Október 23. tanulsága: semmi szükség a számháborúra
„A látványos tömeg önmagában nem garantálja a politikai győzelmet” – állapította meg a Hírklikknek Ranschburg Zoltán politikai elemző az októberi 23-i demonstrációk kapcsán. Mint mondta, nemcsak a megjelentek száma számít, hanem az, hogy az milyen hatékonysággal fordítható át előbb támogatássá és végül szavazatokká. Ez most még inkább csak kommunikációs eszköz, semmint kizárólag önmagában mérvadó politikai siker” – tette hozzá. Bár konkrétan, hivatalosan és megbízhatóan egyik oldal sem tudta – vagy akarta – publikálni a rendezvényén résztvevők számát, de a nyilvános beszédekben, a vezetők és a médiaszereplők diplomatikusan fogalmaztak. „Rengetegen vettek részt”, állította a Fidesz, a Tisza Párt szervezői pedig annyit mondtak, hogy „megtelt a tér”, vagy „a Hősök tere befogadóképességét elérte vagy meghaladta” az érdeklődők száma. A politikai kommunikációban a tömeg nagysága kampányeszközzé is vált.
Használ-e bármelyik politikai oldalnak a résztvevők számáról folytatott vita?
Azt gondolom, attól kezdve, hogy október 23-án mind a két nagy politikai mozgalom képes volt látványosan nagy tömegeket megmozgatni, igazából ennek komoly jelentősége legfeljebb kommunikációs szempontból lehet. Nyilván mind a két fél próbálja azt erősíteni, hogy ők voltak többen, természetesen fontos, hogy ezt el is tudják mondani, mert ezzel a saját szavazóik önbizalmát támogatják.
Pontosan tudjuk, hogy a Fidesz évek óta állami erőforrásokat használt fel pártpolitikai célokra. Ez lassan már teljesen természetessé válik...
Igen, tudjuk, de azért ne váljon ez számunkra sem természetessé! A végeredményt tekintve, az a lényeg, hogy mind a két politikai oldal képes volt nagy tömeget felmutatni. A számok „méricskélése” elsősorban befelé fontos a pártok számára, a következő hetekben a stábok biztosan azt fogják elemezni, hogy a rendelkezésükre álló eszközöket, forrásokat mennyire sikerült kihasználni, és szükség esetén mennyire képesek mozgatni a tábort. Ebből a szempontból valóban fontos lehet, hogy hol voltak többen. Én hajlamos vagyok azt gondolni és a szakértőkkel egyetérteni, hogy a Tisza rendezvényén jóval többen voltak. Szerintem ez nekik befelé egy nagy győzelem, hiszen vitathatatlanul kiderült, hogy a rendelkezésükre álló szerényebb erőforrásból több embert tudtak elhívni a gyűlésükre, mint az összehasonlíthatatlanul több erőforrással dolgozó Fidesz.
A hatóságok még akadályokat is állítottak elterelésekkel, vonatok késésével vagy járatok törlésével, de a kormánypárti különvonatok, buszok akadálytalanul megérkeztek Budapestre.
Így van, és akkor még nem szóltunk minden egyébről. A különféle anyagi juttatásokról, az utalványokról, amelyekről hallani lehetett. Ebből a szempontból a Tisza nyugodtan beszélhet győzelemről. De a kifelé kommunikációban a számháborúnak mégsem látom semmi értelmét. Csak halkan jegyzem meg: az igazi kockázat abban lett volna, ha valamelyik oldalról látványosan nem sikerül a mozgósítás, de mivel mindenki láthatta, hogy tömegek mozogtak mindkét rendezvényen, nem számít, hogy néhány ezerrel voltak többen itt, vagy ott.
Tekinthetnénk ezt egyfajta főpróbának a tavaszi mozgósítás előtt?
