Százmilliárdokat dobnak ki meggondolatlan döntésekkel

Somfai Péter 2025. január 14. 15:15 2025. jan. 14. 15:15

„A Kossuth-téren és környékén a második világháború nem okozott akkora kárt, mint most a Steindl-program” – mondta a Hírklikknek Bátonyi Péter, művészettörténész, a közelmúltban elbocsátott műemlékvédelmi szakember. Arról beszélgettünk vele, hogy már bejelentették, az Agrárminisztérium épületébe költözhet az Országgyűlés, ha elkezdik a Parlament felújítását. Az Országgyűlés 2011 nyarán döntött az ország „főterének” átépítéséről, az Országház tágabb környezetének megújításáról. Ezzel indult el az a program, amely ma Steindl Imre nevét viseli. 2018-ban, amikor kiderült, hogy az Agrárminisztérium felújítása lesz az első lépés, a Hvg írta meg, hogy az Orbán-kormány a tárca számára a Schmidt Mária kormánybiztos családja – így Ungár Péter LMP-s képviselő – tulajdonába tartozó milliárdos ingatlancég portfóliójába tartozó Apácai Csere János utca 9-et, a Vigadó melletti impozáns, nagyvárosi szállodák hangulatát idéző irodaházat vette bérbe.

Teljes belső felújításra szorul az Országház? Tényleg akkora a baj, hogy egyszerre kell kiüríteni az egész épületet?  

Munkaszervezésben, meg építészeti kiviteli kérdésekben nem vagyok annyira járatos, de vannak tapasztalataim általában műemlékfelújítási ügyekben. Meggyőződésem, hogy egy ekkora épületben meg lehetne oldani a munkát úgy, hogy ne kelljen kiköltöztetni a hivatalokat. A Parlamentben eleve két ház, az alsó- és a felsőház számára létesítették az üléstermeket, most pedig csak egy van, így a képviselők ideiglenesen használhatnák a másik ház üléstermét, amíg az épület túlsó oldalán munkák folynak. Önmagában egy költöztetés is óriási költséggel jár, ami ablakon kidobott pénz lesz. 

Nem lehet, hogy nagy a baj és veszélyben lehetnek a hivatal dolgozói?

Nem olyan régen, Lázár János, amikor az állami kastélyok elajándékozásáról először beszélt, már közlekedési és építésügyi miniszterként azt mondta, hogy ő csak egyetlen olyan állami tulajdonú műemléket ismer, ami jó állapotban van, és az az Országház. Felelős minisztertől ezt a kijelentést akár tényként is kezelhetjük. Ha ezt elfogadjuk, akkor felmerül a kérdés, hogy miért kell a teljes épületet bezárni, éveken keresztül sok tízmilliárd forintot elkölteni?

Mi állhat ennek a hátterében?

A döntés konkrét hátterét persze nem tudhatom, mert nyilvánvalóan valami olyasmi lehet, amit sem Kövér László, sem a Steindl Imre Program vezérigazgatója, Wachsler Tamás nem kíván megosztani az ott dolgozó tisztviselőkkel. Magam az elképzelésről egy-két évvel ezelőtt hallottam először, sokáig csak „lebegtették” az ötletet, nyíltan sosem beszéltek róla. Az előterjesztésekben szereplő forrás-kirendelésekből lehetett csak valamire következtetni. 

Azt mondja, a teljes belső felújításra semmi szükség?

Biztos az Országháznak is lehetnek elhanyagolt részei, hisz' hol ne lenne olyan melléktér, ahol foltok vannak a falon, beázik valami, kiüt a penész? Néhányszor azonban megfordultam a Parlamentben, és azt tapasztaltam, hogy egy egészen jól karbantartott épület, legalábbis semmi olyasmi nem látszik rajta, ami egy ilyen nagyszabású beruházást indokolna. Amiről az előbb beszéltem, a kisebb javításokat el lehetne végezni szakaszosan is. Akár a víz- vagy az elektromos hálózat cseréjét is, ha előbb az épület egyik felében kezdenék, és ha végeztek, következne a másik oldal. Általánosságban viszont elmondható, hogy teljesen megszűnt a tervszerű megelőző karbantartás gyakorlata Magyarországon, amikor a belső karbantartók folyamatosan monitorozták a rájuk bízott épületet, és ami probléma volt, azt kezelték. Nyilván, ha valahol az egész tető oda van, akkor azt már csak egy nagyobb beruházással lehet orvosolni. 

Nyolc évre tervezett teljes felújításról beszélnek. Ennyi ideig nem lehet úgy fúrni-faragni egy épületben, hogy annak ne legyen olyan zaja, ami a munkát zavarja.  

A Parlament az ország egyik legnagyobb épülete. Ha az egyik felében csinálnak valamit, az nem szükségképp hallatszik át a másik oldalra. Emellett vannak ülésszakok közötti, több hónapos szünetek is. Attól még nyugodtan lehetne ülésezni azon az oldalon, ahol éppen senki sem „fúr-farag”. Biztosan meg lehetne oldani. 

