TASZ: a homofóbtörvénnyel szemben jogos a polgári engedetlenség, nincs szükség öncenzúrára

A TASZ szerint a törvény a pongyola megfogalmazása, a hatályos jogszabályi környezet és bírósági joggyakorlat miatt alkalmazhatatlan, így jogi szempontból semmilyen változás nem áll be a gyermekek, a szülők és tanárok életében.

Álláspontjuk szerint ezeket a szabályokat nem is lehet jogszabályként értelmezni, elsősorban mint politikai termékekre tekinthetünk rájuk. Ahhoz viszont, hogy a törvény ne okozzon komoly károkat, arra van szükség, hogy tudatosítsuk: nincs szükség öncenzúrára. A törvény azzal okozná a legnagyobb károkat, ha magunk kezdenénk betartani az értelmezhetetlen passzusait.

Szabad-e a közoktatásban mostantól LMBTQ+ tartalmat megjelenteni?

Ugyan általában a közoktatásra is kiterjednek az új „gyermekvédelmi”, „családvédelmi” szabályok, amik szerint nem lehet kiskorúak számára elérhetővé tenni olyan tartalmat, amely „a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, valamint a homoszexualitást népszerűsíti, jeleníti meg”, ezek nemcsak a többi gyermekvédelmi szabállyal, hanem a közoktatás törvénybe foglalt céljával is ellentétes, következtetésképpen nem alkalmazható.

A köznevelési törvény kiemeli, hogy a tanulónak joga van arra, hogy személyiségi jogait, így különösen személyiségének szabad kibontakoztatásához való jogát, önrendelkezési jogát, cselekvési szabadságát, családi élethez és magánélethez való jogát a nevelési-oktatási intézmény tiszteletben tartsa. A tanulónak joga van továbbá a szabad véleménynyilvánításra, valamint arra, hogy a meggyőződését tiszteletben tartsák, és ezt kifejezésre is juttassa.

A köznevelési törvény jogot biztosít a tanulóknak arra is, hogy részükre az állami iskola egész pedagógiai programjában és tevékenységében a nevelés-oktatás során a tájékoztatás nyújtása és az ismeretek közlése tárgyilagosan és többoldalú módon történjék.

A pedagógusnak a rábízott gyermekeket illetően törvényben foglalt kötelezettsége, hogy munkája során: gondoskodjon a gyermek személyiségének fejlődéséről, ennek érdekében tegyen meg minden tőle elvárhatót, figyelembe véve a gyermek egyéni helyzetét is. Egymás szeretetére és tiszteletére, a családi élet értékeinek megismerésére és megbecsülésére, együttműködésre nevelje a tanulókat. A gyermekek, a tanulók és a szülők, valamint a munkatársak emberi méltóságát és jogait maradéktalanul tiszteletben tartsa, javaslataikra, kérdéseikre érdemi választ adjon. Az ismereteket tárgyilagosan, sokoldalúan és változatos módszerekkel közvetítse.

Mindezek alapján, az új rendelkezések annyi ponton ütköznek a közoktatásban más, évtizedek óta meglévő alapelvvel és kötelezettséggel, hogy nem értelmezhetők másként, csak úgy, hogy a tanórán továbbra is lehet beszélni a homoszexualitásról, a transzneműségről, a tanár feladhatja feladatnak olyan tényanyag megismerését, amelyben LMBTQ+ emberek is szerepelnek. A diákok továbbra is beszélgethetnek LMBTQ+ témáról egymással és a tanáraikkal is.

Mit jelenthet a közoktatásban az LMBTQ+ tartalom megjelenítése?

A jogszabály a közoktatásban sem tesz különbséget két alapvetően különböző tématerület között: nem különbözteti meg a homoszexualitást, a transzneműséget megjelenítő tartalmakat a szexuális felvilágosítástól.

