Tanár úrtól csak tanulni lehet, ne menjen messzire az oktatástól!

A tények: a rendkívüli, azonnali hatályú felmentésről szóló dokumentumban az áll, hogy az érintett tanárok megszegték a „közalkalmazotti jogviszonyból eredő alapvető kötelezettségeket”, amikor polgári engedetlenségi akciókba kezdtek. „A pedagógusi munkakörben foglalkoztatottak esetében a munkavégzés megtagadása együtt jár a tanulók érdekeinek, jogainak veszélyeztetésével, különös tekintettel a (...) tankötelezettség teljesítésének korlátozására”.

A kirúgás hírére a diákok többszáz fős szolidaritási akciót szerveztek péntek estére.

Palya Tamás – az egyik kirúgott tanár – éjfél körül tehette fel a bejegyzését, amit szó szerint közlünk.

„Nem gondoltam volna, hogy az 52. születésnapom után tíz nappal véget ér a tanári pályafutásom. De véget ért.

Emlékszem, amikor 1993 nyarán – 23 évesen – először mentem a püspökladányi vasútállomástól a gimnáziumig, akkor az merült fel bennem: vajon kell-e még itt jönnöm? Kellett. 24 évig dolgoztam ott, voltam osztályfőnök, diákönkormányzatot segítő tanár, iskolarádió felelőse, tanítottam matekot, kémiát, analitikát, ott voltam, amikor elindult a környezetvédelmi képzés, én tervezhettem meg a labort. Aztán 2014-ben odaküldtek egy igazgatót a Fidesz frakcióból. Szörnyű évek jöttek és 2017-ig tartott, mire felismertem: itt nekem nincs jövőm. Közben azért voltak tanítványaim, akik országos versenyeredményeket értek el az Irinyi, Curie, Kökél és OKTV versenyeken. És nagyon sok diákot segítettem hozzá a sikeres emelt szintű érettségihez. Azt gondolom, hogy a kollégáim megbecsültek, hiszen többször választottak meg a közalkalmazotti tanács tagjává.

2017-ben teljesen véletlenül választottam a budapesti Kölcsey Gimnáziumot, ami azzal járt, hogy Püspökladányban feladtunk mindent, újra kezdtük az életünket. Nagyon szerettem a Kölcseyben tanítani. Furcsa, hogy ez a mondat már múlt időben van. Itt is voltak sikereim: Irinyi, Kökél, OKTV. De nagyon büszke voltam arra, hogy olyanok is szerették az óráimat, akik nem rajongtak a kémiáért. És aztán beleálltam olyan akciókba, amik miatt ma is tükörbe tudok nézni. És nekem ez nagyon fontos! 

Aztán ma megérkezett az elbocsátó szép üzenet, amit személyesen kaptam meg a tankerület vezetőjétől, akinek inkább le sem írom a nevét, mert számomra ő egy erkölcsi hulla. Mindezt úgy, hogy éppen kezdtem volna a. harodik órámat. Ezután visszamentem az órámra és közöltem a gyerekekkel, hogy kirúgtak. Először azt hitték viccelek. De nem. Többük szemében könnyeket láttam. Aztán a kollégákkal beszélgettem. Aztán kimentem az osztályomhoz, ott már többen is zokogtak. Ez már nekem is sok volt, sírtam én is. Aztán egy másik osztály tagjai vettek körül a folyosón, ahol „csak” kémiát tanítottam és legnagyobb megdöbbenésemre többen zokogtak. 

Annak ellenére, hogy kirúgtak és többé nem csinálhatom azt, amit legjobban szeretek, most inkább azt érzem, hogy milyen jó, hogy tanár lettem! Mert ezekért a pillanatokért megérte. Egész délután üzenetekre válaszoltam. Aztán pedig már a Partizán stúdiójából láttam, hogy mi van a Kölcsey előtt. Megdöbbentő és megható volt. És még most is, éjfél felé közeledve, jönnek az üzenetek. Köszönöm mindenkinek!

