A kisgömböc a Blikket is bekapta
Pénteken jelentették be, hogy a Ringier Hungary Kft. és vele együtt a portfóliójába tartozó kiadványok az Indamedia csoport tulajdonába kerültek. Ez egyben azt is jelentheti, hogy a már korábban kormánypártivá szelídített Index után a Blikk, Magyarország piacvezető országos napilapja, valamint a Vasárnapi Blikk hetilap is a kormány szócsövévé válik. Nem most kezdte Orbán és a Fidesz a sajtó megszállását: az első Orbán-kormány megszűntette a Kurírt, majd 2016-ban ellehetetlenítették az egy időben még tisztességesen, szakmai és üzleti alapon működő Metropolt, s még ugyanabban az évben a Népszabadságot is bezáratták. A NER nevű kisgömböc étvágya ezután sem csökkent, bekebelezte, azaz, kormányszócsővé silányította az Origót és a megyei lapokat.
Orbánék ámokfutásának első áldozatáról, a Kurír megszüntetéséről már többször írtunk. A minőségi bulvárlapnak is nevezett újságnak 1998 szeptember 30-án jelent meg az utolsó száma. A megszűnés tágabb előzménye, hogy abban az évben kormányváltás volt Magyarországon, Orbán Viktor lett a miniszterelnök, aki már akkor sem lelkesedett a szabad, tőle független sajtóért.
A lap szeptember 30-án cikksorozatot harangozott be az olvasóinak: oknyomozó riporterei az akkori (és mostani) belügyminiszter, Pintér Sándor, valamint a sajtóban csak bombagyárosnak nevezett Dietmar Clodo üzleti kapcsolatairól ígértek érdekes információkat. Ez az írás volt az utolsó csepp a pohárban, a cikksorozatnak csak az első része jelenhetett meg.
A Kurír utolsó éveiben a Postabank volt a lap tulajdonosa. A Postabank akkor már döntően állami tulajdonban volt, így Orbán miniszterelnök utasíthatta a menedzsmentet, hogy szüntesse meg az újságot. A lapot kiadó P&B Média nevű cég vezetőjét, Németh Pétert bízták meg, hogy jelentse be: megszűnik a Kurír. Ő azonban ezt nem vállalta, ezért lemondott posztjáról, így végül a Postabank egyik vezető munkatársa hívta össze a szerkesztőséget, és közölte a munkatársakkal, hogy másnap már nem lesz újság. (Csupán zárójelben: a lap bezárása az első Orbán-kormány részéről hűtlen kezelésként minősíthető, hiszen a Kurír nyolcéves fennállásának első hat évében nyereséges volt, s csak az utolsó két év lett veszteséges. Mint brand azonban kitűnő volt, jó pénzért el lehetett volna adni, s ezzel megkímélni az államot – értsd: a magyar adófizetőket – a veszteségek elszenvedésétől.)
2016. június 13-án állománygyűlésre rendelték be a Metropol című újság munkatársait, ahol közölték, hogy másnap már nem jelenik meg a lap. Nem a mostani, minősíthetetlen Metropolról volt szó, hanem annak „jogelődjéről”, egy olyan lapról, amely, ameddig hagyták, kizárólag piaci alapon, hirdetési bevételekből tartotta fenn magát és ameddig be nem tette a szerkesztőségbe a lábát a politika – erről néhány sorral lejjebb olvashatnak – politikamentesen működött.
A lap nyereséges volt, a hirdetők és az olvasók egyaránt kedvelték. A NER azonban erre a nagy példányszámú lapra is szemet vetett, s 2013-ban egy állománygyűlésen a svéd tulajdonos képviselői bejelentették, hogy a jövőben nem ők, hanem egy bizonyos Fonyó Károly lesz a tulajdonosa. Utóbbi úr szintén megjelent a szerkesztőségben és rövid, talán három mondatos beszédében biztosította a megjelenteket, hogy mekkora megtiszteltetés a számára egy ilyen sikeres lap tulajdonosának lenni. Kérdezni is lehetett (volna), ám a tulajdonosváltásról szóló bejelentést néma csend fogadta. Mentünk vissza a szerkesztőségi asztalunkhoz és azt láttam, hogy a kollégáim ugyanazt csinálják, mint én: beírtuk Fonyó úr nevét a Google keresőjébe. Az első néhány találat ez volt: Simicska Lajos.
Nem változott semmi, túl azon, hogy még aznap kirúgták a Metropol alapító főszerkesztőjét, de nem kívülről ejtőernyőztettek valakit a lap élére, hanem az addigi vezető szerkesztő léphetett előre. És volt még egy picinyke kis változás: attól kezdve a Metropol nem a svédeknek, hanem Simicskán keresztül a Fidesznek termelte a pénzt.
Politika továbbra sem volt a lapban, egészen 2015 február 6-ig, a nevezetes G-napig, amikor, máig emlékezetes módon, Simicska Lajos összeveszett Orbán Viktorral. Az azóta visszavonultatott, az oroszokat nagyon nem kedvelő Simicska utóbb egy interjúban elmondta: az volt számára az utolsó csepp a pohárban, amikor Orbán arról beszélt neki, hogy megvásároltatja a Roszatommal az RTL televíziós csatornát. „Azt gondoltam akkor”, mondta az interjúban Simicska, „hogy ez az ember nem normális.”
Az addig politikamentesen működő Metropolban ettől kezdődően sorra jelentek meg a Fidesszel nem szimpatizáló cikkek, a kormány válaszaként pedig, ezzel egy időben, elkezdődött a hirdetők elriasztása a laptól, vagyis a Metropol kivéreztetése. A lap egy évig bírta, végül 2016 júniusában a menedzsment bejelentette, hogy megszüntetik a megjelentetését.
2016 októberében egy költözésnek álcázott sunyiság révén, a Népszabadság szerkesztőségét elzárták a működéshez szükséges eszközeitől, a lapot kiadó Mediaworks pedig bejelentette, hogy „szüneteltetik” az újság megjelentetését.
Az akkori hivatalos kommunikáció a veszteséggel indokolta a lap bezárását, ám a valóság, mint sok más esetben, ezúttal sem a Fidesz állítását igazolta. A napilap számos, a Fideszhez köthető ügyet tárt fel és jelentetett meg, bezárása előtt mindössze öt nappal, a 2016. október 3-i számában például írt arról, hogy a Miniszterelnöki Kabinetiroda vezetője, Rogán Antal és családja óránként negyedmillió forintos költségen, helikopteren utazott el a celebként ismert – és mostanra Digitális Polgári Körössé lett – Szabó Zsófi esküvőjére.
A most pénteken bejelentett tranzakció azt jelenti, hogy a NER a Blikket is bekebelezte. Ezzel egy újabb, még szabadnak számító sziget szűnt meg, s a Fidesztől független nyilvánosság szenvedett újabb vereséget.
