Szepesházi Péter: az EU Bíróság kimondta, hogy minden deviza alapú hitelt forint alapú hitelnek kell tekinteni

– A Luxemburgi Bíróság négy pontban hozta meg az ítéletét, mind a négy fontos lehet a magyar devizások pereiben?

– Nem számít, hogy honnan jött az ügy, mert alapesetben minden tagállamra vonatkozik az EU Bíróság ítélete. Hacsak nincs olyan jogi előírás, ami az egyik országban fekete, a másikban ugyanazon tárgyú paragrafus fehér, akkor abszolút használható. A négy pont közül magyar devizaügyekre három van hatással. Ebből az első kimondja, nincs olyan, hogy egy szerződésben az egyik kikötés érvénytelen, de ugyanannak a kikötésnek a másik eleme meg érvényes. A magyar esetben példa erre az árfolyamrés. Ha bemegyünk egy bankba, akkor ügyfélként devizát mindig drágábban veszünk, mint amennyit a bank fizet érte, ha eladjuk neki a valutánkat. Amikor a bankok folyósították a deviza alapú hiteleket, akkor azt az olcsóbb, vételi árfolyamon tették, tehát kevesebb forintot fizettek ki a deviza kölcsönösszegre, mint amennyit a törlesztőrészletekként visszakaptak. Hiszen azt viszont a drágább eladási árfolyam szerint kellett kifizetniük az adósoknak. Tehát kevesebb forintot adott és többet kért el az adott mennyiségű deviza alapért. Az árfolyamrés viszont Magyarországon is érvénytelenségi ok volt, ez nem vitatott. Nálunk azonban mégis azt mondták ki, hogy ettől még, deviza alapon kell számolni, a szerződésben szereplő árfolyamon csak árfolyamrés, azaz a vételi és eladási árfolyam különbsége nélkül. Tehát ez a része a szerződéseknek megmaradt. Ezt mondta ki Orbán Viktor kormánya. Viszont a lengyelországi ítélet első pontja pont arról szól, hogy ilyen nincs. Mert ha ez, tehát az árfolyamrés a deviza alapú kikötésben jelent meg, akkor az egész szerződés bukik. Az is megszűnik, hogy az árfolyam-emelkedést számolni kell, mert forint alapú hitelnek kell tekinteni minden devizaalapú szerződést a csütörtöki döntés óta.

– Érvényesnek tekintették nálunk továbbra is az árfolyam kikötését?

– Igen, miközben nincs olyan, hogy azért, hogy az árfolyam kikötése megmeneküljön – az árfolyamrés és az árfolyam-különbözetről szóló szabályozás – kivesszük belőle azt, amit hajlandóak vagyunk elfogadni, sőt kompenzáljuk (árfolyamrés), de maga az árfolyam-emelkedés hatása pedig maradjon meg. Ez volt az, amikor a Kúria is és a magyar jog is kimondta, hogy a vételi-eladási különbség – az árfolyamrés – érvénytelen. Emlékszünk arra, hogy 2015 februárjában, a 2014-es devizahiteles törvénnyel az állam visszaadatta a bankokkal ezt a különbözetet forintban. Ez maximum egy százalékig terjedő összeget ért el a teljes hitel-terhet nézve. De rajta hagyták az árfolyamnövekedés miatti egyre emelkedő törlesztőrészletet az adósokon, az továbbra is jogszerű a magyar állam és „Kúriája” szerint. 

– Akkor az első pont szerint nem maradhat a deviza alapú hitelek törlesztésében a valuta árfolyamának változása, azaz az emelkedése?

– Ha az ítélet első pontját komolyan vesszük, akkor a Magyarországon is elismerten érvénytelen árfolyamrés mellett, maga a deviza alapúság is érvénytelen, az árfolyam emelkedéséből fakadó többletteherrel együtt. De ez csak akkor fog megtörténni, ha most az Orbán-kormány és a magyar Kúria becsületesen jár el, és nem fognak valamit kitalálni, ami miatt nem alkalmazható nálunk ez a pont, bár tapasztalatom szerint, valamit mindig kitalálnak. Amíg hagyjuk. 

– Akkor ez azt jelenti, hogyha mondjuk valaki deviza alapú hitellel felvett 10 millió forintot, akkor az most is tízmilliós tőketartozás, hacsak nem törlesztett már belőle?

