarmányként nélkülözhetetlen az állattenyésztésnek, hogy csak néhány példát említsek. Egy korszerű mezőgazdaság egyre inkább átáll az alapanyaggyártásról a minél szélesebb körű feldolgozásra. Az a cél, hogy végre ne a nyersanyag-exportban legyünk erősek.  Ne az alapanyagot vigyük külföldre, hanem itthon készüljön belőle érték. A hazai üzletekbe kerüljön inkább a kukoricán felnőtt sertés combja, és ha már exportálni akarunk, akkor inkább fóliázva, vagy különböző élelmiszeripari technológiákkal feldolgozva adjuk el, semmint kukoricaként. 

A molnárok bejelentették: drágábban adják ősztől a lisztet. Már közölték a pékek is, emelik az áraikat. Ha a szárazság miatt kevés a kukorica, nem drágul majd a hús is? 

Összességében látni kell, hogy a megtermelt élelmiszer-alapanyag mennyisége és ára pontosan úgy reagál a piaci mozgásokra, mint más áruféleség esetében. A mezőgazdasági terményeknél még a külföldi árak is közrejátszanak, de alapvetően a kereslet és a kínálat mozgatja majd e téren is a bolti árakat. Furcsán hangzik, de az üzletekben áttételesen azt is megérezzük majd, hogy bizonyos termékekből globálisan hiány van-e, vagy az Egyesült Államokból terméstöbbletet jelentenek, Kínának éppen milyen élelmiszerekből van importigénye.

A nagy szárazság hogyan érinti majd az zöldségek árait?

A szárazság valamilyen szinten ki fog hatni a zöldségek áraira, a burgonyára, a hagymára, a répára, mert ezek a növények már kikerültek a fóliák alól, a szabadföldön is hiányzik a növényeknek a csapadék, az öntözés pedig nem mindenütt biztosítható. A frissen fogyasztásra szánt zöldségek árában persze tükröződnek a hazai termelési viszonyok, a piacon maga a termelő és a fogyasztó kerül közvetlen kapcsolatba. Nincs közbeiktatva valamilyen felvásárló, kereskedelmi bolthálózat, nem tesznek rá csomagolási díjat. Ezt nevezhetjük rövid ellátási láncnak, amiben fokozottabban érvényesül a kereslet-kínálat áralakító hatása. Hogy ennek örülnünk kell-e ősztől? Meglátjuk.