Tényleg irathegyeket darálnak le az önkormányzatok?

Ma megalakult a győri önkormányzat immár Borkai Zsolt nélkül, aki tegnap lemondott a tisztségéről. Az ellenzék szerint a távozása azért történt csak most, mert így a megválasztott alpolgármesterek segítségével a Fidesz kézben tudja tartani a város ügyeit, esetleg el tudja tüntetni a korrupció megmaradt nyomait. Van erre mód?

Előrebocsájtom, hogy a Transparency International Magyarország nem foglalkozik politikai elemzéssel. Viszont az tényként fogadható el, hogy a választók akaratából a győri városvezetés a közgyűléssel együtt a kormánypárt kezén maradt, a helyi hatalom tehát Borkai Zsolt botránya és lemondása ellenére megőrizte a folytonosságot. Azonban semmi nem utal arra, hogy iratmegsemmisítés és bizonyíték eltüntetésének szándéka állna a történések mögött. 

Egyszerű politikai vádaskodásnak tartja tehát, hogy a Fidesz hatalomban maradó alpolgármesterei eltüntethetik a korrupcióra utaló bizonyítékot?

Nézze, amíg új polgármestert nem választanak Győrben, addig a távozó Borkai Zsolt helyettesei legitim módon viszik tovább az ügyeket. Az persze kétségtelen, hogy Borkai Zsolt lemondását nem lehet magyarázni azzal, hogy a családjával akar több időt tölteni. Hisz itt azért súlyos dolgok kerültek nyilvánosságra. És a korrupció lehetősége sem pusztán feltételezés.

Technikailag van-e arra mód, hogy egy polgármesteri hivatalban ledarálják a bizonyítékokat?

Ha az ügyekről valóban készültek dokumentumok, akkor ezeket nyilvánvalóan le lehet zúzni, és az iratkezelő rendszert is lehet manipulálni, bizonyos kompromittáló dossziékat pedig valóban el is lehet tüntetni. De ezek megtörténtére nincs semmilyen információ. Nem tudjuk ugyanis, hogy a győri városházához, vagy a helyben illetékes kormányzati szervekhez köthető-e például az Audi cég logisztikai központjának helyéül szolgáló telkekkel kapcsolatos machináció. Fogalmunk sincs, hogy a panamázások hogyan is történtek, s hogy erről készültek-e egyáltalán városházi ügyiratok.  Ha lenne is ilyen, a fölhivatal is őrzi az adás-vételt bizonyító szerződéseket, amelyeket a földterület korábbi tulajdonosai aláírtak. Ezek a dokumentumok olyan sok irattárban megtalálhatóak, hogy az önkormányzatnál lévők megsemmisítésével semmit nem lehet elérni.

Pedig egyre gyakrabban hallani, hogy az önkormányzatokban – akár Győrben is, vagy a fővárosi kerületekben – ledarálhatják, megsemmisíthetik az iratokat, miközben van egy iratkezelési szabályzat, amelyet megsérteni ugye majdnem olyan bűncselekmény, mint lopni. Jogos ez a kérdés?

Itt inkább erős képek, markáns szimbólumok felmutatásáról van szó. Ilyen a ferencvárosi eset, amikor a megválasztott polgármester, Baranyi Krisztina az üres iratrendezőkről készített felvételeket. Ezek a képek mélyen beleégnek a nézők retinájába. Már az iratzúzó puszta emlegetése is felidézi a rendszerváltás emlékezetes ügyét, a Dunagate-botrányt, amikor titkosszolgálatinak nevezett dokumentumokat semmisítettek meg. Az ügy részletei a mai napig ismeretlenek, és megborzongatatóak.

Az üres irattartók sokféle jelentéssel bírnak, például azt is jelezhetik, hogy a folyamatban lévő ügyeket lezárták, elintézték, de ezer más oka is lehet. Vagyis önmagában egy üres irattartó még nem bizonyítja, hogy abban a hivatalban rosszhiszemű iratmegsemmisítés zajlott.

Az persze nyilvánvaló, hogy az iratkezelő manipulálására mindenütt van mód, de az eltüntetett dokumentumok, dossziék minden esetben nyomot hagynak, ami pedig leleplezheti a bűncselekményt.

Ami persze titokban is tartható, ha jól tudom, önök is indítottak már pert eltűntnek mondott iratok ügyében. Nem macerás?

