Szijjártó Minszkben: kezd kezelhetetlenné válni a magyar külpolitikai ámokfutás

„Nyilván sokan fognak támadni a látogatás miatt, de a mi álláspontunk egyértelmű: a kommunikációs csatornákat nyitva kell tartani. Ha nem így cselekednénk, akkor a békére való felhívás üzenetét ma sem tudnám átadni” – ezzel a mondattal zárta Szijjártó Péter azt a hétfői Facebook-bejegyzését, amelyben bejelentette, hogy Oroszország egyik legszorosabb szövetségesének, Belorusznak a fővárosába utazott. A posztban – majd utóbb fehérorosz kollégájával folytatott tárgyalása után tartott minszki sajtótájékoztatóján is – azt igyekezett domborítani, hogy a magyar kormányt, és persze őt csakis és kizárólag a béke vezérli „az Ukrajnában zajló háború egyre durvább, egyre több ember hal meg a harcok miatt. Most emberéleteket kell menteni, azt pedig csak békével lehet”. Egyben – a megszokott módon – odaszúrt a szövetségeseinknek, mondván, „Magyarország azt várja el a nemzetközi közösség minden tagjától, hogy a mielőbbi béke érdekében lépjenek fel és kerüljék azokat a lépéseket, amelyek a háború meghosszabbodásának vagy eszkalációjának kockázatával járnak”. 

Szijjártó – csak sejteni lehet, hogy miért és kinek – olyannyira fontosnak tartotta demonstrálni a pár órás minszki útját, hogy 3+1 posztban is szerepeltette a közösségi oldalán: a beharangozó nyomán a tárgyalás és a sajtótájékoztató után is bejelentkezett a fehérorosz fővárosból, s azt üzente Budapestre, „helyénvaló, hogy a béke hangját itt erősítettem, erősítettük ma, abban az országban, amely már volt házigazdája  béketárgyalásoknak”. Volt még egy „fotóriport” is az útról – aminek egyik leginkább átlátszó képén egy „MIR” (oroszul ez békét jelent) feliratú hirdetőtábla látható nagybetűkkel, a szemfülesek azonban észrevehetik, hogy ezzel nem a Putyin-barát Lukasenka-rezsim béke iránti vágyát hirdetik, hanem a Radio Mir-t reklámozzák. A minszki látogatás  +1. felelevenítése már szűkebb pátriájából, Dunakesziről érkezett: este ott látta vendégül a kirgiz külügyminisztert, s ennek kapcsán is méltatta a minszki vizitjét, majd (némileg gúnyorosan megpróbálva ismét odavágni Magyarország szövetségeseinek) azt üzente: „Ez a megbeszélés is megerősítette, hogy a transzatlanti világon kívül a béke hangja egyre erősödik”.

Szijjártó – azaz Orbán Viktor – számára tehát nagyon fontos volt maga a minszki látogatás, s persze annak megfelelően, hangos reklámozása is. Ennek okait kutatva, érdemes feleleveníteni, hogy melyik oldalon melyik fél mellett is áll Fehéroroszország az Ukrajna ellen indított háborúban. Röviden: egyértelműen Oroszország, Vlagyimir Putyin pártján.

Némileg bővebben: talán elég annyira visszaemlékezni, hogy a csaknem egy éve Oroszország által Ukrajna ellen elkövetett agresszió előtt közös hadgyakorlatot hajtott végre Oroszország és Fehéroroszország – ez tette lehetővé Putyin számára a komoly haderő-átcsoportosítást Ukrajna északi területei mentére is, ahonnan percek alatt elérhető volt az utóbb megtámadott Ukrajna. Amúgy jelenleg is tart egy közös orosz-belarusz hadgyakorlat, mégpedig állítólagos „ukrán provokációra” hivatkozva. Amúgy pedig Oroszország és Fehéroroszország gazdasági uniót alkot, közös céljuk az is, hogy egységessé váljon a két ország monetáris és gazdaságpolitikája, fizetőeszköze, egyesüljön a törvényhozásuk. 

Ilyen körülmények között mi az üzenete annak, hogy a magyar külügyminiszter az Oroszország által Ukrajna ellen indított háború első évfordulója előtt nem egészen két héttel ellátogat Moszkva legszorosabb szövetségeseként számon tartott Minszkbe? Mi az üzenete akkor, amikor az Európai Unió – azaz Magyarország szövetségese – az Oroszországot katonailag is támogató Fehéroroszországra is kiterjesztené a szankciókat? Székely Árpád volt moszkvai magyar nagykövetet kérdeztük.

„Nem lehet minősíteni, ez már régen meghaladta az én fogalmaim szerint a szövetségesi hűséget” – szögezte le a térséget is kiválóan ismerő volt diplomata. Mint megállapította, „kezd kezelhetetlenné válni a magyar külpolitika, ami nem is külpolitika, hanem külpolitikai ámokfutás”.

Székely emlékeztetett arra, hogy Belorusszal nincs olyan széles körű gazdasági kapcsolatunk, ami ebben a helyzetben bármennyire is indokolna egy ilyen látogatást. Példaként említette: ha kimegy az oroszokhoz gázról tárgyalni Szijjártó, ahogy tette ősszel, azt jóindulattal még lehet arra fogni, és el is lehet fogadni, hogy a nehézzé válható téli időszak előtt az ország érdekében biztosítani akarja az energiát. „Az persze már más kérdés, hogy Szijjártónak fogalma nincs a gázkereskedelemről, és sok kárt okoz, például azzal, hogy akkor vásárol orosz földgázt, amikor a földgáz világpiaci ára a legmagasabb” – jegyezte meg.

„Az azonban már tényleg a szövetségesi hűség tartalmán messze túlmenő, provokatív, kiszámíthatatlan és értelmetlen lépés, kifejezetten kalandorság, hogy egy ilyen helyzetben a külügyminiszter ellátogat Beloruszba” – szögezte le. Ha valakinek imponálni akar, az egy dolog, de figyelembe kell venni, hogy kit és milyen célból provokál ezzel – húzta alá. 

Nem provokálja vajon eleget a magyar kormány a szövetségeseit, az EU-t és a NATO-t is, ha mással nem, hát azzal, hogy hónapok óta nem hajlandó ratifikálni a svéd és a finn csatlakozást? – vetettük fel. A korábbi moszkvai magyar nagykövet – egyetértve ezzel – hozzátette, hogy a jelen helyzetben a minszki látogatáshoz és a ratifikáció halogatásához hasonlóan, komoly kérdéseket vet fel a Magyar Honvédség lefejezése is. „Miért van szükség erre akkor, amikor háborús vészhelyzet van, amikor ugyan nem mi állunk háborúban, de a szomszédban háború folyik?” – válaszolt kérdéssel a kérdésre, majd emlékeztetett arra is, hogy pont az Orbán-kormány az, amely folyamatosan azt sulykolja, hogy erős hadsereget akar, hogy fel akarja fegyverezni a honvédséget, s eközben teljesen átláthatatlanul negyven-ötven éves magas rangú főtiszteket távolít el a seregből. „Erre éppen úgy nincs értelmes magyarázat, mint a minszki látogatásra” – szögezte le Székely Árpád, levonva a mostani látogatásra is vonatkozó tanulságot: „Ami itt folyik, az mellébeszélés, rossz az üzenete és nincs is rá magyarázat”.