Szoboszlai Katalin: már a segítők is segítségért kiáltanak

Lassan egy éve, hogy nyílt levélben fordultak Orbán Viktorhoz. Mi történt azóta?

Az elmúlt évben több nagy bejelentése volt a kormánynak, ami a szociális ellátórendszert érintette, és a bejelentések között ott volt az is, hogy jelentősen megemelkedtek az energiaárak. A miniszterelnöknek címzett levélben arra kértük őt, hogy a költségek kompenzálására a szociális és gyermekvédelmi intézményeknek biztosítson többletforrást a központi költségvetés. Az erre érkezett válaszban Fülöp Attila, a BM szociális ügyekért felelős államtitkára leírta a propaganda szöveget: háborús helyzet van, veszélyhelyzet van, és hogy a megoldást majd a béke hozza, illetve, hogy majd megnézzük, a költségvetésből mennyit tudnak a szociális ágazatra energiaár-kompenzációjára fordítani. 

Megnézték és kompenzálták?

Az egyházi fenntartású intézményeket igen, ők gyakorlatilag pályázat nélkül megkapták a kiegészítő támogatást. Az állami, önkormányzati fenntartású intézmények közvetlenül nem kaptak ilyen lehetőséget, a civileket pedig „elfelejtették”. Tehát a civil szervezetek, mint fenntartók, mint szolgáltatásokat működtetők kimaradtak az energiaár kompenzációból. Így nagyon küzdelmes év van a szociális és gyermekvédelmi intézmények mögött, borzasztóan nehéz kigazdálkodni a megnövekedett energia költségeket. 

A Hírklikk úgy tudja, hogy volt olyan hajléktalan ellátó, ahol karácsonykor is csak maximum 15 fok volt, és inkább bezártak, mert egyszerűen nem tudták melegben tartani az embereket. Hallott ilyesmiről?

Így van ez más intézményekben is. Korlátozó intézkedéseket kellett bevezetni, a hőfok maximumot tekintve, illetve összevontak szervezeti egységeket, telephelyeket. De ez mind-mind a szolgáltatások minőségét rontotta. Méltatlan helyzetbe kerültek azok is, akikért dolgozunk, és azok is, akik a szakmai munkát végzik – akár diplomásként, akár középfokú végzettséggel –, mert tudjuk, hogy sokkal jobb minőségben és színvonalasabban is el tudnánk végezni a munkánkat. De mivel az energia költségeket a meglévő intézményi költségvetésből nem lehet kigazdálkodni, ezért kénytelenek voltak olyan intézkedéseket megtenni, amelyekkel – akár alacsonyabb színvonalon is, de – működtetni tudták a szolgáltatásaikat. 

Tud olyan civilszervezetről, amelyiknek nem sikerült?

Van olyan hajléktalanokat segítő civil szervezet, egy alapítvány, amelyik tavasszal be is fejezte a működését, merthogy nem volt arra elegendő forrás, hogy a megnövekedett energiaköltségeket kifizesse. Pedig egy Budapesten nagyon jól működő, minőségi szakmai munkát végző alapítványról volt szó, amely egyedül maradt ebben a helyzetben. Feltehetően nem ők voltak az egyetlenek. Hiszen az államtól kapott normatíva messze nem volt elég a megnövekedett energia költségek kifizetésére, és a civil szervezetek kompenzációja ahogy említettem, még szóba se került.

A nyílt levelük megfogalmazása óta sikerült bármikor is egy asztalhoz ülni a kormányzattal, átbeszélni a jelzéseiket?

Nem. Nyilván a kormánynak megvannak azok a szakmai szervezetei, amelyeket megszólítanak időnként, hogy egyeztetéseket kezdeményezzenek. De a Szociális Szakmai Szövetség és a mi tagszervezeteink, mint a Szociális Munkások Magyarországi Egyesülete, az Egészségügyben Dolgozó Szociális Munkások Országos Egyesülete, a Hajléktalan Szolgálatok Tagjainak Országos Egyesülete, vagy a Hilscher Rezső Szociálpolitikai Egyesület, és a Magyarországi Szociális Szakemberek Képzéséért Egyesület nem tartoznak ebbe a körbe. Voltak kezdeményezéseink, de kimaradtunk az egyeztetésekből. Így maradnak a nyílt levelek, az állásfoglalások, és azok a médiamegjelenések, amelyek függetlenek a kormányzati médiától. 

