Szuperblamázs lett a szuperliga, de még nincs lefújva a meccs
Egy hete sincs, hogy a vezető európai futballklubok renegát kartellezéséről írtunk, amit egy formálódó szuperkupa keretei között képzeltek el. Mintha csak elolvasták volna a cikkünket, már másnap kihátráltak a palotaforradalomból.
A 12 csapatos Európai Szuperliga létrehozását egy hete, hétfőre virradóra jelentették be. Az alapítók között angol, olasz és spanyol klubok is voltak. Az olasz Internazionale és a spanyol Atlético Madrid szerdán bejelentette, hogy távozik az életre sem lehelt szervezetből, őket sorban követte a többi, angol, francia, német klub. Néhány nap leforgása alatt mindössze a Barcelona és a Real Madrid maradt.
Mindebben bizonyára szerepet játszott a szurkolók világszerte élesen megfogalmazott nemtetszése, de a döntő érv bizonyára a FIFA és az UEFA zsarolási pozíciója lehetett, mivel egyértelművé tették, hogy a szuperligás csapatok játékosai nem vehetnek részt a világversenyeken. Hogy mik állhattak a villámgyors meghátrálás okai mögött, arról Hegyi Ivánt kérdeztük.
A sportszakíró a néhány nap leforgása alatt összeomlott radikális kiugrási kísérlet visszamondását nem 180 fokos fordulatként értékelte, sokkal inkább egyik sokkból a másikba zuhanásként. Az egyik sokkhatás a Szuperliga megalakításának augusztusi bejelentése volt, a másik sokk mindennek a rapid visszamondása. Mindez főként attól drámai, mert nem egy laza kocsmai bölcselkedésről beszélünk, itt ugyanis „nem akárkikről van szó. A Real Madrid elnöke a világ minden pontján ismert elnök, aki ha bárhova bejelentkezik, kinyitják előtte az ajtót”.
A váratlan visszalépés a sporttörténelemben még oly tapasztalt Hegyi Ivánt is meglepte, ellentétben a szuperliga ötletével, ami évtizedek óta érlelődött, sőt, azt még most sem állítaná, hogy végleg letettek erről a tervről. „Amit most tudhatunk, hogy mindez idén nem valósul meg. Hogy mit hoz majd a jövő év vagy a rá következő, az még nyitott kérdés”. Véleménye szerint csak idő kérdése, hogy végül megvalósuljon az új szervezet, még ha ez az idő években is mérhető.
Arra a kérdésre, hogy mi állhatott a meghökkentően gyors és szinte egyöntetű visszalépések hátterében, természetesen nincs konkrét válasza, az okokat legfeljebb sejteni lehet. Véleménye szerint talán arra nem számítottak az érintettek, hogy olyan nemzetközileg jelentős, komolyan jegyzett politikusok, mint Boris Johnson vagy Emmanuel Macron a szuperligával szemben foglalnak állást. Mindenesetre ez a váratlan folyamat „rettenetes blamázs azok számára, akik eddig komoly klubvezetőknek tűntek”. Mindez egyértelműen azt bizonyítja, hogy az elképzelés megvalósítását rettenetesen gyatrán készítették elő, „rettentő amatőr módon zajlott az egész, pedig még be is jelentették előre”. Mindez az anyagi előnyöket is képes volt háttérbe tolni, mivel a régi-új felállás nem képes többet adni, mint tervezték a szuperliga financiális hátterét. Úgy tűnik, egy miniszterelnöki rosszallás pillanatnyilag nagyobb veszélyekkel járhat még a futballistákra nézve is, mint egy új labdarúgó-kartell megszervezése – vonhatjuk le a tanulságot. Az sem mellékes eleme a történetnek, hogy mindez a Covid-járvány idején történt, s az emberek többségében kiválthatott némi rosszallást, hogy miközben emberek tömegei halnak meg, azalatt a klubvezetők a profitmaximáláson dolgoznak ezerrel. „Ennek nincs jó optikája’.
Azzal nem ért egyet, hogy a döntést erősen dominálta volna a szurkolói ellenállás, nem tudni jelentős tüntetésekről sem Madridban, sem Sussex-ben. „A szurkolókat nem kérdezte senki, arról sincs igazán tudomás, hogy többségükben mit szóltak mindehhez, de a szurkolókat arról sem kérdezték meg, hogy mit szólnak az új lesszabály beemeléséhez. Kardinális kérdésekben nem szokták kikérni a véleményüket.”
Azzal a felvetéssel, hogy akkor ezt az évet az UEFA-FIFA megnyerte a Szuperligával szemben, Hegyi Iván nem egészen ért egyet. Többek között azért sem, mert bizonyos értelemben a Bajnokok Ligája is egy szuperliga. Ha bárki nyert ebben a rivalizálásban, az mindenképpen csak átmenetileg nyert, „egyelőre mindössze levegőhöz jutott. Szerintem naivitás azt hinni, hogy a nagyok letettek az egyelőre meghiúsult szándékukról. Pancser módon vágtak bele, blamázs lett, a benne szereplő klubelnökök presztízsén levakarhatatlan foltot hagyott, de az elképzelés nem halt el. Mostantól másként tekint a világ mondjuk Florentino Pérezre, mint tette eddig. Ami történt, egyértelmű tekintélyvesztés, de a nagy klubok ettől még nagyok maradnak és nem gondolom, hogy eltekintenének a régóta tervezett megvalósítástól. Ha nem idén, jövőre. Ha nem jövőre, két év múlva.”
Arra a kérdésre, hogy fenntartja-e a véleményét, miszerint már nem lesz többé olyan a futball, mint volt eddig, Hegyi Iván megerősítette: „nem lesz”. Már csak azért sem, mert ami megtörtént, mindenki előtt ismert és a legoptimistábbak sem merik kijelenteni, hogy ez nem fordul elő még egyszer, hogy nem lesz több kísérlet a 25 éve tervezgetett új klubrendszer kialakítására. Felhívta a figyelmet arra a cseppet sem mellékes tényre, hogy például a játékosok többsége lényegében meg sem szólalt a nyilvánosság előtt a kérdésben. „Nem mondták, hogy marhajó ötlet, de azt sem, hogy marha rossz az Európai Szuperkupa megteremtése. A kérdésnek most nincs itt a szezonja, pláne nem ilyen dilettáns előkészítéssel.”
Egy azonban mindent figyelembe véve kétségtelen, hogy „a nevezett klubok attól lettek ilyen hatalmasok és elképesztően gazdagok, mert a fociban ekkora szenvedély van. Az biztos, és ha valamitől, ettől szomorú vagyok, hogy innentől kezdve, a futball romantikáját félretehetjük, ez végképp illúzióvá vált. Márpedig az, hogy a futball ilyen globális méretű és hatású iparág lett, az semmi másnak, mint a foci romantikájának és szenvedélyének köszönhető” – nyilatkozta a Hírklikk megkeresésére Hegyi Iván sportszakíró.
