Szent-Iványi: Európa akkor nyugodhat meg, ha teret veszítenek a szélsőséges pártok

Ön szerint mennyire kell Európának attól tartania, hogy Orbán saját vezérlete alatt integrálni tudja a kontinens szélsőjobboldali, rasszista, xenofób, EU-ellenes pártjait?

Szerintem arra nincs esélye, hogy saját vezérlete alatt megtegye, és most arra sincs esély, hogy egyáltalán integrálni lehessen ezeket a pártokat. A múlt hét végi varsói csúcstalálkozón ezek a pártok egyértelművé tették, hogy ők nem akarnak integrálódni. Összehangolják a működésüket, fognak közösen szavazni, de nem integrálódnak, főleg nem Orbán vezérlete alatt. Jelenleg két ilyen csoport van az Európai Parlamentben az európai pártcsaládok között, az egyik a lengyel Kaczyński és az olasz Meloni asszony csoportja, az Európai Konzervatívok és Reformisták. Ők persze nem konzervatívok, hanem szélsőségesek. A másik csoport pedig az Identitás és Demokrácia, amelyet viszont a szintén olasz Salvini és a francia Marine Le Pen vezet. Mivel Orbán egyikhez sem tartozik, még az érdekeit sem tudja igazán érvényesíteni.

Akkor a varsói csúcs után Európa tulajdonképpen megnyugodhat? 

Hát azért az korai lenne, mert a szélsőséges pártok léteznek, ott vannak, és nem adták föl ezt a tervet. Olyan értelemben azonban megnyugodhat, hogy ez nem a közeljövő napirendje, nem holnap, vagy holnapután fog bekövetkezni. Európa igazán akkor nyugodhat meg, ha ezek a pártok erősen teret veszítenek. Jövőre két olyan fontos választás lesz, ahol ez kiderülhet. Az egyik éppen Magyarországon lesz, ha az országgyűlési választásokon Orbán Viktor veszít, akkor az nagyon érzékeny és súlyos veszteség lesz az európai szélsőséges pártoknak. A másik színhelye Olaszország, ha ott Salviniéknak nem sikerül átvenni a hatalmat, akkor ők gyengülnek és talajt vesztenek. A harmadik, a francia elnökválasztás is nagyon fontos lesz, de szerintem Le Pennek nincs esélye arra, hogy megnyerje. Az nem vitás, hogy a második fordulóba bejuthat, de Macron elnök magabiztos győzelme várható jelenleg.

Vásárhelyi Mária egy Facebook-posztban arra hívta fel a figyelmet a hétvégén, „ma úgy tűnik, nem sikerül ezeket az összeférhetetlen, gyűlölködő, egymást is utáló pártokat közös ernyő alá hozni, de a kilencvenes években azt sem tudtuk elképzelni, hogy Magyarországot 2010-től egy szélsőjobboldali, rasszista, EU-ellenes párt fogja korlátlan hatalommal vezetni.” Hozzátette azt is, hogy a veszedelem sokkal közelebb van, mint gondolnánk…

Én nem mondanám, hogy közel van. Ez a veszedelem természetesen létezik, ezt nem tagadom. Megvan, és jöhet. A jövő év ebből a szempontból döntő lesz, erre próbáltam fölhívni a figyelmet. Ha bukik Orbán és Salvini, és azt gondolom Le Pen mindenképpen bukni fog, akkor azért egy egészen más helyzet alakul ki. Ha viszont győznek, akkor nagyon komolyan fölmerül az a veszély, amiről Vásárhelyi Mária beszél.

És akkor tulajdonképpen mi jönne létre, egy szélsőjobboldali „feltámadás”?

Egy sokkal erősebb befolyás, és az szétverheti az Európai Uniót. Nagyon sok rossz következménye lehet. Én nem akarok ebbe belegondolni, mert szeretnék optimista lenni, és azt várom, hogy Magyarországon és Olaszországban is a demokratikus erők győznek. Föl lehet festeni az Armageddont meg az Apokalipszist, és valóban én is nagyon rossz következményekre számítok abban az esetben, ha nem sikerül legyőzni őket ezen a három választáson. De ebből egyben, Franciaországban biztosan sikerül, és kettőben, Magyarországon és Olaszországban is van esély rá. Ha Európa 3:0-ra nyer a szélsőségekkel szemben, akkor ez a veszély elnapolódik, és jó ideig nem lesz valóságos. Ha a háromból kettőt megnyernek, akkor a veszély megint erős lesz.

És miért éled fel újra és újra ez a fajta szélsőséges gondolkodás?

Nyilvánvaló, hogy a válságok táplálják. Először a 2008/2009-es pénzügyi válság erősítette meg nagyon a populista erőket. Akkor sok ember úgy gondolta, hogy a hagyományos politika válságba vitte a demokráciát, nem tudta megoldani, nem volt válasza rá. Akkor jöttek a populisták a maguk egyszerű válaszaival: azért nem, mert rosszul kezelték a válságot, nem értenek hozzá, ők az elit, mi vagyunk a nép, és mi tudjuk, hogy mit kell mondani. A populizmus akkor támadt föl igazán Európában. Azután jött a migrációs válság, az megint adott egy lökést, mert a demagógok rá tudtak repülni. Azt mondták, hogy el akarják árasztani idegenekkel Európát, és föl akarják bontani a mi régi életformánkat, el akarják venni a kulturális örökségünket. És most itt van a Covid-járvány, és azért ez is eléggé megrázta a társadalmat. Az ilyen válságok mindig kedveznek a szélsőségeknek, akik könnyű és egyszerű válaszokat ígérnek nagyon bonyolult és nehéz, összetett kérdésekre. Ez a titkuk, így működnek.

Azért maradjunk optimisták?

Én mindenképpen az szeretnék lenni, és erre bíztatok mindenkit. Persze, ez nem magától jön el, mert mindenkinek megfelelő módon kell szavaznia ahhoz, hogy úgy legyen, ahogy szeretnénk. Aki nem úgy szavaz, vagy el se megy szavazni, az nem tesz meg annyit sem, mint amennyit megtehetne annak érdekében, hogy ne a pesszimista változat következzen be.