Tárgyalásokat és tűzszünetet tart szükségesnek Izraelben Thomas L. Friedman

Természetesen óriási a különbség a két támadás között, hiszen Indiában – Izraellel ellentétben – nem érezte át az emberveszteséget minden falu és minden ember, mégis érdemes fontolóra venni a hasonlóságokat. 

A Hamász támadási narratívája a kezdeti horror után igen hamar átcsapott abba a képbe, hogy Izrael az ellentámadásban palesztin civileket öl, akiket a Hamász élő pajzsnak használ. Ez elvonta a figyelmet a Hamász terrorjáról, sőt, sokak szemében hősöknek láttatta a támadókat, és arra kényszerítette Izrael új arab szövetségeseit, hogy elhatárolódjanak a zsidó államtól. 

Azt is figyelembe kell venni, hogy Izrael minden hibája ellenére multikulturális ország, ahol például a végzős orvostanhallgatók közel fele muzulmán, vagy drúz, míg a Hamász militáns iszlám szervezet, amely nem tűri el a másként gondolkodást és például az LMBTQ embereket, célja pedig a zsidó állam megsemmisítése – írta Friedman a New York Times-ban megjelent véleménycikkében.

Mindezek miatt mély rokonszenvvel figyeli, milyen nehéz döntésekre kényszerül Izrael a Holokauszt óta legszörnyűbb mészárlás miatt – azonban sokkal célzottabb, alaposan átgondolt válaszra lenne szükség, például a jelszóval, hogy „kiszabadítjuk a túszainkat”. Ehelyett azonban Netanjahu és kormánya azonnal olyan tervbe fogott, amelynek jelszava: „Eltöröljük a Hamászt.” Három hét alatt a Hamász támadásánál elszenvedett izraeli veszteségek háromszorosára rúgott a gázai civil áldozatok száma és az ottani pusztítás.  

Izraeltől semmiképpen nem várható el, hogy odatartsa a másik arcát is. No de mi Netanjahu terve? Izraeli tisztségviselők szerint két dolog bizonyos. A Hamász soha többet nem fogja kormányozni Gázát, és a Hamász utáni Gázát nem Izrael fogja kormányozni. Olyan rendezésre törekednek, mint amilyen helyenként Ciszjordániában van: palesztinok irányítják a hétköznapi életet, és a háttérben az izraeli katonaság és a Sin Bet biztosítja a szükséges erőt. 

De kik lesznek azok a palesztinok, akik majd Izrael nevében kormányoznak Gázában? És ki fogja fedezni a költségeit annak, ha Izrael ellenőrzi az egészségügyet és az oktatást a kétmillió gázai számára? Sem az EU, sem az Öböl-menti országok, vagy az amerikai kongresszus demokrata többsége nem fogja finanszírozni Izrael Gáza feletti ellenőrzését, miközben Netanjahu és a szerző szerint „a zsidó felsőbbrendűséget képviselőkből álló bandája” be akarja kebelezni a Jordán nyugati partját, anélkül, hogy azonos jogokat biztosítana az ottani palesztinoknak. Gáza megszállása évekre túlterhelné az izraeli gazdaságot. És hogyan tudna Izrael menedzselni egy ilyen komplex műveletet, amikor a Netanjahu iránti bizalom ennyire csekély? Szombaton is a katonai hírszerzésre és a Sin Bet titkosszolgálatra mutogatott, miközben ő maga semmiféle felelősséget nem vállalt. Végül a felháborodás rákényszerítette szavai visszavonására, de a kár már megtörtént.    

Netanjahunak olyan emberei vannak, akiket hosszú távú, nehéz döntések meghozására kényszerít, noha tudják: miniszterelnökük olyan gyenge jellem, hogy mindenért, ami nem megy jól, rájuk hárítja majd a felelősséget, viszont magának igényel minden elismerést a sikerekért.  

Tökéletesen érthető, hogy Izrael miért hiszi, hogy meg kell semmisítenie a Hamászt, ezzel elrettentve a térségben mindenkit attól, hogy még egyszer ilyet tervezzen. Washingtonban azonban az látszik, hogy az izraeli vezetésnek nincs működőképes terve a győzelemre és nincs olyan vezetője, aki kézben tudná tartani ezt a komplex válságot. Izraelnek tudnia kell, hogy az amerikai türelem nem végtelen a nyílt végű gázai akció során bekövetkező súlyos civil áldozatok ügyében, sőt: valójában már közel járunk a türelem végéhez. 

Izraelnek nyitva kell tartania az ajtót egy humanitárius tűzszünetre és fogolycserére, amely számára is lehetővé teszi, hogy végiggondolja, merre is tart az elsietett gázai hadművelettel, és hogy milyen árat fizethet ezért hosszabb távon. Egy ilyen szünet a Gázában élők számára is lehetőséget adna arra, hogy átgondolják, mit tett a Hamász támadása, és Izrael teljességgel előre látható válasza az életükkel? Mit gondolt a Hamász, mit ér el ezzel a háborúval, amelyet állítólag a gázai palesztinokért vív, akik közül sok ezren jártak naponta Izraelbe dolgozni, vagy termékeiket exportálják oda? A Hamász messze túl sok indokolatlan megértést, és túl kevés kemény kérdést kapott.  

Friedman szerint a huszadik század korai korszakától kezdve az izraeli-palesztin konfliktus abban állt, hogy konfliktus, szünet, konfliktus, szünet. A felek között a nagy különbség az, hogy mit tettek a szünetekben. Izrael tekintélyes – ha nem is tökéletes – társadalmat és gazdaságot épített, a Hamász pedig közel teljes bevételét arra fordította, hogy támadó alagutakat építsen. Csak remélni lehet, hogy Izrael nem téved el ezekben az alagutakban – mutatott rá a szerző.