Nem biztos, hogy az ember csak férfi vagy nő lehet, de a tudós biztosan nem politikus

Az MTA tényleg a velünk élő sztálinizmus? Elég durva minősítés volna.

A Terror Háza igazgatónője csupán egy elszabadult hajóágyú. Szerintem nem tekinthető olyan magasrangú hatalmi tényezőnek, még csak valamilyen hivatalos szóvivőnek sem, akitől egy ilyen mondatot komolyan érdemes volna elemezni. Tudjuk, hogy van bizonyos befolyása, közel áll a miniszterelnökhöz, de nem olyan szinten, hogy a szavait a kormány álláspontjának kellene tekintenünk. Volt egy pillanat, 2006-ban, amikor „kibeszélt” a körből, amit nem is vett jónéven Orbán Viktor, de azóta visszakerült a tanácsadók közé, és azóta igyekszik túlkompenzálni a „hibáját”. Ami az akadémia sztálinizmusát illeti?  A cári, majd szovjet kutatóhálózatot a Kaiser-Wilhelm-Gesellschaft példájára hozták létre, igaz, az itthon korábban létezett intézeteket 1949-től szovjet mintára átszervezték, kicsit szétverték, aztán visszaállították. Nem, ez a kutatóhálózat nem sztálinista találmány. Attól már régen megszabadultunk. 

Schmidt Mária írása az Akadémiai Dolgozók Fóruma (ADF) szerint „árulkodó”, a kormány valódi szándékának csinál utat. A NER magánkézre szeretné játszani a Magyar Tudományos Akadémia és a kutatóhálózat vagyonát, ahogy tette többek között a Nemzeti Bank esetében. A háttérben egy újabb ingatlanügyet sejtenek. Ön mit gondol erről? 

Ez hibás következtetés. Az tény, hogy hosszú ideje beszélnek az akadémikusok köreiben arról, hogy a kormány az akadémikusi tiszteletdíjak elvonásán gondolkodik, de én ennek sem tulajdonítanék jelentőséget. A Magyar Művészeti Akadémia alapító okmányában is ott szerepel, hogy a tagok tiszteletdíja megegyezik az MTA tagjainak járó összeggel. Ha ezt elvonnák, kihúznák a talajt a saját maguk kreálta akadémia tagjainak elismerése alól is. Ami a még megmaradt ingatlanokat illeti? Azon a zárt ülésen, amikor megszületett a döntés a kutatói hálózat ingatlanainak átadásáról, magam is ott voltam. A közgyűlésen felszólaló főigazgatók, igazgatók egytől egyig arról panaszkodtak, hogy nem tudják megfizetni a munkatársakat, mert az épületek eladásához kötötte a kormány a kutatók fizetésemelését. Lett volna erre más megoldás, mondjuk az ingyenes bérbeadás, amivel a vagyon tulajdonjoga az MTA kezében marad, de erről nem akart tárgyalni a kormány. Voltak kínos kérdések, például mi lesz a Várban lévő Erdődy-Hatvany palotával, amelyben a Zenetudományi Intézet működött, erről külön is szavaztunk, de a kormány nem engedett: vagy az egész csomag, vagy nincs megállapodás. Kis többséggel, de engedtünk a zsarolásnak. Akkor elérték a céljukat, nincs már mire szemet vetni.    

Akkor az ADF valamit rosszul értelmez?

Az ADF közleményét, mint elemzést, gyengének tartom, de provokáció szintjén kiváló. Ha Schmidt írására nem is reagálnak, erre illene valamit nyilatkoznia egyik vagy másik tudományos kérdésekben megszólalásra illetékes kormányzati tényezőnek. Mondhatják, hogy nem, semmi ilyesmit nem akarunk, vagy azt is, hogy igen, baj van az akadémiával, gondolkodunk valami megoldáson… Ez a közlemény ebből a szempontból tekinthető egyfajta „elővágásnak”. Azt is hozzáteszem: az akadémia köztudottan lassú intézmény, megfontoltan foglal állást bizonyos kérdésekben, ahogyan az az általa képviselt tudománytól is elvárható. Nem akarok ezzel Palotás János minapi vehemens, szintén eltúlzott és hibás cikkére utalni.

Két durva támadás is rövid időn belül…

Az akadémia nem készült fel ezekre a politikai támadásokra, nem is a feladata igazából ilyesmikkel foglalkozni. Ami a „sztálinizmusunkat” illeti? Aki ezt a testület szemére veti, az megsérti a testület jelentős részben konzervatív tagjait. Ha ez nem így volna, akkor az elmúlt választásokon aligha került volna az elnöki székbe fideszes kötődésű elnök. Schmidt Mária „ballibsi” minősítését nevenként lehetne megcáfolni, de hadd minősítsem – finom szólva – röhejnek. 

A történész szerint magánemberként, tudósként persze joguk van véleményt nyilvánítani, de az „akkumulátorgyárakkal kapcsolatban – semmivel sem lényegesebb egy esztéta, egy pszichológus vagy egy nyelvész véleménye, csak azért, mert a neve mögé odaírják, hogy akadémikus, mint bármely más laikusé.” Ön erről mit gondol?

Nem akarom megismételni, amit az előző válaszomban már kifejtettem. Számomra is meglepő gyorsasággal válaszolt erre a provokációra az MTA elnöke, Freund Tamás. Hadd idézzem az ő szavait! „Az Akadémiának 11 tudományos osztálya van, azokon belül több mint 80 tudományterületi szakbizottság működik, tehát nincs olyan tudományos kérdés – még az akkumulátorgyártás komplex kérdésköre sem –, amelyhez ne tudná a szakmailag legilletékesebb, az ország legkiválóbb tudósaiból álló multidiszciplináris szakértői testületet összeállítani. Az akadémia a nemzet tanácsadójaként folyamatosan felajánlja szolgálatait a politikai döntéshozóknak (….), reményeink szerint erre az igény növekedni fog, ahogy ez egy tudásalapú társadalom építésén munkálkodó kormányzat esetében várható.”

Mások is kritizálják ilyen-olyan szempontból az akadémiát.

Nincs ezzel semmi baj. Ismerem például Darvas Béla kifogásait, amelyek időnként jogosak, máskor túlzottak. De a vélemények ütköztetéséről szól maga a tudomány is, ha kell vitatkozzunk, beszélgessünk egymással, a végén majd kialakul egy vélemény. 

Bírálatokat váltott ki a biológiai osztály félresikerült közleménye is, amelyben nem sikerült közös nevezőre jutniuk egy tudományosnak mondott, de politikai szintre emelt témában. Időközben a T. Ház „bátor emberei” a maguk részéről már le is zárták a vitát.  

A biológiai osztálynak az interszex-ügyben nem sikerült egy olyan közleményt kiadnia, amivel mindenki egyetértett volna. Tíz akadémikus nyilatkozott abban a kérdésben, hogy ki lehet-e mondani, hogy az ember nem lehet más, csak férfi, vagy nő. Ez egy nagyon bonyolult tudományos kérdés, a parlament hozhat ebben politikai döntést, még akár az Alaptörvénybe is beleírhatják, attól még tudományosan nem tekinthető eldőltnek a probléma.  Lehet a tudósokat lassúsággal vádolni, egy tudományos tétel megoldását akkor sem szabad a politikusok elvárásaihoz szabni.