TGM: Orbán az Index kinyírásával 24 óra alatt üzent az uniónak
Tamás Gáspár Miklós filozófus, publicista a HVG-ben megjelent lesújtó véleménycikkében vázolta tegnap, hogy a keddi uniós költségvetési megállapodás lezárt egy olyan szakaszt, ami még reményekre adhatott volna okot az Orbán-kormány megfékezésével kapcsolatban. A Hírklikknek nyilatkozva, már úgy véli, Orbán az Indexen keresztül máris megüzente, mire számíthatunk a jövőben – s az nem a jogállamiság lesz.
Tegnapi cikkében még arról írt az uniós költségvetés meglepően gyors elfogadását követően, hogy „Európa” immár nem jelent az égvilágon semmit, bebizonyosodott, hogy a nyugati kartársak se jobbak Orbánnál /.../; a jogállamiság, az emberi jogok, a civil társadalom, a különféle közszabadságok és autonómiák nemzetek fölötti, intézményes védelme merő tréfa /.../; nem érdemes már azt a szemrehányást tenni a magyar kormánynak, hogy önös húzásai és gesztusai „nem európaiak”. De. Európaiak. Épp oly silányak és kisszerűek, mint más politikai akciók, manőverek és trükkök bárhol másutt Európában.
Ön szerint létezik még Európa?
Európa, mint politikai egység, gazdasági értelemben még bizonyos mértékben fennáll, de ez az egység érdekes irányokat vett. Még ha el is tekintünk azoktól a gondolatoktól, amiket felvetettem a HVG-be írt cikkemben, ami ugye az alantas kupeckedés összes tüneteit felmutató európai csúcsértekezlet körülményeiről szól, megfigyelhetjük, hogy az új európai költségvetésben a környezetvédelemre, az egészségügyre és a tudományos kutatásokra szánt összeg csökkent. S ez pontosan ugyanaz az irány, ami a magyar kormány iránya.
Valóban, erről mintha egy szó sem esett volna az elmúlt egy napban a bármely oldali sajtóban, ami jóformán csak Orbán győzelméről avagy kudarcáról cikkezett, bal- vagy jobboldali álláspontból. Mi lehet ennek az oka?
Mert a magyar sajtó ilyen. Márpedig amit én mondok, az a nyugati sajtó címlapjain szerepel. Lényegében tehát mindazok a dolgok, amik a legfontosabbak lennének a kibontakozó válságok szempontjából, azokkal elszántan nem törődik az Európai Unió. Az égvilágon semmi egyebet nem mer csinálni az egység felbomlása miatti aggodalma miatt, mint amiben az összes önző, szűk látókörű, kisszerű kormányok megegyeznek, úgyhogy az egész dolog nem ér semmit.
Mármint az elfogadott költségvetési megállapodás?
Az egész unió nem ér semmit. Az Európai Unió eredetileg nem pusztán egy csinos épületegyüttes Brüsszelben és Strasbourgban, hanem bizonyos cselekvések együttese. Ezek a cselekvések pedig egyáltalán nem mutatnak semmilyen kiutat az európai tagállamoknak sem.
Néhány éve még globálisan előremutató célokat fogalmaztak meg mind a zöldpolitika, mind az egészségügy terén, de a komor szavai alapján, tragikusabb a kép, mint feltételeznénk. Ön szerint ez az erjedési folyamat mióta és minek köszönhetően indult be?
Ez nem erjedés, ez bomlás. Felületesen optimista emberek bizakodtak abban, hogy mindez másként lesz. Persze semmi sem volt másképp, csak volt egy kimondott és kimondatlan ígéret, hogy ezentúl másként lesz. Nem lett. Egyébként ami történik, rendkívül egyszerű és közérthető. Ugye a kupeckedésen kívül, a környezetvédelem, az egészségügy és kutatási büdzsé radikális csökkentésén kívül, a másik probléma a jogállami normák betartatása. Na most ezt a problémát Orbán Viktor a mai szerdai napon közérthetően elmagyarázta a magyar közönségnek azáltal, hogy leváltották az Index főszerkesztőjét és főigazgatónak kinevezték azt a Szombathy Pált, akinek nagy gyakorlata van több liberális újság szélsőjobboldali kezekbe való átjátszásában. Orbán Viktor hazajött Brüsszelből és mindenkinek világosan, egyértelműen megmutatta, hogy mit jelent az, ha nem kell számon kérnie az uniónak a jogállamiság követelményeit. EZ a következménye.
