Szabadságharc a sajtószabadság ellen

Föld S. Péter 2020. május 4. 19:02 2020. máj. 4. 19:02

A Hírklikk is beszámolt arról, hogy mások mellett, a HVG felelős szerkesztőjét is megkérdezte a Süddeutsche Zeitung, miként ítéli meg a hazája médiájában uralkodó állapotokat. Gergely Márton szerint, Magyarországon már nem sok maradt a szabad médiából, amelynek jövője már csupán néhány száz független újságírón múlik, mert a sajtótermékek nagy része az Orbánhoz közeli vállalkozók kezében van. Azt már mi tesszük hozzá, hogy a magyar lakosság nagy része még mindig nem látja, miért kell a szabad sajtó, és hogy nem az újságírók számára fontos, hogy legyenek olyan szabad szigetek, ahol a hatalom kontrollja nélkül lehet írni.

A történet 2002-re vezethető vissza, amikor az elveszített választás után, a váratlanul ellenzékbe szorult Orbán Viktor azt ajánlotta a frissen miniszterelnökké kinevezett Medgyessy Péternek, hogy felezzék meg a közmédiát. Legyen egyik fele a kormányé, a másik az ellenzéké. Medgyessy, félig viccesen, azt válaszolta, hogy akinek média kell, vegyen magának.

Ezt követően jött létre az akkori Magyar Nemzetet is kiadó birodalom, amelynek része volt a Hír TV, a Heti Válasz és még egy sor más, Orbánhoz közeli média. A parádét Simicska Lajos vezényelte, ám a Fidesz éceszgébere a nevezetes G-napon nyilvánosan is szakított régi barátjával és üzlettársával. Orbán ekkor nemcsak egy régi harcostársat veszített el, de – mint kiderült, csak átmenetileg – a médiabirodalmának is kénytelen volt búcsút mondani.

Ezt követően, nem sokáig szomorkodtak a fiúk, hamar pótolták a veszteséget. Ma már a magyarországi sajtó igen jelentős része Orbán barátainak kezében van. Hogy mennyire igazságosan osztották fel egymás között a vadászterületeket, van-e valamelyikükben tüske, amiért neki kevesebb jutott, mint másoknak, nem tudjuk. Ami a cégadatokból kiolvasható: van már médiája Mészáros Lőrincnek, Habony Árpádnak, de még Schmidt Máriának is jutott egy kicsiny szelet a tortából. A közmédiát most nem is említenénk, sokszor szóltunk már arról, hogy az adófizetők pénzén fenntartott MTVA gyakorlatilag a Fidesz és Orbán Viktor szolgálatában áll.

Hogy miért jó ennyi újságot, rádiót, tévét tulajdonolni, nem kell megmagyarázni. Laikus szemel is könnyű belátni, hogy akié a sajtó, azé a hatalom. Ha a kormányhoz közeli, hozzá messzemenően lojális tulajdonosokhoz kerülnek az újságok, a rádiók és a televíziók, akkor ezekben a médiumokban csakis olyan információk és vélemények jelenhetnek meg, amelyeket a kormány jónak tart. Ha minden, vagy majdnem minden sajtóterméket Orbán Viktor barátai és üzlettársai kaparintanak meg, akkor Béla bácsi Békésborzadályon, és Bözsi néni Rémrettentőn nem tudja meg, hogy Rogán Antal parasztfiú létére fényűző életet él, hogy Matolcsy jegybankelnök a nyilvánosság számára átláthatatlan alapítványokba menekítette a közpénzeket, amelyek ily módon elveszítették közpénzjellegüket. Ha nincs, aki megírja, akkor nem derül ki az sem, hogy a szentéletű Semjén Zsolt Svédországban szokott háziasított rénszarvasra vadászni, és hogy Mészáros Lőrinc – aki gázszerelőként, egyúttal Orbán Viktor gyerekkori pajtásaként kezdte pályafutását – rövid idő alatt az ország leggazdagabb emberévé nőtte ki magát.

Ha megszűnik a független, szabad sajtó, vagy csak nyomokban lesz fellelhető, akkor ebben az országban bármit meg lehet tenni, mert semmilyen disznóságnak, gazemberségnek nem lesz következménye. Ezért az igyekezet, hogy rátegyék a kezüket mindenre, ami újság, tévé, vagy rádió.

Ennek persze az az ára, hogy Magyarország egyik fele előtt fokozatosan bezárul a nyilvánosság. Szűkülnek a lehetőségek, és ami sajtó még megmaradt szabadnak és függetlennel, az kivéreztetésre, kihalásra van ítélve. Erre figyelmeztetnek a nemzetközi újságíró szervezetek felmérései, valamint évről-évre romló helyezésünk a sajtószabadság ranglistáján.