LMBTQ+ tartalmak – amelyek egyáltalán nem csak szexualitással kapcsolatosak lehetnek – jelenleg is részét képezik a tananyagnak, hiszen a diákok számos olyan művészről, történelmi alakról, tudósról tanulnak, akik egyébként az LMBTQ+ közösség tagjai voltak. Így ezek a témák egyebek mellett irodalom-, történelem-, művészettörténet-, társadalomismeret-órákon a tananyag részét képezik. Ezen kívül az LMBTQ+ emberekről jelen időben is beszélni kell az iskolában, hiszen a közösség tagjai jelen vannak a társadalomban, így akár az osztályban is, és számos aktuális társadalmi, politikai kérdés fűződik hozzájuk. A szexuális felvilágosítás a legtöbb iskolában ezzel szemben hangsúlytalan témaként, elmaradott módszertan szerint kerül napirendre, jellemzően ritka alkalmakkor. Nyilvánvalóan itt is szükség van a a diákok objektív, tényszerű, és az életkoruknak megfelelő tájékoztatására, függetlenül attól, hogy az LMBTQ+ közösséghez tartoznak-e, vagy ebben a témában tesznek-e fel kérdéseket.

Tekintve, hogy a jogszabály nem tesz különbséget a kétféle tartalom között, a korlátozó rendelkezések elvileg mindkettőre vonatkoznak. Sokkal fontosabb azonban hangsúlyozni, hogy ezek a rendelkezések betarthatatlanok, szembemennek a gyermekvédelem és a közoktatás alapelveivel és a megszegésükhöz nem fűződik közvetlen szankció. Így a törvény nem jelent valódi korlátot a pedagógusok számára, és hacsak a pedagógusok nem veszik önként magukra a szabályok alkalmazását, nem fogja korlátozni a szólás vagy a tanítás szabadságát.

A legkomolyabb veszély az, ha a pedagógusok nem lesznek tisztában a törvény veszélytelenségével és tartva a következményektől, maguk tesznek lakatot a saját szájukra. A törvény ilyen indirekt módon is el tudja érni az eredeti célját: ha a pedagógusok önkéntesen tartják be a korlátozó intézkedéseket. Ezért sok múlik a tanárokon, és sok múlik a szülőkön is, hogy ne engedjék a törvénynek ezt a közvetett érvényesülését sem.

Milyen jogkövetkezményre számíthat a pedagógus?

A jogszabály-módosítás ebben az esetben sem rendel konkrét jogkövetkezményt a szabályok megszegőjével szemben. Az a tanár tehát, aki LMBTQ+ témákról beszél az órán, nem szankcionálható közvetlenül emiatt!

Ha az intézményvezető utasítást ad ki arról, hogy ezeket a témákat mostantól kerülni kell, vagy felelősségre vonja a tanárt, és fegyelmi eljárást kezdeményez, ezzel az igazgató messze túllépi a hatásköreit, mert a pedagógus szakmai munkájába ilyen mélyen semmiképpen nem avatkozhat be. Ez jogellenes.

Fel kell készülni a szülői kifogásra

Arra, ha a szülő kifogásolja, hogy a pedagógus megjeleníti az LMBTQ+ témákat, emiatt az intézményvezetőhöz, a tankerülethez fordul, vagy  az osztály, az iskola közösségi oldalán, esetleg még nagyobb nyilvánosság előtt helyez nyomást a pedagógusra, érdemes előzetesen, az iskolán belül, a pedagógusok munkaközösségeiben is felkészülni. Fontos tudatosítani, hogy az LMBTQ+ témákat behozó tanár magatartásának nincsenek szankciói, és a gyerekjogi, közoktatási alapelveket figyelembe véve, nem követ el jogellenes cselekményt az, aki a jövőben is érinti ezeket a témákat.

A szülő felelőssége

A törvénynek két közvetett hatása is lehet, amik miatt az LMBTQ+ témák kikerülhetnek a tanórákról. Egyrészt a tanárok maguk dönthetnek úgy, hogy „jobb a békesség”-alapon elkerülik ezeket a témákat, vagyis önként korlátozzák a saját pedagógusi szabadságukat. A szülőknek nagy felelősségük van abban, hogy kifejezzék: támogatják, hogy a pedagógusok ezeket a témákat is érintsék a tanórákon, és fontosnak tartják, hogy a gyerekeik tájékoztatáshoz való joga ezen a téren is kiteljesedhessen az iskolában. A másik veszély a szülők közötti összetűzés a témában. Fontos, hogy a szülők tisztában legyenek azzal, hogy az LMBTQ+ témák továbbra is teljes joggal szerepelhetnek az iskolai órákon, és az a pedagógus, aki ezekről a témákról beszél, éppen, hogy a gyerekek érdekében, a gyermekjogi és közoktatási alapelveket betartva jár el. A szülők felelőssége is tehát, hogy ezeket az esetleges konfliktusokat a szülői közösségben kezeljék.

