TGM: Orbán junta-vezérként akarja mutatni magát

– Önt idézem. Három évvel ezelőtt azt nyilatkozta a bevándorlókkal kapcsolatos nemzeti konzultációról, hogy az elmebajt az Orbán-kormány teszi járvánnyá. Most járvány van, elmebajjal együtt?

– Hagyjuk ezt… Járvány van, és a legfontosabb tény, hogy mindannyiunknak védekezni kell, viselkedni, fegyelmezetten védekezni. És igen: szükség lenne önfegyelemre, összetartásra – ezekről a kormánypárt is beszél –, ugyanakkor ez a kormánypárt a különféle intézkedéseivel, gesztusaival saját maga akadályozza, hogy az emberek hajlandóak legyenek bizonyos fokig eltekinteni a politikai ellentétektől, és a veszélyben összefogni. Ennek pedig a legnagyobb akadálya – mint mindig – maga Orbán Viktor.

– Nagy nemzetközi felháborodás kíséri a miniszterelnök különleges, vég nélküli felhatalmazását, ám a magyar kormány – például Varga Judit – meglehetős cinizmussal reagált arra, a tizenhat uniós ország által írt levélre, amely – noha nem nevezi meg Magyarországot, mégis egyértelműen erre a most elfogadott törvényre utal. De vajon tesz-e bármit ezen túlmenően az Európai Unió és hat-e a magyar miniszterelnökre egyáltalán az ilyen tiltakozás?

– Nagyon sokan fogalmazták meg a véleményüket. Túl az ön által említett levélen, megszólalt az Európai Bizottság elnöke, és még a közösség felsorolhatatlanul sok és fontos személyisége. Javasolták már a Fidesz kizárását a Néppártból, mint ahogy Magyarország jogainak felfüggesztését is; voltak – különösen a világsajtóban –, akik arról írtak, hogy Magyarországot ki kell zárni az unióból. Mondhatom: a fölháborodás hatalmas, de az Európai Unió – mint számos más esetben is – tulajdonképpen nem működik. Már csak azért sem, mert az egészségügy kezelése tagállami hatáskör, következésképpen a ma legfontosabb kérdésében egyszerűen nincsen föladata. Ezért az unió most nem egy fontos szervezet, éppen ezért úgy hiszem, hogy most sem fog igazából történni semmi. Ugyanakkor a világ és Európa közvéleménye – köztük az unió is – teljes mértékben elítéli a lengyelországi és a magyarországi kormányzást.

– Ez miben mutatkozik, túl a már említetteken?

– Orbánnak olyan sajtója van, mint Jaruzelskinek volt 1981 decemberében, vagy Brezsnyevnek 1968 augusztusában. Ilyen még nem volt, legalább is az utóbbi évtizedekben. Messzebbre nézve, körülbelül ilyen sajtója volt Horthy Miklósnak az 1920-as években. Jelen pillanatban tehát Magyarország érzelmi, politikai, világnézeti szempontból és hosszú távon, azaz, amíg ez a kormány helyzetben van, teljesen izolálódott. Ezt a kormányzatot akkor is, ha nem járnak el ellene, mindenki bizalmatlanul kezeli, megveti és utálja. Ez egy pária kormányzat. De, sajnos az Európai Unió gyönge szervezet, azzá lett, és maga nem fog eljárni. Ez azonban részletkérdés ahhoz képest, hogy a fölháborodásnak és az undornak milyen vihara csapott rá a kormányra, Orbánra – a felhatalmazási törvény következtében. Eszébe juttatta a világnak, hogy itt miről van szó. Hogy kik kormányozzák az országot.

– Mert miről van?

– Hogy-hogy?

– Miről szól a felhatalmazási törvény? Arról, amiről mindannyian beszélünk?

– Hát persze. Nincs itt semmiféle titok, nincs rejtély: egyszerűen arról van szó, hogy nincs többé alkotmányos kormányzás, jelen pillanatban a végrehajtó hatalom, azaz a kormány a legfőbb jogforrás, ami viszont szemben áll a magyar alkotmány szellemével és betűjével…

