Szontagh Veronika: a gyűlöletbeszéd a mindennapjaink részévé vált

Miért érezték fontosnak, hogy górcső alá vegyék a gyűlöletbeszédet? 

A gyűlöletbeszéd olyan társadalmi jelenség, amely folyamatosan velünk van, a mindennapjaink részévé vált. Az online tér használatával és egyre jelentősebbé válásával még aktuálisabb ezzel a társadalmi problémával foglalkozni. Az online térben az anonimitás lendületet adhat a gyűlölködésnek és a sértő beszédnek. Erre most jó példa, hogy az izraeli háború milyen mértékű antiszemitizmust hozott felszínre az online felületeken. Emellett a gyűlöletbeszéd terjedéséhez és normalizálásához vezet(ett), hogy egyes fősodorhoz tartozó politikai, közéleti szereplők átveszik a szélsőjobboldal üzeneteit, amelyeket ezáltal legitimálnak. A gyűlöletbeszédnek számos káros hatása van egyéni, közösségi és társadalmi szinten is. Veszélyt jelent egyének és közösségek fizikai biztonságára, mentális jóllétére, rombolja a társadalmi bizalmat és békét. Sőt, a gyűlöletbeszéd súlyosabb bűncselekmények, például gyűlölet-bűncselekmények előszobája is lehet. Ezek miatt szükséges erről beszélni, és vizsgálni az ezzel kapcsolatos fellépési lehetőségeket. A Political Capitalnél régóta foglalkozunk radikalizmus- és szélsőségességkutatással és ennek kapcsán előítéletességgel is. Az EU által finanszírozott CHAD projekt keretében most a sérülékeny csoportokat érintő gyűlölet- és sértő beszéd elleni civil fellépés lehetőségeit keressük. 
 
Mennyire hatékony a jogi szabályozás? 

Nem feltétlenül a jog a leghatékonyabb eszköz a gyűlöletbeszéd szabályozására. A konferencia jogi kérdésekkel foglalkozó panelbeszélgetésén ki is derült, hogy a hazai jogalkotásnak és jogalkalmazásnak vannak deficitjei, és a jog sok esetben nem tud vagy nem elég hatékonyan tud fellépni a gyűlöletbeszéddel szemben. Ugyanis egy ennyire gyakori és mindennapi jelenséget nehezen tud a jog kezelni, miközben a gyűlöletbeszéd fogalma és határai sem határozhatóak meg egzakt módon, mert nagyon fontos, hogy ne sérüljön a véleménynyilvánítás alapjoga. Ezért a büntetőjognak az utolsó eszköznek kell lennie, fontos lenne például a polgári jogi eszközöket elérhetőbbé tenni. A jogi eszközök mellett és azok használata előtt sokkal fontosabb az oktatás, a társadalmi párbeszéd a kisebbségi csoportok helyzetéről, valamint, hogy a társadalom tagjai elutasítsák az előítéletes közbeszédet. Ezek még hatékonyabb eszközök lehetnének.  

Mikortól válik a vélemény gyűlöletbeszéddé? 

A gyűlöletbeszéd határa elég képlékeny. A véleménynyilvánítás szabadsága és a rasszista megnyilvánulás közötti határ meghúzásához Magyarországon az Alaptörvény IX. cikke ad iránymutatást, amely szerint a vélemény nem irányulhat mások emberi méltóságának, valamint a magyar nemzet, a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási közösségek méltóságának a megsértésére. Ugyanakkor az Alkotmánybíróság (AB) esetjoga már jóval az Alaptörvény elfogadása előtt kialakult ebben a kérdésben. Az „első gyűlöletbeszéd-döntés”, a 30/1992. (V. 26.) AB határozat több fontos megállapítást tett, azok máig meghatározók. Az egyik a szükségességi-arányossági teszt. Ezzel a vizsgálattal döntik el a bíróságok, hogy egyes esetekben egy alapjog korlátozása (jelen esetben a véleménynyilvánítás szabadságáé) alkotmányosnak tekinthető-e más alapjog vagy alkotmányos érték védelmében. A másik az amerikai jogirodalomból átvett clear and present danger teszt. Ez alapján csak akkor kell gyűlöletbeszédnek tekinteni valamit, ha nyilvánvalóan és közvetlenül gyűlöletre uszít. 
 
Van-e valamilyen statisztika arról, hogy Magyarországon az utóbbi években hányszor lehetett tetten érni gyűlöletbeszédet? 

A gyűlöletbeszéd nagy fogalmi kerete alá négy büntetőjogi tényállást szoktak sorolni, ez a közösség elleni uszítás (Btk. 332. §), a nemzetiszocialista vagy kommunista rendszerek bűneinek nyilvános tagadása (Btk. 333. §), nemzeti jelkép megsértése (Btk. 334. §) és az önkényuralmi jelkép használata (Btk. 335. §). A Belügyminisztérium vezet ugyan statisztikát az ezen tényállások alá sorolt esetek számáról, de ezek a számok irreálisak. A „klasszikus” gyűlöletbeszéd tényállásnál, az uszításnál évente nagyjából öt esetet regisztrálnak, a diktatúrák bűneinek nyilvános tagadásából valamelyest több van. 

Történt-e feljelentés, vizsgálat, volt-e eljárás, szankció? 

