Shanda Veronikát agyonverni nem kell, félnetek jó lesz
Az erőszak elharapódzásáról vízionálnak a kormányhoz közeli megmondóemberek, amiért Pintér Béla Kabuki című darabjában ládába gyömöszölik a Shanda Veronika nevű nőt, majd botokkal agyonverik. Pontosabban nem verik agyon, a jelenet a színdarabban is csak egy lázálom, ám egyesek a színpadon a nagyfőnök bizalmasaként megjelenő Shanda Veronika alakjában Schmidt Máriát vélték felfedezni. A Fideszhez hű sereg most botrányt kiált, miközben ők is tudják, hogy Shanda Veronikának még a színpadi agyonverése is csupán lázálom, s a hölgy olyannyira épségben van, hogy a darab vége felé egy múzeum megnyitásán tiszteletét is teszi.
Normális országban a történetnek itt volna vége: van egy előadás, amit nem kötelező sem nézni, sem pedig szeretni. Ám nálunk a sztori csak itt kezdődik. S bár Schmidt Máriát nem nevezik meg a darabban, és Shanda Veronika se nem múzeumigazgató, se nem történész, hanem egy nagyfőnök bizalmasa – aki hajlamos rá, annak eszébe juthat róla Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum igazgatója, egyben Orbán Viktor családi barátja és tanácsadója.
Lánczi Tamásnak, a Szuverenitásvédelmi Hivatal elnökének is Schmidt Mária személye ugrott be Shanda Veronikáról, és az volt a véleménye, hogy „a külföldről finanszírozott erők legitimálni akarják az erőszakot, mert valódi társadalmi támogatottság híján egyetlen eszközük maradt: a fizikai erőszakra való felbujtás.” Tudjuk, kicsoda Lánczi Tamás, és tuggyukkik azok, akik szerinte és NER-társai szerint legitimálnák az erőszakot.
Az ügyben Kálomista Gábor is megszólalt. A Thália Színház Fidesz-közeli igazgatója a Magyar Nemzetnek elmondta, hogy neki nincs baja azzal, ha a színház aktualizál és politikai témákkal foglalkozik, ám az, hogy egy „elismert, köztiszteletben álló személyiség jól beazonosítható módon jelenjen meg a színpadon, majd agyonverjék, az minden jó ízlésen túlmutat.” A Hír TV-nek Gulyás Gergely kancelláriaminisztert is sikerült elérnie, aki szerint Pintér Béla „túllépte a művészeti szabadság határait, durván megsértette az emberi méltóságot.”
Agyonverni persze senkit sem (volna) szabad, ennek színpadi megjelenítése viszont véleményes. Ám, ha már a közéletben tapasztalható erőszakról beszélünk, akkor a Fideszhez közeli személyeknek jogukban (és érdekükben) állna hallgatniuk. Már csak azért is, mert például a Fidesz első számú szellemi verőlegénye, egyben a Fidesz 5-ös számú párttagkönyvének tulajdonosa is sokat tett azért, hogy a közéletben elharapózzon a gyűlölködés. Bayer Zsolt 2012 májusában a Magyar Hírlapban a dicső múlton merengett, s mindeközben a következőket írta: „A híres-hírhedt berlini kabarékban estéről-estére azon röhögött a törzsközönség, hogy kifigurázták Trisztán és Izolda legendáját... Aztán egy este megjelentek a nagyon szőke, nagyon kék szemű, horogkeresztes karszalagot viselő német fiúk, és felismerhetetlen péppé verték a bártulajdonos arcát a pult szélén.”
Ez a „péppé verés” olyannyira imponálhatott Bayernek, hogy a civilekhez is volt néhány bátorító szava. Öt évvel később, a Karc FM-en futó műsorában ugyanis az egyik – akkor még Tarlós István által vezetett – fővárosi önkormányzati ülést jelenlétükkel „fenyegető” civileknek azt üzente, hogy „ha még egyszer ezek vagy ilyenek megjelennek a parlament épületében, és ott megzavarják a munkát, akkor úgy kell őket kivágni, mint a macskát szarni. Ha a taknyukon és a vérükön kell őket kirángatni, akkor a taknyukon és a vérükön.” Nem kitalált szereplők színpadi megverését vizionálta Orbán Viktor lovagkeresztes barátja, hanem valódi személyek elleni erőszakot helyezett kilátásba.
Ugyancsak Bayer munkásságához fűződik az a közírói eszmefuttatás, hogy Daniel Cohn-Bendit zöldpárti EP képviselő, valamint a világhírű zongoraművész, Schiff András kapcsán még a NER hajnalán, 2011-ben képes volt leírni a következőket: „Sajnos nem sikerült mindet beásni nyakig az orgoványi erdőben.”
Fentiekhez képest hab – igaz, meglehetősen piszkos hab – a tortán, amit Orbán Viktor 2017 májusában mondott: a miniszterelnök akkor azzal fenyegette meg az ellene tüntetőket, hogy „sok békés és keresztény embernek viszket a tenyere.”
Kérdés, hogy mi félelmetesebb: egy színház néhány száz fős közönsége előtt eljátszott fiktív erőszak, vagy az, amikor megmondóemberek és maga a miniszterelnök konkrét személyeket fenyegetnek. Az egyik véleményes, a másikról pedig megvan a véleményünk.