– Igen, ez így van. A díjak, költségek, kamatok másik kérdés, de a tőke az nem emelkedik. Hiszen az EU Bírósága azt mondta, hogy nem kezelhető külön kérdésként az árfolyam-kikötés – hogy milyen árfolyamon kell számolni –, és az annak részét képező vételi-eladási árfolyam különbözete, mert az utóbbi az előbbi része, hiszen ott jelenik meg a szerződésben, hogy vagy vételi vagy eladási devizaárfolyamon kell számolni (folyósított és törlesztett összeget) és nem forintban.

– Tehát az ítélet egyik része, hogy a deviza alapú hitelek, amelyeket forintban folyósítottak és forintban is fizetnek vissza az adósok, s csak devizaárfolyamon számolták eddig, egyszerűen forinthitelek.

– Igen. 

– Az ítélet második pontjára mondta azt korábban, hogy ez az, ami kevésbé jelentős a magyarországi deviza alapú szerződéseknél?

– Az ítélet kettes pontja azt mondja ki, ha találunk egy szerződésben egy tisztességtelen kikötést, amit a bíróság is annak minősít, de nem olyan jelentős, hogy a teljes szerződés érvénytelen legyen, hanem csak az a feltétel kerül ki belőle, akkor se lehet behelyettesíteni a feltételt egy magyar törvényi vagy bírói esetjogi rendelkezéssel. Részleges érvénytelenséget sem lehet behelyettesítéssel orvosolnia a magyar bírónak és a magyar jogalkotónak.

– A tisztességtelen feltétel lehet olyan erős, hogy mégis bukjon az egész hitelszerződés?

– Igen, erről szól a harmadik része a luxemburgi ítéletnek. Ez azt mondja, ha kiesik egy részlet a szerződésből, akkor azt nem lehet helyettesíteni mondjuk a magyar szabályozás egy másik részével. Mert nálunk azt csinálták, hogy mivel benne van a magyar PTK-ban, hogyha elfelejtik meghatározni az árfolyamot, akkor a teljesítés idejében és helyén érvényben lévő árfolyam szerint kell számolni, egyszerűen ezzel helyettesítették a jogosan kiesett részt. Az EU Bíróság szerint viszont ezt nem lehet. Tehát, ha a tisztességtelen feltétel kiesik, akkor azt nem pótolhatják a magyar PTK-ból, vagy a magyar jogszokásokból azért, hogy elkerüljék a szerződés teljes érvénytelenségét. Az ítélet szerint az ilyen érvénytelen kikötést sem lehet a magyar jog valamelyik rendelkezésével helyettesíteni azért, hogy megmentse az egész szerződést és ezzel a bankot segítse. Mert ha érvényes maradna a szerződés, akkor a pénzintézet hozzájuthat ahhoz a törlesztőrészlethez is, amit az árfolyam-emelkedéssel szerezhet meg az adósoktól. Így nem bukna az egész szerződés a behelyettesítés folytán. De most kimondta Luxemburg, hogy dehogynem.

– Ez Magyarországon hogyan történt?

– Ugye kimondták – törvény is és a Kúria is –, hogy az árfolyamrés érvénytelen (eladási és vételi árfolyam-különbözet). Mivel viszont ez minden devizaalapú hitelszerződésben így volt, eldönthette a magyar állam, hogy vagy rátolja a bankokra az egészet, vagy megmenti a pénzintézeteket. Ekkor született a 2014. évi három devizahiteles DH törvény – már az Orbán-kormány idején –, amelyben inkább visszaadták az árfolyamrést, de cserébe nem buktatták meg az egész szerződést. Viszont törvénybe iktatták és így megtiltották a bíróságoknak, hogy teljes semmisséget mondjanak ki.

– Senkit sem mentett meg a devizahitel törvényekkel az Orbán-kormány?

