Tettenérés
Az egész a cukkinivel kezdődött. Kaptam egy méretes példányt büszke hobbikertész ismerősömtől és kerestem hozzá egy jó receptet. Mivel a cukkinin kívül semmi nem volt hozzá otthon, elindultam vásárolni a vega fasírthoz krumplit, sárgarépát, tojást és sajtot. Gyakorlott akcióvadász vagyok, azonnal megnéztem a telefonomon annak a multi élelmiszerláncnak a kínálatát, ahová általában járok. Sok bolthálózat kínál applikációin keresztül nagy árengedményeket, akciókat, de csak egynek az appját töltöttem le a telefonomra, mert nem akarok egyszemélyes háztartásom feltöltéséért mérgezett egérként rohangálni ide-oda egy olcsóbb margarinért vagy fél kiló lecsópaprikáért.
Különben sem kell közgazdásznak lenni, hogy megtapasztaljuk: az árak az élelmiszerláncoknál nagyjából kiegyenlítődnek. Van, amelyik a húst és felvágottat kínálja jobb áron, másik a mosó- és tisztítószerek kínálatában kiemelkedő. Szóval én csak az egyik multi applikációját használom.
Természetesen, nincsenek illúzióim. Különösen az árstop kivezetése és a kötelező 15 százalékos akció óta. A nagy élelmiszerláncok egymást és a kormány kötelező 15 százalékát túllicitálva, hirdetik az olcsóságot. A gyakorlott vásárlók azonban gyorsan átlátják, hogy az utóbbi időben bűvészeket megszégyenítő ügyességgel mindenhol szinte hetente változtatják az árakat. Némelyik termék ára szabályos szinuszgörbét ír le, egyenletesen mozog le-föl, le-föl. Először fölfelé mozdul, akcióban lefelé, utána ismét szárnyal. A beszállítók pedig a kiszereléssel bűvészkednek. Nem az ár emelkedik, hanem a mennyiség csökken. A csomagolt darált hús 90 deka, a saját márkás szeletelt szárazkolbász van ahol 6(!) deka, a csomagolt Gyulai nyári turista pedig egy másik boltban csupán 199 forint, igaz, a tasakban ennyiért mindössze 5 dekányi van. De a figyelmetlen vásárló boldogan veszi le a polcról, mert azt hiszi, a szokásos, 100 grammos kiszerelést viszi…
Az ársapka idején, amikor a piac törvényeit rendelettel térítette el a kormány, megszoktuk, hogy minden a feje tetejére állt. A zsírszegény tej kétszer annyiba került, mint a 2,8 százalékos igazi. És mivel mindenki az olcsóbbat kereste, tótágast állt az egész tejipar, mert nem volt miből előállítani a túrót meg a vajat. A csirkeszárny drágább lett, mint a csirkemell. A multik pedig úgy próbálták talpra állítani a profitjukat, hogy az ársapkás veszteségeiket egyenletes, körkörös mozdulatokkal mind a több tízezer termékük árcéduláira rákenték. Úgy, ahogy anno a rádiókabaréban talán Kazal László javasolta, vendégségben hogyan tapossuk egyenletes, körkörös lábmozdulatokkal a szőnyegbe a villánkról véletlenül leejtett ételt. Gyakorlott háziasszonyok, nyugdíjasok és a középosztálybeli minősítésbe egyre elkeseredettebben kapaszkodó családok is pontosan érzik, hogy hiba van a mátrixban.
De érezni és tetten érni az árakkal való mindennapos bűvészkedést, az nem ugyanaz. Augusztus 14-én, hétfőn, nem csak éreztem, hogy engem, mint vásárlót hülyének néznek, hanem be is bizonyosodott, milyen módszerrel teszik ezt. Kedvenc élelmiszeráruházamba mentem, mert az applikációjuk szerint a cukkíni-fasírthoz szükséges 20 dekányi reszelt mozzarella sajtot 699 forint helyett 599 forintért kínálták, augusztus 10-től 16-ig. Siettem a hűtőhöz, ahol legnagyobb meglepetésemre, a reszelt mozzarella alatt a 909 forintos ár feketéllett, nem az akciós narancs szín. A szomszéd hűtőt töltő hölgytől megkérdeztem, ennek a sajtnak most éppen miért van három érvényes(?) ára. Megnézte a telefonomat és igen elcsodálkozott, mert ma, azaz 14-én reggel ő cserélte ki az árcédulát a 909 forintosra. Talán lejárt az akció, mondta bizonytalanul, hiszen látta, hogy az applikáció szerint az 16-ig tart. Arra viszont már nem emlékezett, hogy milyen árat cserélt le. De az is ott virított a telómon, hogy 699 forintos árról engedték le 599-re. Az árufeltöltő hölgy telefonos segítséget kért a főnökétől. Néhány szóban vázolta a helyzetet, majd igen döbbent arcot vágott. Mit mondott? – kérdeztem. Azt, hogy oldjam meg leleményesen, válaszolta. Öt másodpercen belül a még mindig döbbent árufelöltő segítséget kapott. Gondolom, a főnöke volt. Ő is megnézte a telefonomat, az árellenőrzőt a falon (909 Ft) és a saját kütyüjét, ami alapján az eladók átáraznak (ott is 909 Ft). Menjek a pénztárhoz, ott a kolléganő megoldja a problémát, javasolták. De, ha ennek a terméknek önöknél három ára is van – 909, 699 és 599 forint – mi a biztosíték arra, hogy nem 909-et kérnek érte? Nem szeretnék kiabálni a pénztárnál, de mint vásárló úgy érzem, hogy éppen most vernek át – mondtam nekik mosolyogva. Ők mosolyogva válaszolták, hogy nem kell kiabálnom, biztosan visszakapom a különbözetet.