A nyílt levelet sokan aláírták. A szociális ágazatnak van valamilyen közös platformja, ahol meg tudják beszélni a kialakult helyzetet, vagy közösen keressenek megoldásokat?
 
Nincs olyan hálózatunk, amiben valamiféle összefogás vagy szolidaritás jelenne meg egymáshoz kapcsolódva. A közeljövőben viszont célunk és feladatunk is létrehozni, ahogyan az érdekvédelmi munkának a felerősítése is. Nagyon fragmentálódott ez a szakma, nagyon szét van töredezve. Emellett messze a leginkább alulfinanszírozott a szociális ellátórendszer, nemcsak a működtetését, hanem a benne dolgozók bérét illetően is. Megnézve a többi ágazatot, még a humán területen belül is a legrosszabb költségvetési mutatókkal rendelkezünk.

A szociális törvény módosítását szerették volna visszavonatni a kormánnyal, sikertelenül. Látnak már olyan folyamatokat, amelyek azóta indultak el?

Most az az uralkodó álláspont, hogy az egyén szociális helyzetéért és ellátásáért ő maga és a család felelős elsősorban. Már kezd beszivárogni a jogszabályi részletekbe is akár rövid módosításokkal a szociális vagy a gyerekvédelmi törvényen keresztül, amelyben folyamatosan visszautalnak erre. A települési szintű támogatásoknál figyeltük meg azt, hogy egyre kevesebb a forrás arra, hogy a településen élők valamiféle pénzbeli vagy természetbeni támogatáshoz, közismert nevén segélyhez jussanak. Nemcsak azért, mert az önkormányzatokat ez a szociális törvény-változás más irányba tereli azért, hogy kevesebbet áldozzanak rá, hanem azért, mert az önkormányzatoktól nagyon sok forrást elvont a kormányzat a Covid kezdete óta, tehát 2020-tól kezdődően. Nem nagyon van miből adni azoknak az önkormányzatoknak, ahol nincsenek plusz bevételek mondjuk vállalkozásból, iparűzésből, vagy nincsenek olyan pályázati forrásaik, amelyeket szolgáltatások fejlesztésére tudnának fordítani. Ezeken a településeken nagyon érzik, hogy a lakosság egyre szegényebb, egyre inkább igényelnék azokat a pénzbeli vagy természetbeni ellátásokat, amelyekkel téli időszakban, betegség esetén, krízishelyzetkor az önkormányzat a lakosság segítésére siethetne.

Rálátnak arra, hogy ez az ország területén milyen gócpontokra, milyen területekre igaz?

A leghátrányosabb helyzetű térségekben: Észak-Magyarország, Észak-Alföld, Dél-Alföld és a dél-dunántúli régiók. Ezekben a régiókban és vármegyékben élők vannak a legrosszabb helyzetben a munkanélküliséget tekintve, vagy egyáltalán a foglalkoztatás lehetőségéhez való hozzáférést nézve. Ha csak az elsődleges munkaerőpiacon történő foglalkoztatás oldaláról nézzük, a munkaerőpiaci adatok persze mást mutatnak, merthogy a munkanélküliségi ráta az már Magyarországon olyan alacsony, mint a jóléti államokban, pedig messze nem azon a színvonalon élünk. Azokat a munkanélkülieket ugyanis, akik nem regisztráltak éppen, nem számolják bele a statisztikába. Picit jobb helyzetben vannak azok, akik még jelen vannak a közfoglalkoztatásban, de akiknek az sem jut, azoknak marad a 22 800 forintos havi rendszeres juttatás, ha iskolába járatja a gyerekét, és rendben tartja a házát és a ház körüli területet. És vannak, akiknek ez sincs. Ezeket a régiókat és településeket érinti a felzárkózó települések programja, ami valahol a gyerekszegénység csökkentését szolgálja, de csodát ott sem lehet tenni.

