Szingapúri álom, osztrák valóság
2020. április 20. „Aligha kérdéses, hogy a mostani válság után alaposan megváltozik a világ, ezért új magyar jövőképre lesz szükségünk. Bár még nem látjuk a végét és jelenleg nem tudjuk felmérni a következményeket, de már levonhatunk egy alapvető következtetést az elmúlt hónapok világjárványából és annak kezeléséből. Ott kezelték és kezelik most is jobban a válságot, ahol gyors az államok döntéshozatala, erős a közbizalom, sikeres a gazdaság és hatékonyan működnek a közszolgáltatások, ezen belül az egészségügyi rendszer.” Ezek a mondatok Matolcsy György „Szingapúr felé félúton” című írásában olvashatók. A városállam elmúlt évtizedekben elért sikerének okait, alapjait elemzi és az ottani modell honosítását javasolja a szerző.
Néhány héttel ezelőtt a Magyar Nemzeti Bank elnöke még két százalékos gazdasági növekedésről álmodozott és hitelfelvételre biztatta a magyar társadalmat. Bizonyára szóltak neki, hogy ne fantáziáljon, és ne nyilatkozzon ostobaságokat. Ezt a jó tanácsot részben meg is fogadta. Matolcsy most már kerüli a jóslásai számszerűsítését. De nem bírt kibújni a bőréből – fent idézett írásában Szingapúrt hozza példaként – és felsorolja azokat a kritériumokat, amelyek szükségesek a gazdasági és társadalmi felemelkedéshez. A Szingapúrban bevált módszert gyorsan telepítsük át Magyarországra!
1. Gyors állami döntéshozatal: Magyarországon az érdemi gazdasági válságkezelés területén körülbelül egy hónapot késlekedett, a módosított – és talán alkalmazható – bértámogatási szisztémát csak április 21-én tették közzé. Még mindig nem léptek a bevétel nélkül maradt önfoglalkoztató egyéni vállalkozások megsegítése érdekében, és nem változtattak az álláskeresési támogatás hosszán és összegén.
2. Erős a közbizalom: A koronavírus járvány veszélyére hivatkozva meghozott, úgynevezett felhatalmazási törvény rombolta a közbizalmat, és a kórházi ágyak felszabadítása körül kialakult közhangulat is mérgezően hat. Nincs korrekt tájékoztatás, nem érezzük, hogy a végrehajtó hatalom képviselői szolidárisak lennének velünk. Parancsuralmi rendszer van kibontakozóban, amelyben ellentmondásos álláspontok sokaságával találjuk magunkat szemben (maszk, tesztelés, stb.)
3. Hatékonyan működnek a közszolgáltatások, ezen belül az egészségügyi rendszer. Szingapúrra biztos igaz ez az állítás, Magyarországra viszont nem jellemző. Ellenkezőleg: most derül csak ki karakteresen, hogy az elmúlt évtizedek irracionális egészségpolitikája milyen károkat okozott. Pénz-, létszám- és eszközhiány tapasztalható az egész ágazatban, ezt igazolja a – sokszor átgondolatlan – kormányzati intézkedések sorozata. Hatalmas méretű eszközbeszerzés, villámgyors bérígéretek, azonnali mobil-kórházépítés stb.
Matolcsy a dolgozatában 16 pontba sűríti a szingapúri siker feltételeit. Néhányat még megosztok Önökkel: okos lakáspolitika, tudatos tervezés a versenyképességben, rugalmas és üzletközpontú gazdaságpolitika, magas szintű biztonság az élet minden területén. Csupa olyan dolgot említ, ami Magyarországon nem fellelhető. Szingapúr egy távoli és valóban dinamikusan fejlődő városállam, amelynek társadalmi berendezkedése demokratikusnak nehezen nevezhető. Matolcsy mégis ezt hozza fel példának, holott már Orbán miniszterelnök is közölte velünk, hogy járványügyben Ausztriát tekinti figyelemre méltó laboratóriumnak. Én azt javaslom, hogy olvassák el Matolcsy írását, és aztán gondolják át: nem lenne célszerűbb politikai és gazdasági szempontból is az osztrák mintát tanulmányozni és követni? Egészséges többpárti jogállam, fejlett ipar és mezőgazdaság, hatalmas bevételt hozó idegenforgalom, jólét és biztonság, egyszóval: az EU egyik mintaállama.
Matolcsynak ez nem tetszik: „Magyarország számára egy teljesen más 2020-as évtizedben és egészen más földrajzi környezetben megnyílik a lehetőség a szingapúri modell megépítésére Európában. Sőt, ahogy Szingapúrnak voltak kistigris társai, az egész V4 csoport számára megnyílik az európai kistigrissé válás történelmi szakasza.”
Európában nem élnek tigrisek. Sem kicsik, sem nagyok. Én olyan európai modell megvalósulásában hiszek, amely gazdasági, történelmi és kulturális tradíciónkra építkezik. Természetesen egyes technikai elemeket és korszerű megoldásokat át lehet, és át kell venni Szingapúrtól. De mondja meg már nekem valaki, hogy mi a fenének keressük az üdvözítő megoldást tízezer kilométerre, mikor az itt van a szomszédban?!