Korai volna. Ne feledjük, egy hónappal a választások előtt még március 15-ike is alkalom lesz az erődemonstrációra, ez az ünnep 2026-ban sokkal fontosabb lesz a választások szempontjából, mint most október 23-ika volt. Majd akkor érdekes lehet megnézni, hogy mennyire tudnak a másiknál jobban mozgósítani a pártok. Abból a szempontból mégis tekinthető valamiféle főpróbának, hogy a belső hálózatokat folyamatosan lehet tesztelni az ilyen nagy rendezvényekkel. Mennyire tudják elérni a választóikat? Azok a módszerek, amelyeket alkalmaznak, mennyire hatékonyan érik el a támogatóikat? Mennyire képesek rábírni az embereket, hogy fölálljanak a székből, és ne csak passzívan támogassanak, hanem valóban aktívak legyenek politikailag. Ebből a szempontból nyilván nagyon fontos volt a mostani demonstráció is. Az én szememben alátámasztani látszik azt, amit egy ideje a kutatások is mutatnak, hogy a választási részvétel tekintetében a Tisza-szimpatizánsok magasabb aktivitást mutatnak, mint a Fideszéi, amiből egyébként a kormánypártoknak problémájuk lehet még. 2026-ban nemcsak az dönti majd el a hatalom sorsát, hogy mennyi támogatója van az egyik vagy a másik oldalnak, hanem az is sokat számít majd, hogy mennyire eredményesen képesek őket elvinni a szavazófülkékhez. Ha a Tisza ekkora hátrányban is eredményesen volt képes felvenni a versenyt a Fidesszel szemben, akkor az a kormányváltásban reménykedők számára kedvező jel lehet. Azt viszont nyilván nem szabad elfelejteni, hogy azok az erőforrásbeli többletek, amik most a Fidesz rendelkezésére álltak október 23-án, azok jövő március 15-én és április 12-én is a kormánypártok rendelkezésre fognak állni. Sőt, akár a források gyarapításán még dolgozni is fognak a következő fél évben.
Meddig lehet folytatni az egyszereplős politizálást? Nem kellene végre bemutatni a jelölteket is?
Egészen a választásokig semmiképpen sem lehet ezt így folytatni, a jelölteket mielőbb be kell mutatni. Nem tudni, pontosan mikorra tervezi ezt a pártelnök, már eddig kétszer elhalasztották. Minél később mutatják be az egyéni jelölteket, annál kevesebb ideje lesz a Fidesznek egyenként levadászni őket. Olyan helyzet és időpont egészen biztosan nem lesz, amikor a lejárató támadásokat bizonyosan el lehet kerülni, mert be kell tartani bizonyos törvényi kötelezettségeket is a jelöltek ismertetésére.
Megismétlődhet az a helyzet, amikor a szocialisták 1994-ben Horn Gyula vezetésével a szavazatok több mint 54 százalékát szerezték meg a második forduló után, s ezzel 209 mandátumot szereztek? Gyakorlatilag bárkit jelöltek, mandátumot szerzett.
A jövő évi szavazás nagy mértékben az Orbán Viktor kontra Magyar Péter közötti választásról fog szólni. Az elmúlt 15 évben a Fidesz esetében már láthattuk, milyen kicsi az eltérés a pártlistákra és az egyéni jelöltekre leadott szavazatok száma között. Az ökölszabály az, hogy aki a pártlistákra szavaz, az az egyéni jelöltre is szavaz, és fordítva. A Tisza egyéni jelöltjeinél is most ez a helyzet várható. Miután a Tisza teljesen összeforrt Magyar Péter nevével, tulajdonképpen ő lesz az, aki ezen a választáson nekiindul, hogy leváltsa az Orbán rendszert. Az ő jelöltjeit a saját személyes vonzerejével támogatja, azzal, hogy megjelenik mellettük, kezet ráz velük, a hátukat lapogatja, személyesen mutatja be őket. Ott lesz a választókerületekben, maga ajánlja majd a jelöltjeit a helyi választók figyelmébe. Ezzel valamennyire a saját vonzerejét tudja átadni nekik, és a jelöltek saját személye ettől kevésbé lesz fontos helyi szinten. Ebben van némi rizikó is, mert ezzel kezességet vállal az „embereiért”, ám ha egyikkel vagy másikkal szemben botrányos kifogás merülne fel, az könnyebben visszaüthet személyesen Magyar Péterre is. Ott vannak azok a közös fotók, a közös megjelenések, amiket nem lehet letagadni. Ezzel együtt alapvetően igaz, hogy 2026-ban kevésbé fognak számítani az egyéni jelöltek nevei, személyiségei. Bejelentették, olyan politikusokat keresnek, akik korábban még nem voltak pozícióban, a Tisza mindenhol új embereket akar bevezetni. Lehet, hogy az üzleti szférából, vagy művészeti területekről keresnek jelölteket, vagy bárhonnan máshonnan érkeznek, ők Magyar Pétert képviselik ott helyben, ahol szavazni lehet majd rájuk. Azt gondolom, hogy ez elég is lehet országszerte nagyon sok választó szemében.