– De, méghozzá a bankokat, a fideszes önkormányzatokat, parlamenti képviselőket, a gazdagabbakat még 2012-ben a végtörlesztés lehetőségével. A vételi-eladási különbözetből eredő kárt – a csekély összegeket – megkapták 2015 február környékén az ügyfelek, az adósok. De megmaradt az árfolyamkockázat és az ebből adódó és számított tartozások és törlesztőrészletek. Az EU Bíróság szerint azonban ez szigorúan tilos! Tehát, ha valamiért semmis a szerződés, akkor azt nem lehet úgy kijavítani, hogy a szerződéseket megmentsék. Az adósoknak joguk van azt mondani, hogy az egész szerződést nem kérik, mert az árfolyamkockázat rajtuk maradna. Mert az árfolyamkockázatra Magyarországon a mai napig sem mondták ki, hogy érvénytelen. Ezért egyedileg próbálkozunk, de nagyon nehéz, száz perből vagy tizenötöt nyerünk, igaz egyes bankok ellen már 95 százalékban. 

– Mi lesz, ha kártérítést kérnek azok, akik így vagy úgy, de kifizették már a deviza alapú hiteleiket?

– Ha nem ismeri el a C-80,82/2021-es EU bírósági ítéletet az Orbán-kormány vagy a Kúria, akkor egy átlag bíró vagy bátor lesz, és nem érdekli, mi lesz vele azután, és megítéli a kártérítést az EU Bíróság minden tagállamára vonatkozó döntése alapján, vagy azt mondja, hogy ő nem bátor, viszont gyáva, ezért előbb változtasson a magyar Kúria és az igazságügyi minisztérium, és addig nem ítéli meg a károsultnak a pénzt.

– Az elévülésről szól az ítélet negyedik pontja.

– Legalább ebben Magyarország jól áll, ugyanis nálunk csak onnantól indul az elévülési idő, amikor az utolsó teljesítés megtörtént, ez lehet az árverési vételár. Most azt mondta ki az EU Bírósága – és más szabályozás esetén ez lényeges lehet –, hogy onnan kezdődik legalább, amikor tudatosul a fogyasztóban, hogy tisztességtelenül jártak el vele szemben. Mert amíg az adós nem tudta felmérni, hogy tisztességtelen az árfolyamrés és az árfolyamkockázat, addig nem indulhatott el az elévülés sem. De mondom, nálunk ennél kedvezőbb az elévülési szabályozás.

– Összességében mennyiben változott a helyzet? 

– Még nehezebb azt hazudni akár kúriai vagy kormány és igazságügyi minisztériumi szinten, hogy jó a magyar devizahiteles törvény, amely az árfolyamrést kompenzálta, de nem engedte kimondatni, hogy teljesen érvénytelenek a szerződések és minden árfolyamkockázatból adódó pénzt vissza kell adni az adósoknak. 

– Akkor most minden rendbe jön, legalább a deviza alapú hitelesek tekintetében?

– Kicsit szkeptikus vagyok. Voltak már döntések, igaz nem ennyire egyértelműek, de gyakorlatilag ugyanezek következtek belőlük és a kormány elhazudta. Mindig kitaláltak valamit, hogy miért nem úgy van, vagy azt mondták, hogy azt nem is úgy kell olvasni.

– De azt mondta, hogy ez most egyértelmű.

– Igen, az. De sok mindenre képes ez a rendszer. Elvileg az ítélet utáni első munkanapon az igazságügyi miniszternek be kellett volna jelentenie, hogy jogalkotást kezdeményez, a 2014-es devizahiteles törvényeket ezeken a pontokon megváltoztatja. Ad a bankoknak állami hitelt, hogy azok ki tudják fizetni fél éven belül ezt a sok pénzt, amit a bankok majd visszatörlesztenek az államnak. Tárgyalásokat kezdett volna a Bankszövetséggel, hogy mennyit vállal el a bankrendszert ért károkból a kormány és milyen ütemezésben. Össze kellene ülnie Varga Zs. András vezetésével a magyar Kúriának, mert hozni kell egy jogegységi határozatot, hogy a mindennek nem megfelelő korábbi ítéleteket felülvizsgálják. Mert ez így történne egy demokratikus országban. 

– Nálunk nem ez fog történni?

– Valami keveset valószínűleg lépni, módosítani fognak a következő hónapokban, de szerintem egyszerűen folytatják a hazudozást. Mert ez egy nagyon kemény és hatalmas érdekeket érintő dolog, még a magyarosított bankoknál is. Nem hiszem, hogy felteszik a kezüket és bocsánatot kérnek.