Arról, hogy ezekkel az ügyekkel utána mi történik, lesz-e vádemelés, eljut-e a bírósági szakaszba, kevés a nyilvánosan elérhető adat. Csak annál a néhány esetnél követhető a végkifejlet, amelyek a sajtóban is nagyobb visszhangot kapnak. Civil szervezeti monitorozások, áldozati felmérések, legyenek azok akár hazaiak, akár nemzetköziek, világosan jelzik ugyanakkor, hogy a valóságban ennél jóval nagyobb méreteket ölt a jelenség.  A különbség oka leginkább abban keresendő, hogy egyrészt kevés ügy jut a rendőrség tudomására, másrészt előfordul, hogy a rendőrség és az ügyészség nem megfelelően minősíti az eseteket. 
 
Hol lehet leginkább tetten érni a gyűlöletbeszédet?
 
Tágabb, kriminológiai értelemben a gyűlöletbeszéd mindenhol ott van. Ez nem jelenti azt, hogy a szűkebb, jogi értelemben ezek mind gyűlöletbeszédnek is minősülnének. De jelen van az offline és az online térben is. Legnagyobb mértékben az online térben, mert annak számos jellemzője ösztönzi ezt, mint például az anonimitás, személytelenség, a szűrőbuborék-hatás. De a gyűlöletbeszéd mellett ott van a sértő beszéd is, ami nem éri el a bűncselekményi határt, de a hatásai ugyanannyira károsak. A magyarországi közbeszéd nagyon rossz állapotban van. Olyan megfogalmazásokat, minősítéseket hallunk szinte naponta, amiket nem használnánk élőben például a szomszédainkkal szemben. Politikusok, közéleti szereplők esetében is olvashatóak és hallhatóak olyan mondatok, amelyek előítéletesek és sértőek egy adott kisebbségi csoportra nézve. Mivel a közbeszéd ennyire „megengedő” lett a gyűlöletkeltő mondatokkal, szavakkal szemben, így a hétköznapi kommentelő is azt gondolhatja, hogy akkor ő is következmények nélkül megteheti. Emiatt folyamatosan és szinte bárhol találkozhatunk gyűlöletbeszéddel, amit felerősíthetnek olyan folyamatok, mint a gazdasági nehézségek, a háborúk okozta feszültség vagy bármilyen nagyobb társadalmi jelenség, ami hatással van a mindennapjainkra. 
 
Van-e valamilyen felmérés, kutatás arról, hogy a gyűlöletbeszédnek milyen hatása van az egyénekre, illetve a közösségre?
 
Nem ismerek konkrét kutatást, ami kifejezetten azt vizsgálta volna, hogy a gyűlöletbeszédnek milyen hatása van azokra, akikkel szemben alkalmazzák. De számos hazai és nemzetközi kutatás vizsgálja már évtizedek óta, hogy az előítéleteknek milyen hatásuk van az egyénekre, a közösségekre és a társadalomra. A gyűlöletbeszéd pedig az előítélet egyik megjelenési formája. A kutatások alapján elmondható, hogy az előítéletek minden szinten károkat okoznak. Egyéni szinten félelmet generálhatnak. Előfordulhat, hogy emiatt valaki nem meri vállalni az identitását, és ez a félelem tovább gyűrűzhet a közösség irányába. Az előítélet motiválta cselekmények áldozati hatásai erősek, hiszen valakit olyan tulajdonsága miatt ér atrocitás, ami veleszületett, nem megváltoztatható, vagy szerves része az identitásának. A sérülékeny közösség úgy érezheti, hogy ők nem szívesen látott tagjai a társadalomnak. Az intolerancia, az előítéletek és természetesen a gyűlöletbeszéd is rontják a társadalmi stabilitást, társadalmi törésvonalakat hozhatnak létre vagy mélyíthetnek el. 

Mit tehet az egyén vagy a közösség, ha gyűlöletbeszéddel szembesül? 

Szerintem az első és a legfontosabb, hogy el kell utasítani a gyűlöletbeszédet. Mindenki a saját komfortszintjéhez mérten, de szükséges, hogy fellépjen az előítéletek, az intolerancia ellen, hogy a többségi társadalom tagjai biztosítsák a sérülékeny csoportok tagjait, hogy ez nem elfogadható egy demokratikus társadalomban. Konkrét lépésként pedig, ha valaki sajtótermékben lát, olvas gyűlöletbeszédet, érdemes jelenteni a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságnak (NMHH), ahol állampolgári bejelentésre is indulnak eljárások. Ha a gyűlöletbeszéd nem sajtótermékben, hanem valamilyen egyéb online felületen, például közösségi média-platformon látható, akkor bejelenthető közvetlenül az adott közösségi platformnak és az NMHH Internet Hotline felületén is. Ha egy egyént vagy egy közösséget uszítás ér, jogi segítséget kell kérni és a hatósághoz kell fordulni.  
 
Van-e az EU-nak egységes szabályozása?
 
Az EU kéri a tagállamokat, hogy alkossanak gyűlöletbeszédre vonatkozó anyagi és eljárásjogi szabályokat, de annak a kialakítása tagállami hatáskör. Ennek az is az oka, hogy a gyűlöletbeszéd határának megállapítása függ a nemzeti kontextustól: valahol sokkal erősebb a véleménynyilvánítás szabadsága, történelmi és társadalmi okok miatt eltérő lehet a védett csoportok köre. De azt fontos látni, hogy az EU-nak kiemelt kérdés az előítélet motiválta cselekmények elleni fellépés, gondoljunk csak az ideológiai hátterű terrorcselekményekre. Az online tér kiterjedésével pedig a gyűlöletbeszéd nem marad az államhatárokon belül. Így látható a törekvés arra, hogy az EU egységesebben lépjen fel ez ellen, ami főképp az online platformok szabályozásában érhető majd tetten.