A szociális ágazatot az elmúlt évben történtek akár két vállra is fektethették volna…

Az energiaáremelés, a szociális törvény szabályozása, és az, hogy nincs béremelés ebben az ágazatban, komolyan mélyíti a válságot. A szakma igen sok területén nagyon gyors segítségre van szükség. Ezt elsősorban az államtól várnánk, hiszen mégiscsak közszolgáltatásokat nyújtunk, és már messze le van szakadva a szociális terület. Már az egészségügyben – ahol beváltott ígéretek vannak, nemcsak az orvosoknál, hanem a szakdolgozóknál is –, vagy akár mondhatnám a pedagógusokat – akik érthető módon nem elégedettek a helyzetükkel – is kaptak valamennyi béremelést az életpálya modell bevezetésekor. De ilyesmi a szociális területen nem történt. Van bérpótlék, ami az alapbért nem növeli, ez kiegészítés, ameddig a kormány adja, és ha úgy döntenek akkor jövőre is megmarad, de ez gyakorlatilag bármikor megvonható, és pár tízezer forintról beszélünk. Ami függ a végzettségtől és hogy mennyi ideje dolgozik a szakmában valaki a bértáblázat szerint.

A szociális ágazatban elegen dolgoznak? 

Egyre nagyobb a hiány. Az egyik oka ennek az, hogy a szociális szakmákban dolgozó ötven pluszos generáció vagy nyugdíjba készül, vagy már nyugdíjba ment. Ebben a szakmában zömében nők dolgoznak, akik 40 év után nyugdíjba mehetnek. Az utánpótlásuk viszont rendkívül nehéz és úgy tűnik, hogy maradéktalanul nem is sikerül. A fiataloknak a segítő hivatás nem annyira vonzó pálya. Maga a segítés, úgy tűnik, nem elegendő hívószó, mert a fiatalokat nem szólítja meg. Nyilván mindig vannak, akik valamilyen személyes előzmény miatt érzékenyebbek, és van bennük segítői aktivitás. Ők nagy valószínűséggel bekerülnek az egyetemekre és tanulják a szakmát, de egyre kevesebben vannak. Úgyhogy nagyon komoly a munkaerőhiány, és ez mind a diplomás munkaköröknél, mind pedig a középfokú végzettségű munkaköröknél igaz. A szociális területen 20 százaléka a dolgozói létszámnak a diplomások aránya és az ő munkaköreik, és nyolcvan százalék pedig a középfokú, zömében gondozói munkakörben időseket, fogyatékkal élőket gondozó dolgozóknak az aránya, és mindegyik területen nagy a munkaerőhiány.

Hányan hiányoznak a szociális ágazatból?

Gyakorlatilag az ország minden részéből hallani, hogy üres álláshelyek vannak, nem tudják őket betölteni, de pontos számot nem tudok mondani. Azt viszont tudom, hogy az intézmények egymástól vadásszák le a dolgozókat. Ha már egy picit többet fizetnek, akkor átmennek a dolgozók, ha egy projektmunkára nagyságrenddel többet fizetnek, akkor átmennek a diplomás szakemberek. Elég nagy a mozgás. De nemcsak szakmán belül, mert akik úgy gondolják, hogy nem kapják meg azt az elismerést és megbecsülést, akár anyagilag, akár erkölcsileg, azok elhagyják a pályát. Emellett az is látszik, hogy vannak fiatalok, akik elvégzik a képzést és be sem lépnek a pályára. 

Van valamilyen törvényi előírás arra, hogy egy-egy gondozónak, vagy szociális munkásnak hány gondozottat kell ellátnia?

A szociális törvény végrehajtási rendeletében vannak lefektetve a minimum létszámok az egyes munkakörökhöz. Most azonban még jó, ha az intézmények ezt a minimumot be tudják tölteni, nemhogy a minimumnál több dolgozót föl tudjanak venni. Se elegendő pénz, se elegendő szakember. De ezeket az álláshelyeket külföldi vendégmunkásokkal nem lehet majd betöltetni, mint ahogy most a gazdaság más területein próbálkoznak.