És nem érdekel sem Maruzsa Zoltán, sem Pintér Sándor, sem Marosi Beatrix (na, csak leírtam a nevét), ha attól jobb lesz a magyar közoktatás, hogy Palya Tamás már nem része ennek, akkor legyen úgy. Sok sikert hozzá!

Miattam pedig nem kell aggódni, már van állásajánlatom, nem fogok éhen halni.”

Odaírta még, hogy ha rossz kedve lesz akkor elolvassa majd egy volt kolléganőjének a portfóliójába írt ajánlását. A bejegyzést több ezren olvasták. Nagyon sokan köszönték meg a munkáját, többek közt így: „Tanár Úrtól csak tanulni lehet és kellene is! Köszönjük az eddigi munkáját Tanár Úr, ne menjen messzire az oktatástól!”

A másik szíven ütő bejegyzést Tóth József tette fel. Ő nyugdíjas tanár, a Magyar Közoktatási és Szakképzési Szakszervezet (MKSZSZ), elnöke. Bejegyzésében azt írta: „Szörnyű időket élünk. Kirúgtak az oktatás rendszeréből hozzáértő, felkészült tanárokat. Nem loptak, nem csaltak, csak élére álltak a magyar társadalomban szokatlan cselekedetnek. Az ügyben nemcsak egyedül vettek részt, hanem sok százan vagy talán még többen. Mindannyian ugyanazért, és mindannyian ugyanazt a vétséget követték el, de a munkáltató gyáván viselkedve, néhányat kirúgott, gondolván, a többiek majd beállnak a sorba. A kirúgott tanárok felmentésébe leírt szöveg a mai jogszabályozottságot ismerve talán hihető is. Azonban az idevezető út ok-okozati összefüggésében már kevésbé. Azok, akik a kirúgást erődemonstrációként élik meg, ugyanolyan hibát követnek el, mint amilyen vádakkal illeték a pedagógusokat. Vád volt, hogy a diákok tanuláshoz való jogait sértik. És most nem sérülnek a diákok jogai? Itt valami nincs rendjén. Az egyetem prioritásait ismerjük, de vajon eljutnak-e az egyetemre a diákok, ha olyan iskolában tanulnak, ahol jelen van a tanár nélküliség és az alulfinanszírozottság? Mindannyiunk válasza egyértelműen nem. Rendezni kell a sorokat. Ez a politika és a társadalom felelőssége. Még nem késő, vissza kell vonni a felmentéseket. Le kell ülni a tárgyalóasztalhoz. Meg kell állapodni, de 2028 nem lehet a megoldás éve.”

Több ügyvéd megadta telefonszámát és felajánlotta, hogy a kirúgottak hívják őket, vállalják a védelmüket. S vannak másfajta bejegyzések is, néhány részlet: Lendvai Ildikó, az MSZP egykori elnöke: „A diákok pár óra alatt tiltakozást szerveztek: több százan tüntettek a gimnázium előtt tanáraikért. Az érettségizők a vizsgáknál hamarább lettek érettek.

A hatalom szintet lépett. Megtette, mert megtehette. Érdektelen, hogy a balhét az oktatás rendőrminiszterével vitetik el: a szívhangrendeletet sem ő találta ki, gondolom, ezt sem.  Mindig mindent mérni szoktak: nyilván felmérték, hogy a szolidaritás manapság ritka madár. Mindenkinek megvan a maga baja.”

Gábor György vallásfilozófus: „Én is a Kölcseybe jártam, ott érettségiztem. A Kádár-rendszer kellős közepén a Kölcseyt az egyik legjobb és legliberálisabb középiskolaként jegyezték. Sokat elárul, hogy ma, az Orbán-rezsim idején elsőként épp innen zavarják el azokat a tanárokat, akik kollégáik és saját jogaik érvényesítéséért lépnek fel.

