Soha még…
„Soha nem voltunk még ilyen sokan”, írta Orbán Viktor a Facebookon. Nem vitatkoznánk a miniszterelnökkel, látatlanban elhisszük, hogy ő még sosem látott akkora tömeget, mint ahányan a Békemeneten voltak. Mások viszont már láttak. Ha máshol nem, a kormány által betiltott budapesti Pride-on, a tavalyi influenszer tüntetésen, korábban az internetadó elleni tiltakozáson, vagy legutóbb, a Tisza által szervezett nemzeti meneten, ahol szabad szemmel is látszott, hogy hozzávetőleg kétszer annyian voltak, mint a közpénzből finanszírozott fideszes masírozáson. Ezért sem mennénk bele az értelmetlen és értelmezhetetlen számháborúba, főleg, mert mint a miniszterelnök október 23-i beszédéből tudjuk, a valóság talán már nem is létezik.
Soha még ennyi busszal nem szállítottak fizetett tapsolókat a békemenetre. Soha még ennyire nem volt szuverén Magyarország, leszámítva az orosz olajat és gázt, valamint Putyin és Lavrov elvtársak halálos ölelését, és soha nem mondta el ennyiszer a kormányzó párt vezetője, hogy nem leszünk gyarmat, nem sodródunk bele a háborúba és nem leszünk kevert fajú nép, mert nem engedjük be a migránsokat.
És azt sem állítjuk, hogy soha még nem segített ennyit kormány a fiataloknak a középkorúaknak, az időseknek, valamint a dolgozóknak. Soha még nem volt ennyire jó dolguk a kovácsoknak, a szűcsöknek, szabóknak, a molnároknak, a madarászoknak, a halászoknak, lovászoknak és a vadászoknak, soha még nem volt annyi vécépapír a kórházakban, mint amennyit egy miniszteri rendeletben januártól ígértek. Soha még nem volt olyan nagy a háborús és szankciós infláció, mint ahogyan az elmúlt években a bőrünkön éreztünk, soha még nem mutogatott annyit másokra magyar kormány, mint amennyit az Orbán kabinet Brüsszelre. Soha még nem utáltuk annyira az ukránokat, mint a háború kezdete óta, soha nem szolgáltuk még ekkora öles nyelvcsapásokkal az orosz érdekeket – talán csak a 1956. november 4-e után –, mint mostanában.
Soha ennyire aljas módon, nem próbálták lejáratni a politikai ellenfelet, poloskaként emlegetve és a szebb napokat látott megyei lapokban Weber és von der Leyen kutyájaként dehumanizálva, pórázon vezetett négylábúként ábrázolva. Soha még magyar miniszterelnök nem bújt ennyire gyáván az anyja szoknyája mögé, mint Orbán Viktor, aki 81 éves édesanyjával, Sipos Erzsébettel mondatta el egy véletlenül arra botorkáló youtubernek, hogy Hatvanpuszta nem Orbán Viktoré, zebrák nincsenek, nem normális, aki kitalálta, de minimum hazudik és festi magát.
Soha még ekkora rettegés nem volt a Fideszben, soha még nem ragaszkodtak annyira görcsösen a hatalomhoz, mint Orbán és társai az elmúlt hónapokban. Soha még nem hazudott annyit a kormányhoz közeli sajtó Magyarország gazdasági helyzetéről, az orosz-ukrán háborúról, migrációról és inflációról, valamint minden másról, ami szóba került.
Soha még annyira nem volt közel Orbán és a Fidesz bukása, mint most. Hiába állította Orbán, hogy soha nem voltak még ilyen sokan, ő is tudja, hogy a félelem beszél belőle, márpedig a félelem még a fideszes oligarcháknál is nagyobb úr.