Szexuális felvilágosítás órán lehet beszélni LMBTQ+ témákról?

Az új szabályok szerint szexuális felvilágosításról szóló foglalkozások „nem irányulhatnak a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérés, a nem megváltoztatása, valamint a homoszexualitás népszerűsítésére”. Ahogyan a többi új rendelkezésnél sem, itt sem adott támpontot a jogalkotó arról, hogyan valósul meg ezek „népszerűsítése”. Szakértők egyetértenek abban, hogy a szexuális irányultság nem változtatható meg, vagyis a homoszexualitás, a transzneműség „népszerűsítése”, de az LMBTQ+ emberek létezésének említése sem eredményezheti azt, hogy több lesz az LMBTQ+ identitású gyerek. A gyermekvédelmi és közoktatási szabályok és gyermekeket és tanulókat megillető jogok viszont csak akkor tudnak maradéktalanul megvalósulni, ha a tanulók továbbra is sokoldalú, tárgyilagos szexuális felvilágosítást kapnak.

Lehet-e jogkövetkezménye, ha a tanár a szexuális felvilágosítás keretében beszél LMBTQ+ témákról?

Ahogyan a többi közoktatási kérdésben, úgy a szexuális felvilágosítás tartalmával kapcsolatban sem rendelnek szankciót az új rendelkezések. A TASZ szerint, aki változatlan tartalommal folytatja a szexuális felvilágosításról szóló foglalkozásokat, nem vonatható semmilyen felelősségre. Ha ennek ellenére, az intézményvezető utasítást ad ki arról, hogy ezeket a témákat mostantól kerülni kell, vagy felelősségre vonja a tanárt, például fegyelmi eljárást kezdeményez, annak a TASZ ingyenes jogi segítséget nyújt.  

Ki tarthat szexuális felvilágosítást?

A köznevelési törvény módosítása következtében szexuális kultúrával, nemi élettel, nemi irányultsággal, szexuális fejlődéssel, a kábítószer-fogyasztás káros hatásaival, az internet veszélyeivel és egyéb testi és szellemi egészségfejlesztéssel kapcsolatos foglalkozást csak meghatározott személyek tarthatnak. Ilyen foglalkozást csak az intézmény alkalmazottja, iskolaorvosa, megállapodással rendelkező állami szerv, illetve a miniszter által nyilvántartásba vett személy vagy szervezet tarthat. Ez azt jelenti, hogy az intézmény tanárai továbbra is tarthatnak szexuális felvilágosító órát, és ott beszélhetnek LMBTQ+ témákról is.

Kérdéses, hogy pontosan kik kerülnek be majd abba a nyilvántartásba, amelyik a szexuális felvilágosítás tartására jogosult szervezeteket tartalmazza. Egyelőre még nem jelentek meg a azok a szabályok, amelyek a nyilvántartásba vétel részletes feltételeit határozzák meg, ezért jelenleg csak intézményi alkalmazott, iskolaorvos, illetve megállapodással rendelkező állami szerv tarthat felvilágosító órát.

Kérdéses ugyanakkor az is, hogy mi számít ilyen „foglalkozás”-nak. Ha egy órára beszélgetőpartnerként meghívnak egy szakértőt vagy civilt, aki jártas a témában, az még egyáltalán nem biztos, hogy kimeríti a törvény szerinti „foglalkozás” fogalmát. A törvény tehát egyáltalán nem érinti a pedagógusnak azt a jogát, hogy az általa tartott órára, foglalkozásra azt hívjon meg vendégként, akit csak akar.