Az elbocsátott tanárok munkanélkülivé lettek, a diákok tanárok nélkülivé váltak. Az Orbán-rezsim egyszerre tapossa és alázza meg létükben a tanárokat, azokat, akik a jövőt készítik elő és a diákokat, vagyis azokat, akik a jövőt jelenítik meg. A tanáraiktól megfosztott diákokat is mintha csak kirúgták volna, hiszen egzisztenciálisan őket is ellehetetlenítették: nemcsak a jelenben, hanem a jövő munkaerőpiacain is.”

Vásárhelyi Mária szociológus: „Minden demokrata így fog járni, ha most nem állunk ki a kölcseys tanárok mellett. Orbánék elindultak a putyini úton. Ott sem a háborúval kezdődött. Ez nyílt erőszak, a szabad véleménynyilvánítás hatalmi eszközökkel történő megtorlása. Azért bízták az oktatásügyet Pintér Sándorra, hogy megalázza, megtörje, egzisztenciálisan ellehetetlenítse mindazokat, akik fellépnek a szabad oktatásért, szabad iskolákért. Nem a problémákat akarják megoldani, hanem azt akarják, hogy mindenki rettegjen. Először a tanárok, aztán mindenki más.”

Kunhalmi Ágnes, az MSZP társelnöke: „Kirúgták a Kölcsey Ferenc Gimnázium egyes tanárait, feltehetően azért, mert részt vettek a polgári engedetlenségben. Szégyenteljes és aljas a kormány reakciója, amellyel ismét bebizonyítja, hogy Magyarország nem demokrácia. A pedagógusok jogos bérköveteléseinek teljesítése helyett megtorlást alkalmaz. Se képzett munkaerő, se tudásalapú társadalom, se erkölcs. Én szégyellem magam helyettük.

Az MSZP teljes mértékben szolidáris a kirúgott tanárokkal és pedagógusokkal.

Oszkó Péter, a Bajnai-kormány pénzügyminisztere: „Volt kölcseys diákként végtelenül büszke vagyok volt iskolámra és azokra a diákokra és tanárokra, akik a mai felfordult világban is igyekeznek megmutatni az uralkodó kurzusnak, hogy van civil bátorság. Egy olyan hatalommal szemben, akiben fel sem merül, hogy nekik szolgálniuk kell a közt, hanem ehelyett ostoba és rövidlátó döntésekkel uralkodni próbálnak felette, nyilvánvalóan nincs más választás. A Kölcsey Ferenc Gimnázium nem először áll élére jogos társadalmi megmozdulásoknak, csak bízom benne, hogy azok, akik épp most a saját bőrüket vitték vásárra, minden érintettől megkapják azt a szolidaritást, amit megérdemelnek, és ami elengedhetetlen ahhoz, hogy a társadalom jövőjét alapvetően meghatározó oktatás végre a megérdemelt figyelmet kapja.”

Ingyenes oktatás pénzért? Mindehhez csak egy adalék, hogy a kényszerhelyzetben levő Madách Imre Gimnázium, bár az az elveikkel ellentétes, hogy az államilag ingyenesen garantált oktatásért anyagi támogatást kérjenek, most mégis erre kényszerül. Havi 8 ezer forintot kérnek a szülőktől a tanárok pluszmunkájára.

Orbán terve szerint. Tudjuk, az ország miniszterelnöke nem nagy rajongója a gimnáziumoknak. Még 2014-es hír volt, hogy az állam az akkori 128 ezerről a felére akarja csökkenteni a gimnáziumokban tanulók számát. Orbán Viktor 2014 szeptemberének végén azt mondta, „Nekünk be kell bizonyítani, hogy egy közepesen elvégzett gimnázium és gimnáziumi teljesítmény nem versenyképes egy jó szakmával. A gimnáziumot is csak akkor érdemes elvégezni, ha onnan egyetemre fogunk menni. A valóságnak úgy kellene festenie Magyarországon, hogy egy jó szakmunkásképző intézetben megszerzett szakma biztosabb megélhetést nyújt, mint egy csak általános műveltséget nyújtó, de konkrét szaktudást a mellé nem adó oktatási intézményben elvégzett időszak”.

No comment.