Úgy véli, hogy az Indexnél ma történtek összefüggésben lennének a tegnapi uniós döntésekkel?
A kettő között egyértelmű, világos és cáfolhatatlan összefüggés van. Ezt most nyugodtan megteheti Orbán Viktor, hiszen világos, hogy soha senki ezt és az ehhez hasonló lépéseit számon kérni nem fogja. Sem a magyar közösség nem kéri számon, sem az európai közösség, amely látható módon, befogja a fülét, behunyja a szemét és nem kíván odafigyelni arra, ami a kelet-európai országokban történik. Elfogadták, hogy jogállami szempontból ez egy másodlagos frissességű régió, amelyben felesleges ezzel foglalkozni, foglalkozzunk a lényeggel, ami a pénz. Nagyjából ez az Európai Unió jelenlegi álláspontja.
Az Ön véleménye szerint, mi lehet mindennek a valódi oka, amikor olyan szépen indult minden még 2004-ben? Mi az oka, hogy gyakorlatilag minden lenyelnek az orbáni politikából?
Mert nem tulajdonítanak neki jelentőséget! Elfogadták, hogy Kelet-Európa a szabadság számára egy reménytelen terület, ennek a reménytelenségnek – gondolták sokáig – a szovjet megszállás az oka, de a jelek szerint, nem ez az ok, mert szovjet megszállás nélkül is a kelet-európai országok önmaguktól megtesznek mindent, hogy visszaállítsák az 1989 előtti állapotokat.
Belejátszhat mindebbe a jelenlegi orosz és kínai kapcsolatok veszélye, amivel kockázatos, Európára nézve is veszélyes játékot játszik Orbán?
Nem hiszem, elvégre sokkal erősebb gazdasági kapcsolataink vannak Nyugat-Európával, ennek semmi köze Oroszországhoz. Világosan látható, hogy az egykor a szovjet szisztémához tartozó országok a mai napig – és most már külső kényszerek nélkül – a szabadságellenesség erős bástyái.
Véleménye szerint, mi történne, ha felbomlana az Európai Unió?
Semmi nem történne, ugyanaz lenne, mint ami most van. Hogy lehetne ez még rosszabb...? Az Európai Uniónak egy csomó praktikus szempontból még nyilván megvan a maga haszna, amire nem is szoktunk gondolni, például milyen jó a vízműveknek, hogy folyik a víz a csapból. Működik a közös vámrendszer, fenntartható a közlekedési együttműködés, de mindehhez nem szükséges az ideológiai felépítmény, az államközösségi látszat, amik az égvilágon semmit sem érnek – amint ez bebizonyosodott. Szemmel láthatóan, egy csomó kis ország felpofozta az Európai Uniót és a hatalmas Németországot. Egyszerűen senkinek sem volt ereje és türelme Orbán Viktorral és kelet-európai szövetségesével vitatkozni, inkább úgy döntöttek, hogy vigyétek a pénzt, menjetek a csudába, ha nektek nem kell a jogállamiság, akkor szevasztok, le vagytok ejtve. És pont.
Amennyiben ezzel a mentalitással ’22-ben ismét nyerne Orbán, akkor mi lesz itt 30 év múlva?
Azt én nem tudhatom, hogy ’22-ben, ’26-ban ki fog nyerni, de az, hogy az ország közben gazdaságilag, kulturálisan és erkölcsileg tönkremegy, már látható. Ez megtörtént, ezzel nem kell várni 2022-re, tessék körülnézni. Az, ami az Indexszel történik – amit jelentősnek tartok –, meg ilyenek, hogy elindítják újra a Metropolt szélsőjobboldali színekben, ezek a fejlemények világosan mutatják, hogy a nyilvánosság fölött átveszi a teljhatalmat Orbán Viktor és csapata. Most meg lehet magyarázni, hogy egy olyan ország, ahol van KESMA és ahol a független lapokat tönkreteszik, az nem jogállam. Nem kell tovább magyarázni, hogy mi is a jogállamiság avagy annak hiánya. És ez láthatólag nem érdekel senkit. Nyilván a közönség egy jelentős részének, több millió állampolgárnak ez utálatos, undorító, visszataszító és elfogadhatatlan, nyilván nekem is – de ezeknek az embereknek az ízlése és az akarata nem számít. Az, hogy egy országban néhány százezerrel vannak többen a kormánypárti választók, elég ahhoz, hogy néhány millió ember akarata, ízlése és szándéka ne számítson semmit. Hát ha ez jogállam, akkor megeszem a kalapom.