Szentpéteri Nagy Richard: Orbán nem békegalamb, hanem háborús héja

Az idén ismét lesz Békemenet, június 1-jén a Lánchíd pesti lábától a Margitszigetig vonulnak. Orbán Viktor miniszterelnök is beszédet mond. Valójában miféle szerveződés a Békemenet, milyen célt szolgál, és a miniszterelnök miért érzi szükségesnek a részvételét?   

Ez egy lelki szerveződés. A híveknek szükségük van erre, érezniük kell a testmeleget, a közösséget, az együvé tartozást, a közös értékek melletti kiállást. Az erőt meg kell mutatni, ahogy azt is, hogy együtt vannak, erősek, igenis mernek kiállni szemben azzal, amit mostanában mondanak róluk, hogy elbizonytalanodtak. Nem elbizonytalanodtak, hanem hűségesek, kitartanak a Fidesz mellett. A Békemenet ezt a célt szolgálja. Ezt kívülről nehéz megérteni. Tulajdonképpen ezt a Békemenetet a fideszes belső közvélemény kényszeríti ki és Orbán Viktor – egyébként helyesen – személyesen is megjelenik a körükben. Ez azért is jó, mert így többen fognak rá elmenni, és Orbán is meg tudja mutatni magát a hívei körében. Ez pedig nem csak azoknak a híveknek lesz jó, akik láthatják, megérinthetik a ruháját, hanem egyúttal rengeteg vágókép is készülhet róla, ahogy ott áll hívei között a tömegben, és a választás előtt ezt sok helyen föl is fogják használni. Jól jön nekik. Akkor pedig miért ne csinálnák? 

De nem éppen ez mutatja, hogy valójában elgyöngültek, ezért muszáj ilyen erős üzenetet küldeni? 

Lehet így is mondani, de ők nem így fogják fel. Eddig is csináltak vagy kilenc Békemenetet. Akkor azért csinálták, mert elgyöngültek? Nem. És most sem azért csinálják, bár mi tudjuk, hogy azért csinálják, mert elgyengültek. Erre mindenképpen szükségük van. Épp az volt a gond, hogy annyira rossz volt a helyzet, nem is igazán mertek megszervezni egy ilyen menetet, nem is igazán tudták, hogy az sikeres tud-e lenni. Most viszont a fideszes közvélemény annyira akarja, hogy legyen, hogy kielégítik ezt az igényt. Mert van egy ilyen igény, csak a normálisan gondolkodók ezt nem érzékelik. 

„Eddig, és ne tovább!” jelszó alatt vonulnak majd, és Európa „háborús pszichózisban égő” vezetőinek kívánnak üzenni ezzel. Ahogy Csizmadia László a Civil Összefogás Fórum (CÖF) alapítója, a Civil Összefogás Közhasznú Alapítvány (CÖKA) elnöke magyarázta, abban a helyzetben vonul majd a Békemenet, amikor Párizs, London és talán Berlin is atomháborút vizionál, feledve Hirosimát és Nagaszakit. De megállíthatja-e a Békemenet a nukleáris- és a világháborút?

Ez megint egy normális kérdés, viszont nem a normalitás oldaláról kell nézni. Nem normális világban élünk. Azt egyébként, hogy megállíthatják a nukleáris- és a világháborút, azok sem gondolják komolyan, akik odamennek a Békemenetre. Azt pedig, hogy a szervezők nem így gondolják, hanem becsapják a népet, tudtuk eddig is. De itt tulajdonképpen a hívők is becsapják önmagukat. Nem azért mennek el a Békemenetre, hogy megvédjék a békét, meg üzenjenek az Európai Unió vezetőinek, hanem azért, hogy kifejezzék szeretetüket a Fidesz iránt. Ha a tüntetésnek a jelszava nem ez, hanem az ellenkezője, vagy bármi más lenne, mondjuk az: állítsuk meg az akkumulátorgyárakat, akkor is odamennének. Azt, hogy a molinóra mi lesz kiírva, már a második sorban se fogják látni, tehát az mindegy. Ennek az értelmét nem a normalitás oldaláról kell nézni, hanem onnan, hogy a fideszesek bármit mondanak, azzal egyetértenek, és ez az egyetértés jó érzés. Annak, aki odamegy jó érzés együtt lenni azokkal, akik ugyanúgy gondolkodnak, mint ő, jó érzés hallani, hogy mások is úgy gondolják, érzik, ahogy ő. Ráadásul ott lesz egy csomó ismerős arc, akikkel már korábban is találkozott, és most megint jó lesz velük találkozni, és minden ostromlott vár szindróma ellenére kifejezni, hogy összetartoznak. Csoóri Sándor a Magyarok Világszövetsége rendezvényén még 1991-ben azt mondta: „azért jöttünk össze, hogy ne legyünk széjjel”. Ennek a Békemenetnek is ez az értelme. Az pedig, hogy mi van a molinóra kiírva, teljesen mindegy. Ráadásul, hála istennek, nem úgy néz ki, hogy világháború lesz. Ők sem hiszik, de miért ne tennének úgy, hogy elhiszik, ha őket ezzel hergelik, és ezzel lehet kifejezni a részvételt és a szolidaritást, a Fidesz támogatását. Ha ehhez az kell, hogy beleéljék magukat abba, hogy világháború lesz, és azt meg kell akadályozni, akkor bele is élik, bele is lovalják magukat, és a végén még el is hiszik. De ez mindegy, nem kell gondolkodni ezen. Ha a főnök ezt mondta, akkor az úgy van. Megint tartalmi dolgokról beszélünk, de azokról fölösleges beszélni. Ha azt a tartalmat adták volna neki, hogy a kékekkel leszünk szolidárisak, és nem a zöldekkel, vagy a pirosokkal, akkor is odamennének.   

