Napjainkban reménytelennek látszik etikai elveket elvárni a pártoktól
Egy választási etikai kódexnek még a szándéka is szembemegy az egyes pártok, pártvezetők érdekeivel – véli Tóth Zoltán választási szakértő. Hozzátette, hazánkban ma az emberek a mindennapokban sem tudnak konfliktusok nélkül együtt élni. A kampányok eldurvulása, hamisított videók és mesterséges intelligenciával generált lejárató anyagok miatt lett ismét aktuális a választási szabályok rendezése. Erről szól Magyar Péternek, a Tisza Párt elnökének kezdeményezése. Azt javasolta, hogy minden pártvezető írjon alá egy olyan etikai kódexet, amely a választás tisztaságát, az egymás emberi méltóságát és a tisztességes versenyt biztosítaná. Az ellenzéki politikusok egy része támogatta a kezdeményezést azzal, hogy az etikai elvárások csak akkor lesznek hatékonyak, ha minden résztvevő komolyan veszi azokat, és nem pusztán politikai reklámként használja. A Fidesz részéről inkább a gúny volt a jellemző visszhang.
Ön is úgy gondolja, hogy naiv ötlet a mai politikai viszonyok között „etikus választásról” ábrándozni?
A mai politikai viszonyok között, a nagy sárdobálás közepén, bizonyára szükség volna valami hasonlóra, de a mai körülmények között elképzelhetetlen egy működőképes etikai kódex megalkotása. 2026-ban egyik oldal sem érdekelt abban, hogy tisztes körülmények között győzzőn, hanem az a célja, hogy az ellenfelet személyében erkölcsileg megsemmisítse, karaktergyilkosságokkal minél több konkurens tisztet vegyen le a „sakktábláról”. Ezek ma a választási kampányok fő eszközei. A magam részéről nemes célnak tartanám egy ilyen szabályrendszer felállítását, tudnám is támogatni, de csak akkor, ha a pártok valóban vállalnák az önkorlátozást. Hajlandóak volnának visszavinni az erkölcsi szabályokat a politika sáncai közé. De ebben most egyik fél sem érdekelt.
1990-ben, a rendszerváltás küszöbén hasonló volt a helyzet. Akkor a rendszerváltó pártok attól tartottak, hogy az állampárt majd meggátolja a tisztességes választásokat…
Az akkori választási etikai kódex éppen ezért született meg. 1989–1990 fordulóján – az első szabad országgyűlési választások előtt – a Független Jogász Fórum (FJF) kezdeményezésére és vezetésével az akkor még csak szerveződő ellenzéki pártok jogászai az ELTE Büntetőjogi tanszékén ültek asztalhoz, és megpróbálták kialakítani a demokratikus átmenet jogi kereteit. Az 1990-es parlamenti választások előtt, még a kampány kezdetén dolgozták ki az első választási etikai kódexet, amelyet az FJF vezetői – elsősorban Kónya Imre és Tölgyessy Péter – a többi ellenzéki párt küldötteivel öntött formába, majd az akkor még állampárt, az MSZP képviselői is támogatták. A kódex lényege az volt, hogy a parlamenti helyekért induló pártok és jelöltek számára olyan közös viselkedési és magatartási irányelveket rögzítsenek a kampányban, ami elejét veheti mindenfajta antidemokratikus beavatkozásnak, és alapját képezheti egy később alakuló demokratikus állam politikai normáinak. Ebben olyan alapvetéseket rögzítettek, mint például a választás tisztaságának megőrzése, a törvényesség, az esélyegyenlőség betartása, a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás elvárása. A kampányban kerülni kellett a gyűlöletkeltő, lejárató, rágalmazó vagy félrevezető kommunikációt, ami szerintük előfeltétele volt annak, hogy biztosítva legyen a választók szabad, befolyásolás-mentes akaratának érvényesülése. Akkor még a választási törvény tervezetében is benne volt egy rövid szövegrész, hogy a pártok a kampányban elsősorban a kampány-témáikat népszerűsíthetik, de ez aztán kikerült a törvényjavaslatból. Mindenki pontosan tudta, hogy ez a szabályrendszer azt a célt szolgálta, hogy az új, demokratikus választások ne pusztán jogi szempontból, hanem politikai kultúrában és gyakorlatban is tiszták, átláthatóak, korrektek legyenek. Ez a kódex Magyarországon először írt elő viselkedési szabályokat a választások szereplőinek, így utólag visszatekintve, kétségünk sem lehet, hogy hozzájárult a demokratikus átmenet stabilitásához és a politikai verseny fair, etikus lebonyolításához.
Ha jobban belegondolunk, erre most is nagy szükség volna, de ebben most tényleg egyetlen párt sem érdekelt…
Mérgezett a politikai levegő. Noha Magyar Péter volt a kezdeményező, de ha a Tisza maga is ebben a szellemben kampányolna, könnyen hátrányba kerülhetne. A Fidesz még kevésbé érdekelt, hogy betartsa a fair play szabályait, a korábbi ellenzék pedig nem is hallathatná a hangját a „nagyok” csatájának zajában. Tudomásul kell venni, általános eszközzé vált az erkölcstelen, megbecstelenítő kampányeszköz.
Más országokban vannak a politikai kampányoknak etikai szabályai?
A környező országokban többféle formában léteznek választási, vagy politikai etikai szabályok. Valójában ezek jellemzően nem konkrétan országos „választási etikai kódex” formájában jelennek meg, mint ahogy azt most Magyarországon javasolták. Többnyire parlamenti, önkormányzati vagy politikusi magatartási kódexként, illetve pártközi vagy helyi egyezményként működnek. Szlovákiában például Dunaszerdahelyen létezik etikai kódex a képviselő-testület tagjai számára, ami elsősorban az önkormányzati képviselők magatartására vonatkozik, de nem országos választási etikai kódex. Romániában nincs általános, országos választási etikai kódex, inkább a választási törvények és a politikai szereplők belső szabályrendszerei irányadók. Előfordulnak pártok által önként vállalt hasonló irányelvek vagy közösen kiadott nyilatkozatok, de ezek sem jogszabályi erejűek. Szlovéniában az Esélyegyenlőségi Biztosi Hivatal és az Európai Uniós irányelveknek megfelelő jogi környezet biztosítja a választások tisztaságát és etikus lebonyolítását, de ott sincs konkrét országos választási etikai kódex, inkább általános alapjogi és diszkriminációellenes szabályokat alkalmaznak. Ausztriában, Szerbiában a választási magatartásra főként törvényi szintű szabályozás és parlamenti, politikusi magatartási kódexek vonatkoznak, mint például az összeférhetetlenség, a kampányfinanszírozás, illetve a választási agitáció etikája.
Visszatérve Magyarországra, ha egy jogszabály elfogadásának nem is látná esélyét, más mód nem volna a sárdobálás megelőzésére?
Az a baj, hogy ennek még a szándéka is szembemegy az egyes pártok, pártvezetők érdekeivel. Tovább mennék: hazánkban ma az emberek a mindennapokban sem tudnak konfliktusok nélkül együtt élni. Menjünk ki az utcára. Egy-egy forgalmi dugóban az autósok hajlamosak ölre menni tíz méter előnyért. Mindannyian tapasztalhatjuk a tömegközlekedési eszközökön az utasok ellenséges viselkedését. A családon belül is mindennaposak az erőszakos jelenetek. Ezek abszolút szembemennek a kulturált emberi viselkedés normáival, mert valójában a társadalom jelenlegi belső feszültségeiből táplálkoznak. Mit várhatunk el ebben a helyzetben azoktól, akik valójában a feszültségeket gerjesztik?
