Szijjártó téved: nem a magyarokat utálják Brüsszelben, hanem őt és kormányát
Szijjártó Péter vasárnap reggel arra ébredt, hogy meg kell osztania a magyarokkal, miért utálnak minket Brüsszelben. Fel is töltött a Facebookra egy videót, amelyből a napnál világosabban kiderül, hogy azért nem kedvelnek bennünket, mert sikeresek vagyunk.
Kitalálhattuk volna magunktól is, de jobb, ha az ilyet egy utálkozásban jártas hozzáértő mondja. Külügyminiszterünk szerint „a brüsszeli liberális mainstream ki nem állhat minket. Itt vagyunk mi, nem tartozunk a mainstreamhez, egy karakteresen patrióta, jobboldali, keresztény-konzervatív politikai erő vagyunk, amely sikeres. És ezért utálnak minket.”
Sápadnak az irigységtől, lesnék el a titkot, de hiába. Marad a sárga irigység, hogy nekünk minden sikerül, a csatákból mindig győztesen kerülünk ki, ami persze nem nagy kunszt, a mi vezérünk megmondta ugyanis, hogy minden mérkőzés addig tart, ameddig meg nem nyerjük.
Ezért irigykednek ránk a nyugatiak, elsősorban az életszínvonalunk miatt, ami szálka a szemükben. Frusztrálja őket, hogy nálunk káosz van a vasútnál, összevissza indulnak a vonatok, ráadásul az év végre egy számjegyűre csökken az infláció, miközben az uniós pénzromlás átlaga csak fele lesz a miénknek. És azt sem minden ország mondhatja el magáról, hogy a gazdasága egymást követő négy negyedévben recesszióban van.
Van hát ok az irigységre, és csak zárójelben jegyeznénk meg, hogy a mi külügyminiszterünknek nagyobb háza van, mint a legtöbb uniós kollégának, Orbán Viktor pedig több futballmeccset lát egy évben, mint a francia, vagy a német miniszterelnök.
Az, hogy a hazai kiskereskedelmi forgalom a legutóbbi adatok szerint hét százalékkal, az üzemanyag-fogyasztás pedig 18 százalékkal esett vissza, szintén az irigylésre méltó fejlemények közé tartozik. A nyugat-európai emberek, akik reménytelenül és kilátástalanul vergődnek a fogyasztás hálójában, mindenfélét összevásárolnak, aztán csodálkoznak, ha szemben velünk, magyarokkal, mindenük megvan.
Szijjártónak csak részben van igaza abban, hogy a magyarokat utálják Brüsszelben. Vannak magyarok, akiket tényleg nem kedvelnek, de nem általában velünk van baja a mainstreamnek, hanem a kormányunkkal. Azt utálják, amit Orbán Viktor és csapata ezzel a jobb sorsra érdemes országgal művelt az elmúlt több mint 13 évben. Hogy lebutította az oktatást, mert hatalmának megőrzéséhez nem tudásra, hanem tanulatlan tömegekre van szüksége, padlóra küldte az egészségügyet, de a külpolitikánkra sem lehetünk büszkék: a vezető magyar politikusokkal jószerivel már csak keleti despoták állnak szóba – lásd az augusztus 20-i nomád vendégjárást a Karmelita kolostorban –, a nyugatiak úgy elkerülik nemzetünk élcsapatát, mint a leprás embert szokás.
Nem bennünket utálnak, hanem azt, ahogyan a kormány leharcolt tereppé tette Magyarországot. Egyetlen nyugati politikustól sem hallottuk, hogy a Halászbástya csúnya lenne, a magyar konyha ehetetlen, az egykori Aranycsapatról sem mondta senki, hogy kétballábasok gyülekezete volt.
Van viszont, amiben tényleg irigylésre méltó a helyzetünk. Orbántól származik a mondás, hogy meg kell tanulnunk magunk felé hajlítani a valóságot. A kísérlet fényesen sikerült: a magyar emberek fejében már régóta nem az van, amit látnak és hallanak, hanem az, amit propagandaként a fejükbe vertek.