A pénztáros mellett éppen ott volt egy vezetőnek látszó fiatalember, aki telefonomon a cége hivatalos applikációjára pillantva, csak legyintett: már megint az IT, a központban! Megjegyeztem, hogy ez az ő problémájuk. Közben a pénztáros dolgozott és beütötte a mozzarellámra a 909 forintot. Én ezt a sajtot 599 forint helyett 909 -ért nem viszem el, válaszoltam a főnöknek látszó fiatalembernek, de éreztem, hogy mindjárt kiabálni fogok. Talán ő is látta ezt rajtam, mert megkérdezte: ha odaadom zsebből a 400 forintot, akkor elviszi? Igen, válaszoltam meglepetten, bár azt gondoltam, hogy nem az isztambuli bazárban vagyunk és éppen most próbáltak porig alázni a sorukra váró vevők előtt. Miután bankkártyával kifizettem a vásárlást, a fiatalember odaszólt a pénztárosnak, hogy adjon nekem a kasszából 400 forintot.
Miközben a holmikat pakoltam szatyorba, két dolog jutott eszembe: csak 300 forint járt volna vissza nekem és az a szó, hogy tettenérés.
Tetten értem a multi áruházláncokat. Rájöttem, miért van az, hogy miközben mind több az akció mégis egyre drágább szinte minden élelmiszer. És ezt a 20 deka mozzarella példáján le is tudom vezetni bárkinek.
Ez a 20 deka reszelt sajt, az applikáció szerint, augusztus 10-én 699 forint volt, és 100 forint kedvezménnyel árulták volna egy héten át, ez nagyjából 15 százalék engedmény. De hiba került a gépezetbe, mert három nappal megkurtították az akciót az áruházban. Valaki hibázott. Sebaj, egy vevőnek csak úgy visszaadtak 400 forintot. Az ilyen esetekre szolgál a kereskedelemben a káló.
Szóval, 14-én felemelték a reszelt mozzarella árát 599-ről 909 forintra, hogy néhány hét múlva – mert a kormány rendszeres, 15 százalékos akciózásra kényszeríti őket – újra akcióval csalogassák be a vevőket az áruházba. A 909 forintos sajtért ezután leárazva is 599 helyett már 773 forintot kérhetnek. Azután újra felemelik az árát és akár már a következő hónapban egy hétre újra leengedik. A 15 százalék kipipálva és folytatódhat minden tovább csak a sajt árát mindig egy kicsit meg kell emelni, leárazás előtt. A sajt behelyettesíthető sertéshússal, konzervekkel, mélyhűtött termékekkel, zöldséggel, gyümölccsel, szinte bármivel.
Valójában nem haragszom a multi élelmiszerláncokra. Brüsszel, a szankciók és a háború után őket kiáltották ki a magas infláció gerjesztőinek. Egyszerűen védekeznek, védik a profitjukat, éppen elég sokáig fizették az árstopok árát. És még mindig sokkal-sokkal olcsóbbak, mint a sarki kisbolt. Ha tudnám, boldogan támogatnám én, a vevő a hazai kisboltokat, mert más úgysem támogatja. Ha csak azzal nem, hogy őket nem kényszerítik a 15 százalékos kötelező akciókra.
Epilógus: ez a kellemetlen hétfő egyébként nem a mozzarella árával kezdődött. Váratlan vendégem érkezett vasárnap este, így másnap korán kiszaladtam a sarki kisboltba, ahol a reggelihez vett két kifliért, két zsömléért és egy csokor újhagymáért 1200 forintot fizettem...
Móza Katalin
