Szelényi Zoltán: csapdahelyzetben az egészségügy
A kórházak rákényszerülnek, hogy „kozmetikázott” teljesítményt számoljanak el a NEAK (Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő) felé, de szűk a mezsgye, amin ezt megtehetik – mondta dr. Szelényi Zoltán a Hírklikknek arra a kérdésre, hogy valóban trükköznek-e a költségelszámolással a kórházak? Az orvos-közgazdász szerint arra, hogy a valósnál nagyobb teljesítményt számolnak el az intézmények, azért lehet szükség, mert a jelenlegi finanszírozási rendszer keretösszegeit még az infláció előtt határozták meg, azóta nem korrigálták, így egy kórház minél több beteget lát el, annál nagyobb adóssága keletkezik.
Az egészségügyért felelős államtitkár közölte, hogy a kormány november elején dönt a kórházi adósságok rendezéséről. A Népszava beszámolója szerint egy szakmai rendezvényen Takács Péter arról is beszélt, hogy a kórházak „trükköznek” a költségeikkel. A Magyar Államkincstár legfrissebb adatai szerint az orvosképzéssel foglalkozó egyetemek adósságával együtt a szeptember végi lejárt tartozásállomány meghaladta a 108 milliárd forintot.
Magyarországon a fekvőbeteg ellátás finanszírozása homogén betegségcsoportok (HBCS) alapján történik. Ez azt jelenti, hogy egy betegség vagy betegségcsoport, meghatározott pontszámot ér, amely meghatározott forintértéket jelent. Például, ha valakin vakbélműtétet végeznek, akkor annak van HBCS pontszáma, amihez fix forintérték tartozik, teljesen függetlenül attól, hogy valójában a kórház mennyit költött erre a betegre – magyarázta Szelényi Zoltán. „Az a fő probléma, hogy ez a kódrendszer időről-időre frissítésre, karbantartásra szorul. Hiszen az árak az egészségügyben is változnak, és inkább emelkednek, mint csökkennek. Emellett a forintárfolyam is befolyásolja, mert nagyon sok gyógyszert, segédeszközt, implantátumot külföldről szerzünk be, és számít, hogy egy euro 350 vagy 400 forintba kerül. Az infláció szintén érezteti hatását az egészségügyben. Annyira elszálltak az árak, hogy ezt nem tudja követni a finanszírozás és látszólag nincs is erre akarat az állami finanszírozó részéről”
A HBCS pont forint értéke a járvány előtti szinten van, ezt még 2017-ben állapították meg, még a brutálisan elszálló infláció előtt. Ez viszont az jelenti, hogy egy kórház minél több beteget lát el, annál nagyobb adóssága keletkezik – fejtegette az orvos-közgazdász. Mint mondta, erre megoldás lehet, ha a kórház a valósnál nagyobb teljesítményt próbál elszámolni, de ennek is van akadálya. Ugyanis a 2000-es években teljesítmény volumenkorlátot vezettek be, pontosan azért, hogy ne lehessen csalni az elszámolásban. Így minden intézménynek van egy volumenkorlátja, ami felső határt szab az elszámolható HBCS pontoknak. Lehet ettől fölfelé eltérni, de akkor már a finanszírozható esetek csak bizonyos százalékát fizetik ki, és van az a sáv, amiben már semmiképpen nem lehet többletfinanszírozást elérni. „Ezért nagyon korlátozott a lehetősége egy intézménynek a teljesítmény kozmetikázására. Csak néhány beavatkozásra nem vonatkozik a volumenkorlát (szülészet, onkológiai szűrés, vagy az egy napos ellátások)”
Hogy tudják továbbra is működtetni így a kórházakat? – kérdeztük, mire Szelényi Zoltán azt felelte, úgy, hogy a kórházak nem fizetik ki a beszállítókat. Gyakorlatilag most is ezt látjuk. Már az ősz elején 100 milliárdos kintlévőségük volt a kórházi beszállítóknak, ami azóta tovább növekedett. Jelenleg ott tartunk, hogy néhány szállító csak készpénz ellenében teljesíti a megrendeléseket, ami előbb-utóbb komoly készlethiányt fog okozni a kórházaknak. Gyógyszerek, gyógyászati eszközök, implantátumok fognak hiányozni, mert nem tudja megvásárolni az intézmény.
Az orvos-közgazdász emlékeztetett rá, a másik kedvezőtlen hatása ennek az, hogy azok a kisebb cégek, amelyeknek nincsenek tartalékai, előbb-utóbb csődbe mennek. A nagyobbak pedig felfüggeszthetik, vagy be is fejezhetik a tevékenységüket Magyarországon, hiszen senki sem szeret úgy eladni, hogy azután az áru értékét nem kapja meg, vagy csak később remélheti azt.
Egy Nigériából származó kollégával nemrég beszélgetett arról, hogy náluk egy csípőprotézis műtéthez a család viszi be a kötszert, a varróanyagot, sőt, magát az implantátumot is, tehát mindent, ami a műtéthez kell. A fejlődő világban ez nem ritkaság, és szerinte akár eljuthatunk ide Magyarországon is. Bár Európa közepén talán nem ez lenne a cél.
„Ez egy teljesen abszurd csapdahelyzet, ami részben a finanszírozás rendezetlenségéből ered, részben a rendszer hibájából adódik. Hiszen nem tudják a valós áron elszámolni a költségeiket a kórházak” – mondta Szelényi Zoltán. Hozzátette, ezért fordulhat elő, hogy az intézmények „trükköznek” a teljesítmény-elszámolással, de rendkívül szűk az a mezsgye, ahol csökkenthetők a veszteségek. Komoly bajban vannak az állami szférában lévő egészségügyi szolgáltatók, ami az ellátás minőségének rovására mehet.
Eljuthatunk odáig, hogy ez emberéletekbe is kerüljön? – felvetésünkre, az orvos-közgazdász azt válaszolta, hogy csak konkrét esetben lehet azt megmondani, menthető lett volna a beteg, ha még valamilyen gyógyszert vagy ellátást kaphat, de mindenféleképpen a betegbiztonságot veszélyezteti ez a fajta alulfinanszírozottság, ami Magyarországon létezik.
Szerinte sokáig az látszott, hogy a nagyobb centrumok jobb helyzetben vannak, mint a kisvárosi kórházak. Ez részint most is így van, mert munkaerő szempontjából a nagyobbak jobban ellátottak. A nagy centrumokban végzik azonban a komplikált beavatkozások túlnyomó többségét, amelyek igen költségesek is. Ha ezek alulfinanszírozottak, akkor a centrum kórházak is bajba kerülnek. Ez önkorlátozáshoz vezet, ami a várólisták növekedését jelenti. Kérdés, hogy meddig görgethető a kialakult kórházi adósság – mondta Szelényi Zoltán.
