Szerhij Rebrov találkozása a magyar valósággal
Három bajnoki címet szerzett zsinórban a Ferencvárossal, előbb az Európa Liga, majd a Bajnokok Ligája csoportkörébe vezényelte csapatát. Ami – ismerve a magyar futball nem túl acélos erejét – bravúros teljesítmény. Szerhij Rebrovról van szó, aki nemrégiben még az FTC edzője volt, ám úgy döntött, hogy nem tölti ki a szerződését, távozik a csapattól és Magyarországról.
Pedig, mint a Nemzeti Sportnak nyilatkozta, szeretett nálunk lenni. Szerette a Fradit, imádta Budapestet, élvezte a munkáját. Csak aztán összefutott a magyar valósággal és sikerei csúcsán úgy döntött, hogy távozik.
Más edzőkkel is megesett már, hogy a csúcson hagyták abba. Úgy érezték, mindent kihoztak abból, amire lehetőségük volt, ennél többet már nem lehet elérni, nem várják meg, míg a csapattal együtt az ő imázsuk is leszállóágba kerül.
Rebrov esete más. Három egymást követő bajnoki cím, ráadásul úgy, hogy csapata kiemelkedett a magyar mezőnyből, elismerésre méltó teljesítmény. A körülményekkel sem lehetett gond, s bár a fizetése relatíve alacsony volt – nekünk legyen mondva az a fizetés – Rebrov a bonuszok révén, nagyon jól keresett. Olyan szerződést kötött ugyanis a Ferencvárossal, hogy alapvetően az eredmények után fizetik, s ezért kaphatott a Bajnokok Ligája csoportkörébe jutás után hozzávetőlegesen egymilliárd forintot.
„Örülök, hogy fizethettem” mondta erről Kubatov Gábor, az FTC elnöke. Örült, Kubatov, hogy fizethetett – persze nem a saját zsebéből, hanem a nemzetközi szövetség adott pénzt a Fradinak a sikeres szereplésért – és egy ideig Rebrov is örült, hogy ilyen elnöke van a Fradinak.
Idővel már kevésbé volt boldog emiatt. Erről udvariasan és úriember módjára csak annyit sejtetett, hogy az átigazolási politikában voltak vitái az elnökkel. Nem arról van szó, hogy Ronaldo, vagy Messi megszerzésének elmaradását nehezményezte, hanem arról, hogy Kubatovval abban állapodtak meg, hogy minden új játékos szerződtetéséről vele is egyeztetnek. Elvégre, ő állítja össze a csapatot, és hozott anyagból, az ő megkerülésével, ez nem könnyű.
A klub, amelyről Rebrov a távozása után csak jót volt hajlandó mondani, sokáig tartotta is magát a megállapodáshoz, ám idővel előfordult, hogy olyan játékos jelent meg az öltözőben, akit az edző – elmondása szerint – akkor látott először. Szólt Kubatovnak, hogy nem ebben állapodtak meg, aki megígérte, hogy ilyen többé nem fordul elő.
Aztán mégis előfordult. Nem sokkal ezután ismét olyan játékost szerződtettek – Rebrov megkerülésével –, akiről az edző nem tudott korábban. Itt lett elege Rebrovnak, ezért döntött úgy, hogy idő előtt távozik. Nem történt tragédia, árulás, cselszövés, vagy ehhez hasonló, csupán annyi, hogy egy sikeres sportember szembe találta magát a magyar valósággal. Rájött, hogy egy olyan világba csöppent, ahol nem csak a kimondott szó, de sokszor még a papíron rögzített szerződés sem mindig érvényes. Ebben a magunk felé hajlított valóságban ugyanis mindig lehetnek olyan szempontok, amelyek felülírják a megállapodásokat, a normális emberi és üzleti viszonyokat, egyszóval, a tisztességet.
Rebrovnak azóta már új csapata van, az arab emírségekbeli al-Ainnál kénytelen a FTC-től kapott ellátmányánál is jóval több pénzt keresni. Jó hír, hogy azóta a Ferencváros is talált új edzőt, vele készül a csapat a következő idényre.
Nem történt semmi különös, ebben a sztoriban mindössze annyi van, hogy egy sikeres sportember összetalálkozott a magyar valósággal. Rácsodálkozott, és úgy döntött, köszöni, nem kér belőle.
