Százmilliárdokat vettek el a magyaroktól

– „Meg kell állítani a forint szándékos gyengítését és vissza kell adni az emberek pénzét”. Ezzel, ha jól értettem, azt akarta mondani, hogy a megoldást az euró bevezetésében látná?

– Aki felelősen gondolkodik az ország jövőjéről, már a 2004-es uniós csatlakozási szerződés aláírásának percétől ezt gondolja. Akkor az összes új taggal együtt azt vállaltuk, a lehető legrövidebb időn belül megteszünk mindent, hogy megfeleljünk az ehhez szükséges elvárásoknak. Tudjuk, nagyon nehéz fiskális és monetáris követelményeknek kell megfelelni, de a teljesítésük egyáltalán nem ördögtől való. Ezt a szlovák és a szlovén kormány már megtette, hamarosan a horvát és a bolgár gazdaság is belép a pénzügyi unióba. Az a szomorú, hogy akkoriban talán mi álltunk a legközelebb ahhoz, hogy beléphessünk az euró-zóna előszobájába, de aztán…

– Ne feledjük, közbejött egy világválság.

– Már az első Orbán-kormány is mélyen hallgatott erről a kötelezettségünkről, aztán amikor 2010-ben hatalomra kerültek, kiderült, egyáltalán nem törik magukat, hogy teljesítsék a maastrichti kritériumokat. Pedig voltak olyan évek, amikor szinte kézzelfogható közelségbe kerültünk. Talán csak a költségvetési hiány csökkentésén és az árfolyam stabilitásán kellett volna „dolgoznunk”, de Matolcsy unortodox gazdaságpolitikája a forint minden árfolyamcél nélküli gyengítésében látta a magyar gazdaság csodafegyverét. Pedig egy stabil gazdaság csúszó leértékelés nélkül is jól tudna teljesíteni. Azóta tudjuk: 100 milliárdokat vett el a magyaroktól a forint gyengítésével és a ránk szabadított inflációval.

– Az MNB elnökét nem akarom védeni, de a világjárvány igazi gazdasági sokkot okozott.

– Persze, magyarázkodni lehet, de Magyarországon kívül sehol sem fordult elő a térségben az elmúlt évtizedben, hogy csaknem 40 százalékot veszített volna a nemzeti fizetőeszköz értéke az euróhoz képest.100 forint nem tűnik olyan soknak, kivéve, ha az euróhoz viszonyított árfolyamromlásáról beszélünk. 2010-ben, az Orbán-kormány hivatalba lépésekor 270 forint körüli összeget kellett fizetnünk egy euróért, amit már akkor soknak mondott a Fidesz, ám tavaly év végére éppen egy százassal többet, 370 forintot kértek egyetlen euróért. Meggyőződésem, hogy az egész mögött a NER-lovagok nyerészkedése áll. Matolcsyék szándékosan gyengítik a forintot, mert meglátásuk szerint a magyar gazdaság ebben a szerkezetben csak így versenyképes. Nem kell közgazdász diploma ahhoz, hogy belássuk, tudatosan kiszolgálják a külföldi tulajdonú multik érdekeit. Exportálóként egyre több forintbevételre tesznek szert és így számukra a magyar munkaerő is egyre olcsóbb, közben pedig a forint gyengülésén a Nemzeti Bank hatalmas, 500 milliárd forintos nyereséget ér el. Ezt a pénzt nem forgatják vissza a gazdaságba, hanem az úgynevezett jegybanki „alapítványokban privatizálják”, ahol ezek jelentős részét aztán kifolyatják a körülöttük működő céghálókba, vagy festményeket, grandiózus szobrokat, luxusingatlanokat vásárolnak ebből.

– Ha ezt nem tették volna, a GDP-arányos államadósság akkor sem csökken 60 százalék alá, és nem léphetünk be az euro előszobájába..

– Csak ez volna az akadály? Jól látjuk, az unió ezt a kérdést meglehetősen rugalmasan kezeli. Persze az adósság valóban komoly mértékű, amit a 2011-ben ellopott mintegy 3000 milliárdnyi magán-nyugdíjpénztári vagyonnal jelentősen lehetett volna csökkenteni, de látjuk, mára mekkorára nőtt az adósság. Ha egyszer a forint erősödni fog, akkor abból vesztesége lesz a jegybanknak, amit a központi költségvetésnek mindnyájunk pénzéből kell kipótolnia. De visszatérve arra a mintegy 42 ezermillió forintnyi adósságra, amibe az Orbán kormány felelőtlen költekezése vitt bele minket, és nekünk kell majd visszafizetnünk. Ha 4,7 millió hazai foglalkoztatottal számolunk, akkor minden egyes dolgozó magyar embernek az évek során – a saját, személyes adósságán túl – 8,9 millió forintnyi tartozást kell ledolgoznia. Ha csak a kamatokat számítjuk, személyesen, évente, mintegy 200 ezer forintot lehetett volna hasznosabb célokra fordítani.

– Kit okol mindezért? A kormányt? Az MNB vezetését?

– Egy hajóban eveznek. És az a legnagyobb baj, hogy a NER három választási ciklusa alatt mindent megtett azért, hogy lebontsa a lebonthatatlan falakat például az ügyészség és az igazságszolgáltatás, vagy a pénzügyi kormányzat és a Nemzeti Bank között. Vissza kell majd állítani azt az ideális állapotot, amikor az úgynevezett „független szervezetek” első számú vezetői valóban a kormány napi elvárásaitól függetlenül dolgozhatnak majd, és még a miniszterelnöknek sem juthat eszébe akármelyiküket számon kérni, netán utasítani.

– Akik félnek az euró bevezetésétől, azzal érvelnek: olyan sokkot jelentene, amivel a kisemberek járnának a legrosszabbul. Ön másképp gondolja?

– Pici, nyitott gazdaság vagyunk, ahol minden termék ára valamilyen szinten kapcsolatban van a világpiaci árakkal. Ha a hazai fizetőeszköz vásárlóereje csökken, azzal idehaza senki nem jár jól. Ha komolyan számot vetünk a magyar gazdaság mozgásterével, tudomásul kell vennünk, hogy nincs más út, csak a csatlakozás a pénzügyi unióhoz.

– Erre sokan spekulálhatnak, nem tart ettől?

– A legnagyobb spekuláns az elmúlt másfél évtizedben a Fidesz volt. Ők, akik 2010-ben, hetekkel a hatalomra kerülésük után – Kósa és Szijjártó államcsődöt sejtető nyilatkozatával – azonnal bedöntötték a forintot. Bele sem merek gondolni, hogy ők, akik előre tudtak erről a bejelentésről, mekkora pénzt szakíthattak ezen!