De nagyon, csakhogy nincs más lehetőség. Az iratkezelés kétségtelenül lehet „lyukacsos” vagy egyszerűen nem mondanak igazat az állami szervek, illetve az önkormányzati hivatalok. A főváros V. kerületében egy konkrét ingatlan adás-vételi szerződéséért indítottunk pert, de az iratokat sokáig egyszerűen nem találták. Aztán véletlenül éppen akkor sikerült előkeríteniük, – miután a bíróság jogerősen elismerte az igényünket – amikor az adás-vétel mögött meghúzódó feltételezett hűtlen kezelés már elévült. Addig viszont azt mondták a kerületben, hogy a szerződést elveszítették, és a kormányhivatal is falazott az önkormányzatnak.

A másik példám a látványsportágaknak juttatott TAO-támogatással kapcsolatos. Kikértük a minisztériumtól az úgynevezett szabálytalanság kezelési ügyiratokat, amik a jogszerűtlenül felhasznált pénzek visszaszerzése érdekében tett intézkedésekről adnak számot. Azt válaszolták, hogy a tárca illetékese csak 3 millióért adná ki az iratokat. Azért ilyen drágán, mert állítólag a minisztérium ügyiratkezelője nem tesz lehetővé „szabadszavas, vagy tárgyszavas” keresést emiatt a kért adatokat egyenként kell az irattárból kikeresni. Szerintem ez épp úgy nem igaz, ahogy az V. kerületi önkormányzat sem mondott igazat, s ezt be is fogjuk bizonyítani.

Vagyis némi furfanggal – látványos dokumentumdarálás nélkül – el lehet tüntetni a terhelő bizonyítékokat.

Nézze, az ilyesmi rendszerint visszahull az elkövetők fejére, hisz a hivatalok dolgozói, vagy a középvezetők zöme a helyén marad, így kénytelenek átadni a politikailag legitim főnököknek a titokként kezelt dokumentumot.

Akkor kimondható, hogy ha a Borkai hivatalában volt korrupciós ügy, akkor a papírok előkerülnek?

A ma működő iratkezelő rendszerekben nyom nélkül nem lehet dokumentumot eltüntetni, még akkor sem, ha megpróbálják meghekkelni. Ha viszont iktató rendszeren kívüli iratforgalom van egy hivatalban, az önmagában súlyos következményekkel jár. De azt sem feltételezem, hogy iratrendezőbe csomagolt lenyomata lenne a korrupciónak, és az irattáros felcsapná a „K” betűs dossziét, amelyben a visszaéléseket tartják nyilván. Ez nonszensz!

Szóval, ha a Borkai Zsolt korrupciós ügyeit bizonyító papírok a hivatalban vannak, akkor a hivatalba lépő helyetteseknek nem is érdekük a bizonyítékok eltüntetése, mert akkor ők kerülnének börtönbe?

Igen.

Viszont némi zűrt okoz, ami épp ma derült ki, hogy az Állami Számvevőszék soha nem talált semmilyen terhelő adatot, viszont az ügyészség már nyomoz a Borkai ügyben. Nincs itt valami ellentmondás?

Van ennek jóhiszemű magyarázata is, hisz a számvevők vizsgálhattak szabályszerűen, fegyelmezetten működő területeket az önkormányzatnál. Ettől függetlenül közben kikerülhetett olyan „bennfentes” információ, amelyet a logisztikai központ építése érdekében szabálytalanul szivárogtattak ki, és használtak fel a korrupció érdekében.

Ha történt korrupció az Audi Logisztikai Központ beruházásánál, akkor az nem a győri közvagyont és a hivatalt érinti. Itt ugyanis magánszemélyek által tulajdonolt szántóföldeket vásárolt fel magánszemély. Ha azonban ez a magánszemély tudta, hogy ezek a földek később sokat érnek majd, akkor ott már van visszaélés, bennfentes információ, és persze, van korrupció is. Ez azonban olyan információ, amelyre a rendőröknek és nem a számvevőszéknek kell rábukkanni.

A megalakuló fővárosi közgyűlésen bejelentették, hogy az önkormányzat átláthatósága kedvéért elfogadják a Transparency International Magyarország érvényben lévő elveit. Mit jelent ez pontosan?

Szervezetünk bátorítja az önkormányzatokat – pártállástól függetlenül –, hogy csatlakozzanak az önkormányzati korrupció elleni minimumhoz. Mi hat kulcsterületen javasoltunk előrelépést: a közérdekű adatok, a szerződések, a közbeszerzések, a vagyonnyilatkozatok, a hivatalok és az önkormányzati cégek átláthatóságát különösen fontosnak tartjuk. A főváros közgyűlése elfogadta a javaslatainkat, és hamarosan társadalmi vitára bocsájtják az átláthatósági szabályozást. Hatalmas eredmény lenne, ha az önkormányzatok mindegyike elfogadná ezeket az elveket, mert az több ezer milliárd forintnyi közpénz elköltését tenné nyilvánosabbá, és ellenőrizhetőbbé.