Tarlósnak több a vesztenivalója, mint a főpolgármesterség
Tarlós István megpróbálja azt a látszatot kelteni, mintha nem érdekelné, mi történik az ellenzéki előválasztáson. Azt játssza, hogy neki mindegy, ki lesz a kihívója, nem izgul. Kálmán Olgáról például annyit mondott nemrég, hogy „róla egyszerűen semmi nem jut az eszembe”, Kerpel-Fronius Gáborról pedig azt, hogy „ami a momentumos jelöltet illeti, fogalmam sincs, kicsoda, és nem találkoztam olyan emberrel sem, aki ismerné.” Hármójuk közül egyedül Karácsony Gergelyt ismeri a jelenlegi főpolgármester: „Első ciklusos kerületi polgármester, elvileg képviselő a Fővárosi Közgyűlésben is, ám gyakorlatilag sem a testületi, sem a bizottsági munkában nem vett részt.”
Tarlós főpolgármester a félelmét próbálja palástolni, amikor pikírt és lekezelő módon nyilatkozik lehetséges ellenfeleiről. Azért tart a riválisaitól, mert tudja, hogy a budapestiek többsége szabadulna tőle és a Fidesztől, és csak arra vár, hogy legyen egy alkalmas, de minimum vállalható személy, aki mögé odaállhatnak.
Tarlós főpolgármester már jó ideje úgy tesz, mintha szeretné Budapestet, és harcolna a fővárosért, miközben nem Budapestet szereti, hanem a Fideszt és Orbánt, és azért harcol, hogy ne derüljön ki, hogy ő nem Budapestet, hanem a Fideszt és Orbánt szereti.
Orbán (és a Fidesz) nem szereti Budapestet, bűnös városnak tartják, ha tehetnék, sóval hintenék be a helyét, stadiont építenének inkább, legelőt, szántót, saját lábat, szotyiköpködőt.
Orbán és a Fidesz úgy tesz, mintha támogatnák Tarlóst, miközben csak addig kell nekik, lenézik és röhögnek a kínlódásán. De úgy tesznek, mintha kedvelnék, mert számukra még mindig Tarlós a legkevésbé rossz megoldás, ha más lenne a főpolgármester, nem lenne képes olyan jól képviselni Budapesten Orbán és a Fidesz érdekeit, mint Tarlós.
Tarlós nem főpolgármestere, hanem helytartója Budapestnek. Ha volna bátorsága szembenézni azzal, hogy mi történt regnálása alatt ezzel a várossal, hogyan fogyatkoztak meg a javai, csodálkozna, hogy mennyi minden hiányzik a leltárból. Hagyta elmenni a CEU-t, azt az egyetemet, amelyben akkora tudományos és társadalmi potenciál van, hogy sokan megirigyelnék. Meg is irigyelték, olyannyira, hogy máshol tárt karokkal fogadták. Ha nem Bécsbe megy a kormány által cinikusan csak Soros egyetemnek nevezett CEU, mehetne bárhová, mindenütt örülnének neki. S bár nem Tarlós döntése volt a CEU elüldözése, hanem Orbán kicsinyes bosszúja, de a főpolgármester nem próbálta megakadályozni, hogy Orbán kárt tegyen Budapestben.
Tarlós főpolgármester hagyja, hogy a kormány palkovicsai nemzetközi hírű műhelyeket tegyenek tönkre, és olyan tudósokkal packázhassanak, mint amilyen az MTA elnöke, a nemzetközi hírű matematikus, Lovász László, szótlanul tűrte, hogy tönkretegyék a Városligetet, hagyta, hogy kivágják a fáikat, betonnal vessék be a gyepet.
Hiányozni fognak Budapestnek az elrekvirált javak: a CEU, az MTA kutatóintézetei, a városligeti fák. Tudja ezt Tarlós főpolgármester, mint ahogyan az sem titok előtte, hogyha ősszel veszít a választáson, akkor nemcsak a főpolgármesteri széknek mondhat búcsút, de egyúttal Orbán és a Fidesz, mondjuk így, támogató jóindulatának.
Annak belátásához pedig nem kell nagyon sok ész, hogy Orbánnal nem jóban lenni bizonyos körökben felér egy halálos ítélettel.
