Szobrokról „magyarul” és „franciául”
„Olyasmivel találkozik ma az Amerikai Egyesült Államok közvéleménye, olyasmit látnak a nyugat-európai országok, amit mi ötven-hatvan évvel ezelőtt már kénytelenek voltunk megtapasztalni itt, Közép-Európában és Kelet-Európában, amikor a kommunisták hatalomra kerültek. Akkor az Internacionálénak, az ő nemzetközi himnuszuk szövegének megfelelően úgy viselkedtek, hogy a múltat végképp el kell törölni és a múlt eltörlése érdekében folytatott erőszakos hatalmi törekvésük lesz az utolsó harc, amit meg kell harcolni. És szobrot döntögettek.” (Euronews – Deutsch T.)
Azzal kezdem, hogy nem vagyok a szobordöntögetés, szobormeggyalázás és még csak a szoboráthelyezés híve sem. Nehéz ebben a kérdésben sarkos, egyértelmű és mindenki számára elfogadható véleményt alkotni (tartózkodnék is ettől). Azt kell mondanom, ahány szobor, annyi történet. Deutsch a fent idézett interjúban kijelenti, hogy a szoborrongálás „kommunista műfaj”, főleg itt Közép- és Kelet Európában.
És, hogy ne vádoljanak elfogultsággal: 1944. október 6-án valóban kommunista csoport semmisítette meg a fasiszta útra tévedő Magyarország korábbi fajvédő miniszterelnökének, Gömbös Gyulának a szobrát. Kilenc nappal a Szálasi-puccs előtt volt az akció. 1944. október 15-ét követően, Magyarország történelmének egyik legsötétebb korszaka következett. Nehéz sommás ítéletet mondani erről a robbantásról. Gömbösnek ma is vannak hívei Magyarországon – remélem, hogy egyre kevesebben.
A budapesti Sztálin szobor ledöntése 1956. október 23-án jelzésértékű volt. Kifejezte a magyar nép szabadságvágyát, és a zsarnokság megvetését, gyűlöletét. Deutsch tanár úr ezt az eseményt hogyan értékeli, vajon itt is az „erőszakos és internacionalista” komcsik voltak a háttérben? Sztálin szobrát fel is darabolták, olyan erejű indulat halmozódott fel a nevével fémjelzett diktatúrával szemben. Nem hiszem, hogy sokan hiányolják ma a fővárosban monumentális bronzalakját. A véreskezű diktátor szobrát szülővárosában (Goriban) viszont csak 2010-ben távolították el.
A városligeti Lenin szobor felállítására már emlékszem (1965), minthogy az 1990-es eltávolítására és a budatétényi szoborparkba történő elszállítására is. 1991-ben hasonló sorsa jutott az 1971-ben köztérre helyezett (Jászai Mari tér) Marx-Engels kettős is. Emlékeim szerint, ezekben az esetekben sem a kommunisták állították ki a „zártosztályra” a szoborbeutalót. Berlinben egyébként ma sem zavar senkit a két német ideológus köztéri jelenléte. Az utóbbi évek – szerintem legízléstelenebb – ideológiai alapon nyugvó rohama Nagy Imre ellen irányult, akinek szobrát a Vértanúk teréről sunyi módon, egy téli hajnalon elhurcolták, majd a gyilkosainak is helyet adó egykori MSZMP székházzal szemközt helyezték el. Ezt érdemelte a XX. század második felének mártír miniszterelnöke. Hogy holtában is érezze a „törődést”? Ez a torz és sátáni ötlet sem az internacionalisták fejéből pattant ki!
Szoborszakértő Deutsch Tamás a Churchill és Kolumbusz szobrok védelmezése örvén, hatalmasat hazudik interjújában: „Magyarország egy normálisan és tisztességesen működő európai demokrácia”. Már egész Európa tudja, hogy nem így van, de megtévesztett (vagy megtévedt?) Tamásunk Brüsszelből így látja.
Befejezésül idézem egy fordulatos históriával rendelkező ország ambiciózus elnökét, a francia Emmanuel Macron-t, aki – ellentétben Deutsch Tamással – érti és ismeri népe történelmét: „Kegyetlenek leszünk a rasszizmussal, az antiszemitizmussal és a diszkriminációkkal szemben, de ez a nemes harc tévútra vezet, amikor szeparatizmussá válik a múlt hamis vagy gyűlölködő átírásával, és elfogadhatatlan küzdelemmé válik, amikor a szeparatizmusok szolgálatába áll. (…) A köztársaság nem fog szobrokat ledönteni. Inkább együtt kell szembenézni a teljes történelmünkkel, és semmi esetre sem megtagadni azt, amik vagyunk.”
Tamás! Az Internacionalé zenéje és szövege francia földről származik. Tamás! Egyetlen szót is megértettél Emmanuel mondataiból?
