Tarlós már rég befejezte volna a Lánchíd felújítását

„Karácsony hányszor járt a Pesti úti idősotthonban?” – ezt már Tarlós István kérdezte az Azonnali újságíróitól, akik feltehetőleg nem tudtak pontos választ adni a felvetésre. Azt viszont látatlanban lefogadjuk, hogy Tarlós idejében minden jobb volt, amint egy tegnapi cikkünkben is írtuk, nem volt vihar, mindig szép volt az idő.

Akadtak persze kisebb gondok vele is. Például az, hogy nem vezetője volt a fővárosnak, hanem csupán helytartója. Orbán gazda embere, ennélfogva, amíg hivatalban volt, a miniszterelnököt és a Fideszt képviselte ezen az Orbán számára távoli és nem túlságosan kedvelt gyarmaton.

Tarlós hagyta, hogy az Orbán-kormány kifossza Budapestet. Nem szólt egy szót sem a Városliget tönkre tételekor, s hallgatott akkor is, amikor kivágták a Kossuth tér fáit és elvitték Nagy Imre szobrát a Vértanúk teréről.

Csöndben maradt a szégyenletes Szabadság téri emlékmű kapcsán, úgy tett, mintha neki ehhez semmi köze nem volna. Pedig, a belvárosi Szabadság tér ugyanúgy Budapesten van, mint ahogyan nemrég még Budapesten volt az elüldözött CEU nevű egyetem – ezzel kapcsolatban sem hallottuk, hogy Tarlós főpolgármester tiltakozott volna. Nem szólt akkor sem, amikor tönkre tették a Magyar Tudományos Akadémiát, és politikusnak álcázott percemberek packáztak az intézmény nemzetközi hírű tudósaival.

Hosszan sorolhatnánk Tarlós elvtárs soha nem múló érdemeit, de nem tesszük. A múltba merengés, a hátrafelé nyilazás már csak azért sem a mi műfajunk, mert tudjuk, hogy ezek nem viszik előre a világot. Most is csupán azért említettünk néhányat Tarlós István jócselekedetei közül, hogy érzékeltessük: a volt főpolgármester jobban tenné, ha visszavenne a nagy arcából. Ha valakinek, neki tényleg van mire szerénynek lennie.