Szent-Iványi István: a kormány külpolitikája kétkulacsos, az unióhoz anyagi érdekek kötik

Magyarország, Európa, de talán az egész világ számára a háború, az Ukrajna elleni orosz agresszió volt 2022 meghatározó eseménye – mondta a Hírklikknek Szent-Iványi István külpolitikai szakértő. Hozzátette: a magyar kormány az első pillanattól kezdve kétkulacsos és kétszínű politikát folytatott ez ügyben, amivel teljesen elidegenítette magától a visegrádi négyeket, egyúttal bizalmatlanságot váltott ki maga iránt az unióban és a NATO-ban is. 

– Nem lehet kétséges, a több mint 70 éve békés Európában kitört háború volt a külpolitikában az idei esztendő legnagyobb történése.

– Valóban, ez gyakorlatilag az egész évet végigkíséri. Február 24 óta, tíz hónapja tart, akkor kezdődött az orosz agresszió és semmi esély arra, hogy az év végéig befejeződik. Ez mindent meghatározott. Ennek vannak gazdasági következményei, van egy humanitárius katasztrófa, ami részben menekülthullámban csúcsosodik ki, részben abban, hogy Oroszország gyakorlatilag az ukrán civil infrastruktúra megsemmisítésére törekszik. Fél Ukrajna folyamatosan áram és víz nélkül marad, és humanitárius katasztrófa fenyegeti a társadalom jelentős részét. Persze, történtek még fontos dolgok, ilyen volt például az olasz választás, az amerikai időközi választás is, de a nagypolitikában nyilván a háború a legfontosabb esemény.

– Hogyan kezelte ezt a magyar kormány?

– Azzal szemben nagyon kritikus vagyok. A magyar kormány az első pillanattól kezdve kétkulacsos és kétszínű politikát folytatott ez ügyben. Névleg, és többször kijelentették, hogy ők az Európai Unió és a NATO álláspontját támogatják, de valójában ahol lehetett, ezt nehezítették, akadályozták. A kényszeredettség és a kelletlenség mindig jelen volt ebben. Továbbra is fenntartották a különleges kapcsolatokat Oroszországgal. Számtalan jele volt ennek, ebben benne van, hogy Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter azóta is szinte hazajár Moszkvába. Ő az egyetlen EU-s és NATO külügyminiszter, aki nem is egyszer, most már harmadszor volt ott, találkozott Lavrov orosz külügyminiszterrel Moszkvában is, New Yorkban is. Magyarország a közös szankciók elé – bár mindegyiket megszavazta – folyamatosan nehézségeket gördít, azzal fenyegetőzött, hogy megvétózza az Ukrajnának szánt pénzügyi támogatást, szinte mindenben érzékelteti a különállását. Magyarország egyedüli NATO-tagállamként nemhogy nem küldött fegyvert Ukrajnának, de még azt is megakadályozta, hogy az ország területén keresztül lássák el fegyverrel Ukrajnát. Nehéz ezt minősíteni.

– Mi volt a leggyakoribb kifogás?

– Folyamatosan elmondták, hogy ez nem a mi háborúnk, ehhez nekünk nincs közünk, nekünk ebből ki kell maradnunk. Nyilvánvalóan senki sem akarja, hogy háború legyen, és mi abban részt vegyünk, de ezek az üzenetek valójában az Ukrajnával való szolidaritás megtagadását jelentik. 

-– Hordozott-e a magyar kormány számára ez a fajta ügykezelés bármilyen tanulságot?

– Én nem tudom, hogy a kormány mit tud mind ebből levonni. Hordozhatta persze azt a tanulságot, hogy teljesen elidegenítette magától a visegrádi négyeket, s így a kapcsolatokban emiatt nagyon jelentős törés következett be. Az Európai Unióban és a NATO-ban is bizalmatlanságot váltott ki maga iránt, aminek lehet, hogy később lesznek következményei is mind a pénzügyi támogatásokban, mind abban, hogy a Magyarország által fontosnak tartott brüsszeli ügyekben nehezen fog találni szövetségest. 

– A magyar társadalom számára maga az esemény és a kormány problémakezelése hozott-e valamilyen tanulságot, hordozhatott-e egyáltalán? 

– Magyarországon már nem is lehet egységes társadalomról beszélni, annyira kettéosztotta az orbáni hatalomgyakorlás. Szinte két Magyarország van, kétféleképpen látják az emberek a dolgokat, minden felmérés azt mutatja, hogy ezt a helyzetet teljesen másképp ítélik meg az ellenzéki szavazók meg a bizonytalanok, és a Fideszhez közelállók. Létrejött egy goebbelsi propagandán alapuló nagyon hatékony, manipulatív propagandagépezet, ami 480 platformot irányít. Ebben van televízió, rádió, napi- és hetilap, internetes portál és minden egyéb. Ennek már korábban is láthattuk a nyomait, de a háború kapcsán volt a legnyilvánvalóbb, hogy milyen jelentős tudat- és szemléletformáló hatásuk van. A háború nagyon világosan megmutatta, hogy míg az elején a magyar társadalom a legtöbb nyugati társadalomhoz hasonlóan állt hozzá – tehát egyértelműen a megtámadott mellé állt, és elítélte az agresszort – mostanra ez jelentősen megváltozott. A Fidesz szavazói körében már többen tekintik a háború kirobbantójának az Egyesült Államokat és Ukrajnát, mint Oroszországot, amely valójában elindította a háborút. Az ellenzékieknél ez egészen másként van, de a társadalom jelentős részét sikerült átállítani és átprogramozni ezzel a propagandagépezettel. Ennek fontos tanulsága mindannyiunk számára, hogyha ez a propagandagépezet továbbra is így működik, akkor borzasztó nehéz dolga lesz a jelenlegi, vagy bármilyen ellenzéknek a dolgok megváltoztatásában. A propagandagépezettel valójában egy másik univerzumot hoztak létre, és ott az emberek eltérően látják a legnyilvánvalóbb dolgokat is. Ugyanez igaz a szankciókra is, felhergelték a magyar társadalmat a szankciók ellen. Ebben van konzultáció, vannak plakátok, minden megnyilatkozó folyamatosan az elhibázott brüsszeli szankciókról beszél, és ma már a Fideszhez közelállók azt gondolják, hogy a szankciók okozzák az összes problémánkat. Egyáltalán eszükbe sem jut, hogy a szankciók csak következmények, amik válaszlépést jelentenek a háborúra és az igazi ok a háború, aminek a felelőse viszont Putyin. Érdekes módon, Brüsszelt állandóan támadja a kormány, de Putyinról egy rossz szót nem szól, senki nem mondja, hogy ő a felelős a dolgokért.

– Elvezethet ez az Európai Unióval való szakításhoz is?

– Ezt nem hiszem, mert az anyagi érdekek idekötik a kormányt. Ezt már többször kimondták – ha nem is mindig tudatosan, de kibeszélték –, ameddig arra számíthatnak, hogy pénzt kapnak, vagyis többet kapnak, mint amennyit befizetnek, szerintük addig éri meg Magyarországnak a tagság. Ezért nem fogják ezt föladni, mert úgy gondolják, ebben még benne van néhány milliárd euró, amit szeretnének megszerezni. Ez olyan csábító dolog a kormány számára, amiről nem szívesen mond le.