Korszerűtlen a hűtés-fűtés…

Ez nem kifejezetten műemlékvédelmi kérdés. Kétségtelen, hogy egy ilyen „idős” épületben vannak olyan technológiai megoldások, amelyek már korszerűtlenek, amelyeket át kell alakítani, de ezek kezelése kiköltözés, és egyéb hercehurca nélkül is megoldható. Abban biztos vagyok, hogy műemlékileg semmiképpen sincs annyi tennivaló az épületben, ami egy ilyen totális felújítást indokolttá tenne.

A közelmúltban ön tette szóvá a Nemzeti Bank felújításakor észlelt szabálytanságokat, az Agrárminisztériumnál a barbár rombolást. Nem inkább örülni kellene ezeknek a beruházásoknak? 

A Kossuth-téren és környéken a második világháború nem okozott akkora kárt, mint most a Steindl-program. Az Országházzal szemben lévő két épület egyike, a Kúria, úgy be van állványozva, hogy fogalmunk sincs, mi történik benne. A másiknál nincs kérdés, mert látja mindenki: úgy néz ki, mint a drezdai műemlékek a szőnyegbombázás után 1945 tavaszán. 

Váltig állítja Wachsler Tamás vezérigazgató, hogy ennél jobban nem lehetett volna csinálni. 

Ehhez képest a Kossuth tér legrégebbi épületét rommá bontották mindenki szeme láttára, és ez ellen senki sem tiltakozott. Lebontanak egy hatalmas, régi, történelmi épületet háromnegyed részben, és az emberek elmennek mellette! Feljelentést tettem emiatt, mert amikor 2015 táján szóba került a minisztérium épületének felújítása, akkor még szó sem volt egy ilyen mértékű bontásról. Aztán jött a Steindl-program, a felújítás átkerült oda, és látjuk mi történt. Mi a garancia arra, hogy az Országház nem fog így járni? Mi lesz, ha valahol találnak egy kis hibát, és valaki úgy dönt, hogy annak ürügyén akár bele is lehetne bontani az épületbe? Az Agrárminisztériumnál pontosan ez történt. A legelején egyébként még az is felmerült, hogy kiköltöztetés nélkül újítják fel, mára azonban látható, hova jutottunk. A petrencének szánt fatörzsből fogpiszkáló lesz, ha Wachsler azt is el nem rontja… 

A kormány rengeteg pénzt költ műemléki felújításokra.

Általánosságban véve. Ezen a címen olyan beruházásokra, amelyek – és ez nagyon jóindulatú olvasata a tényeknek – műemléki szempontból egyáltalán nem indokoltak. Más műemlékek esetén pedig a horribilis költések valósággal megsemmisítik az igazi értékeket. Ott vannak továbbá a kastélyok, amelyeket kicsinosítanak, aztán odaadnak valakinek, miközben nemigen kellenek senkinek. Mindezt úgy, hogy az állami milliárdokat az Országház helyett valóban romos állapotú történeti épületekre, köztük még felújítatlanul pusztuló kastélyokra is költhetnék. 

Volna valamilyen igazságos szelektálási módszer?

Egyáltalán nem a szükségességi-arányossági szempontok alapján döntenek. Mindig azt szoktam mondani, hogy egy olyan koordináta rendszerben kellene gondolkodniuk az illetékeseknek, amelynek van egy X- és egy Y-tengelye. Az X-tengelyre kerüljön fel az adott műemlék kvalitása, tehát, hogy mennyire értékes, az Y-tengelyre pedig az állapota. Minél magasabb értéket vesz fel egy épület e két tengely mentén, annál inkább foglalkozni kell vele. Egy ilyen táblázatból kiderülne, ha valami nagyon értékes, de nincs semmi komoly baja, akkor nem arra kellene költeni. Ehhez képest dézsával, sőt, platós teherautóval öntik a pénzt olyan műemlékekre, amelyek nem szorulnak rá, miközben a lényegre nem jut semmi. Mert a háttérben sokkal erősebb „érdekek” és kapcsolatok munkálnak. Biztosan hallotta, hogy az Országházból Munkácsy Honfoglalás című hatalmas festményét is átvinnék az Agrárminisztériumba. Többek között nálam is járt ennek a lehetőségéről „óvatosan” puhatolódzó miniszteri kérdés, azt firtatva, hogy a kép mindig az Országházban volt-e? Természetesen nem, most is egy kiállításon szerepel. De hogy a mindenkori magyar törvényhozás épületébe szánták, az teljesen nyilvánvaló. Ha a Munkácsy-teremben folytatandó munkálatok idején a képet kiviszik onnan, az rendben van, de egy másik épületbe áthelyezni? Értelmetlen, fölösleges, és a műalkotásnak sem tesz jót, ha időről-időre hengerre csavarják fel, és ide-oda szállítgatják. Mindezt azért említem, mert ez is egyike azoknak a meggondolatlan döntéseknek, amelyekre százmilliárdokat készülnek kidobni az ablakon.  

A KlikkTV témához kapcsolódó korábbi, 2023. május 17-i adása itt nézhető meg:



Hírklikk

Támogasd a munkánkat, hogy egyre több tényfeltáró anyaggal, izgalmas riportokkal tartsunk ellent a kormányzati propagandának.

Támogatom
Támogatom