Tényleg JóKor?
A héten találtam a postaládámban a JóKor magazint, amely önmagát nyugdíjas tájékoztató kiadványként definiálja. Az Idősek Tanácsa – a miniszterelnök jelenlétében – 2018. október 1. napján döntött arról, hogy készüljön egy közérdekű információkat tartalmazó kiadvány. Másfél év után meg is jelent az első szám.
Az Idősek Tanácsa kormányhatározattal jött létre – 1712/2014. szám alatt – hat éve. A Tanács véleményezi az idősek életkörülményeit közvetlenül érintő és az általa kiemelten kezelt más kormányzati döntések és – az önkormányzati rendeletek tervezetének kivételével – jogszabályok tervezetét, valamint figyelemmel kíséri azok végrehajtását, javaslatot tehet kormányzati intézkedésekre, és közvetíti az idősödő emberek, valamint a vallási közösségek és a civil szervezetek javaslatait.
Elnöke a miniszterelnök, alelnöke az EMMI államtitkára (Novák Katalin) további 12 tagját – a miniszterelnök kéri fel részben az idősügy területén működő civil szervezetek javaslata alapján, részben a tudományos élet, a demográfia, a szociálpolitika, a helyi önkormányzatok, a vallási közösségek és a civil szervezetek szakemberei közül.
E tizenkét tag nevét nem sikerült fellelnem (bizonyára az én hibám), mindössze két hölgyet sikerült fényképről beazonosítanom: Monspart Saroltát és Hulák Zsuzsannát. A testületi munkában – tanácskozási joggal – több minisztériumi delegált is részt vesz. Látva a kinevezési gyakorlatot (miniszterelnöki felkérés), tartok tőle, hogy érdemi vita nem igazán lehet jellemző a testületre, már csak azért sem, mert a két legfontosabb pozíciót a kormányfő és államtitkára tölti be. Mondhatjuk nyugodtan, hogy egy kormány által vezérelt és felügyelt szervezetről értekezünk.
Tehát ez a grémium döntött másfél éve, hogy kell a JóKor. A magazin a Magyar Államkincstár kiadásában, az Emberi Erőforrások Minisztériuma, az Idősek Tanácsa és a Miniszterelnöki Kabinetiroda együttműködésében jelenik meg.
Észrevételeim:
– A 16 oldalas kiadvány fele közismert nyugdíjasokkal készített interjúkat tartalmaz (Monspart Sarolta, Farkas Bertalan, Kásás Zoltán stb.) és csak nyolc oldal szolgálhatná ismeretanyagunk bővítését. Az interjúkat készítő újságírók nevét nem tüntették fel, így fogalmam sincs a szerzők személyéről. A Szandival készített anyagon jót mosolyogtam, hiszen a csinos énekesnő, férje és gyermekei szemmel láthatólag még távol vannak a nyugdíjkorhatártól.
– Az interjúk helyett célszerűbb lett volna részletes tájékoztatást adni a tanács eddigi tevékenységéről, és nem ártott volna megnevezni és bemutatni azokat a – a miniszterelnök által felkért – személyeket, akik részt vesznek a tanács munkájában.
– A megmaradt 50 százaléknyi felület egy része propaganda célokat szolgál: miniszterelnöki köszöntő, kormányzati öndicséret „megőriztük a nyugdíjak reálértékét”, „2019-ben nyugdíjprémiumot, nyugdíj-kiegészítést és rezsiutalványt adtunk” stb. A tavalyi év adományait dicsőíti az írás, viszont a nyugdíjasok álla most kopik fel. Ennyit az aktualitásról.
– Mint korábban jeleztem, az új lapban a miniszterelnök köszönti a milliós olvasótábort. Nem vagyok sajtószakember, de új periodika megjelentetése esetén, általában a főszerkesztő szólítja meg a hírekre éhes tábort. A lap impresszumából nem derül ki, hogy ki a főszerkesztő, találgatni meg nem szeretnék. A felelős kiadó ismert: a Magyar Államkincstár elnöke, Prof. Dr. Mészáros József.
A többi rendben. „Izgatottan” várom a következő számot.