Ebben az egész háborús történetben valóban Orbán a „békegalamb”, ahogy ő állítja be magát, vagy valójában egy háborús héja? 

Persze, hogy háborús héja. A háborús pszichózis neki 2022-ben segített, mert akkor tört ki az orosz-ukrán háború, és a ’22-es választást tulajdonképpen ezzel nyerte meg. Putyin megnyerte neki a választást. De nem ez a legnagyobb baj, hanem az, hogy emiatt meghalt egy csomó ember meg gyerek, és plusz rosszként eldöntötte a magyarországi választást. Azóta a háborús pszichózis gerjesztésén kívül sok új dolog láthatóan nem jutott a Fidesz eszébe. Ez egyszer bejött, úgy gondolták, most is be fog jönni. De a háborús pszichózis gerjesztésének van egy fejlődéstörténete. Amikor kitalálták, hogy inkább ez a „háborúzós” szöveg fog menni ezen a választáson is, akkor Magyar Péter még nem volt akkora jelenség. Amikor mégis az lett, akkor kitalálták, hogy nem baj, ők továbbra is inkább maradnak a háborúzós szöveg mellett. Mire ezt elhatározták, kellett pár hét ahhoz, hogy plakátokat rakjanak ki, konferenciákra mentek, de addigra már tényleg Magyar Péter uralta a közbeszédet. Ettől függetlenül, a fideszesek továbbra is ragaszkodtak a háborús kampányhoz. Ám ebben a helyzetben félő volt, hogy valami olyasmit csinálnak, amitől indokolt lesz az, hogy a háborúról beszélnek. Most annyira messze vannak a magyar közvéleménytől – ez ’22-ben nem így volt –, hogy észre sem veszik, az embereket jelenleg nem a háború érdekli elsősorban, hanem Magyar Péter, az akkumulátorgyárak, Kína. Ezért attól lehetett félni, hogy bekövetkezik valami, ami indokolttá teszi, hogy a háborúról beszéljenek. Idetéved például valami rakéta, ami orosz ugyan, de rá lehet majd fogni, hogy ukrán, vagy előáll valami hasonló incidens. De közbejött a Fico-merénylet, és az nagyon jól jött a Fidesznek. Ezután már nem kell, hogy valami incidens történjen, mert lehet, hogy a háborúról való beszéd is elég lesz, és nem kell valami olyan dolgot elkövetni, ami félelmet kelt az emberekben. Elég lesz az, ha csavarnak egyet a dolgokon, és inkább a beszédben radikalizálódnak. És ez a jó hír. Persze van még pár nap a választásokig, de úgy néz ki, hogy most már nem csinálnak semmi olyan provokációt, ami tervbe volt véve. Inkább csak beszélnek, radikalizálódik ugyan a beszéd, és most már nem csak háborúról, világháborúról, hanem atomháborúról is „szövegelnek” majd, de nem csinálnak incidenst, inkább csak beszélnek. 

Azért eléggé beszorultak, ott van Magyar Péter és újra előkerült a külügyminisztérium elleni 2022-es orosz hekkertámadás. Lehet, hogy ez is óvatosságra inti őket?

Persze, most sok baja van a Fidesznek, de itt egy jó ellenzékkel még nagyobb bajt lehetett volna okozni nekik. Ráadásul a hekkertámadást is rosszul kezeli az ellenzék, mert ugyan követeli Szijjártó Péter külügyminiszter lemondását, de ő azt se tudja magáról, hogy Szijjártó Péternek hívják. Ez nem az ő kompetenciája, ráadásul Orbán világosan kimondta, hogy a külpolitikát ő irányítja, nem Szijjártó. Vagyis az ellenzék ezzel csak segít a Fidesznek. 

Azt már tudjuk, hogy a mostani Fidesz-kampánynak a háborúval való riogatás az alapja, és ebbe minden fideszes be is száll. Kövér László, az Országgyűlés fideszes elnöke szerint minden magyar embernek kötelessége a Fideszre szavazni, mert minden más párt háborúba vinné az országot, akárcsak Nyugat-Európa. És még bőven sorolhatnánk. Mennyit árthat a háborús pszichózis terjesztése a nemzetközi kapcsolatainknak?

Sokat árt, de ez a fideszeseket nem zavarja. Ez nekik nem szempont, ezzel ők nem törődnek. Egyébként annál jobban, mint amilyenek most, nem nagyon lehet elrontani a nemzetközi kapcsolatainkat. Igaz, a magyar történelem az elmúlt 500 évben azt is bebizonyította, hogy mindig lehet még rosszabbat csinálni.