– Még az általuk megalkotott alaptörvénnyel is…

– Még azzal is, de az most lényegtelen, hogy Orbánék minek keresztelik át az alkotmányt. Hadd ne használjam az ő kifejezését. A lényeg az, igen, még a magyar alkotmánnyal is szemben áll. És szemben az ENSZ alapokmányával, szemben az Európai Emberjogi Nyilatkozattal, valamint a teljes nemzetközi joggal és jogszokással. Ma az egyetlen jogforrás – határidő nélkül – a kormány, amelynek viszont olyan a struktúrája, hogy azt mondhatjuk róla, Orbán Viktor és barátai, bizalmasai körének legfőbb jogforrása. Ez nem más, mint egy alkotmányon kívüli kormányzás. És ez szerkezetében, a radikalitásában lényegesen messzebb megy, mint Putyin kormányzása. Nem a gyakorlatában természetesen, nálunk nem vetnek börtönbe embereket az ellenzékiség miatt – bár most már megtehetnék. Egyelőre azonban nincs erre szükség, mert az országban alapvetően nyugalom van és feltehetően nem a terror bevezetésére fogja felhasználni Orbán a felhatalmazást.

– Hanem mire?

– Hogy teljesen átalakítsa az ország kormányzását, közigazgatását, és átalakítsa azokat a politikai szokásokat, amelyek még fennállnak – hiszen még mindig vannak itt-ott 2010 előtti demokratikus maradványok, kezdeményezések, erők, de ezek jelen pillanatban karanténban vannak. Az utcán a rendőrség és a katonaság cirkál, és nincs több hatásköre semmilyen más szervezetnek, sem az országgyűlésnek, sem a helyhatóságoknak, sem semmi másnak – a nem ülésező bíróságoknak sem. Senkinek nincs esélye arra, hogy befolyásolja a végrehajtó hatalom egyeduralmát. Ez olyan rendszer, amely idegen az Európai Uniótól, és a világ demokratikusabb részén senki nem is engedi meg magának. Vannak országok, ahol kellemetlenebb élni, mint nálunk, de még sincsenek ilyen törvények.

– A hirtelen beterjesztett törvénytervezetek, amelyeknek semmi közük a járványhoz, azt mutatják, hogy Orbán mindent felszámol, ami eddig az útjában volt?

– Nincs értelme belemenni a részletekbe, nyilván mindent felszámol, ami akadályozza. Tíz éve kormányoz, tehát van egy sor olyan dolog, amelyet már ő hozott létre. Azokat biztos nem szünteti meg. De lesz egy sor stratégai megfontolása; mindenkivel nem akar majd szembeszállni, csak majdnem. Azt viszont láthatjuk már évek óta, hogy következetesen folyik a potenciális ellenállási gócok felszámolása, az egyetemi autonómiák mindenféle trükkökkel való megszüntetése. A magyar értelmiség megfojtása, önállóságának kiiktatása a cél, és ez a cél egészen közel van.

– Mit jelent az, hogy egészen közel van?

– Úgy értem, hogy pár héten belül megtörténik.

– Vagyis nincs már semmiféle gátlás Orbánban?

– Miféle gátlás? Meghozták a megfelelő intézkedéseket, amelyek ezt szolgálják. Persze Magyarországon mindent másként neveznek, mit ami… Például megszüntették az egyetemi autonómiákat, azáltal, hogy formálisan privatizálják őket, de majd Orbán-barát üzletembereket ültetnek az alapítványok élére. Összevonnak, átalakítanak egyetemeket, nehogy véletlenül olyan gócpontok alakuljanak ki, ahol az értelmiségi fiatalság önállóan és kritikusan gondolkodhat, és teheti mindezt szabadon. Ez egyébként egy modern államban életszükséglet lenne, de nálunk pont megszűnőben van. Lehet látni az egyetemi szférában a teljes öncenzúrát és félelmet. Hozzáteszem: jogos félelmet. Mint ahogy azt is tapasztalhattuk, hogy az elmúlt években a kormányzati háttérintézményekből ezreket bocsátottak el, anélkül, hogy erre a magyar sajtó felfigyelt volna, vagyis az a fajta szakértelmiség, amely egy modern kormányzásnak, modern társadalomnak az egyik legfontosabb támasza, szintén megszűnőben van. Hadd utaljak most arra, hogy öt évvel ezelőtt, a magyar kormány a – Mária Terézia óta fennálló – tisztiorvosi és járványügyi szolgálatot gyakorlatilag fölszámolta. Látjuk a következményeit. Hasonló jelenségek más országban is megfigyelhetők, mert a neokonzervatív támadások mindenütt leépítették ezeket az állami intézményeket, de nem olyan mértékben, mint Magyarországon. Szóval, ez egy egészen szörnyűséges rendszer.

– Az megjósolható, hogy Orbán Viktort a nagy nemzetközi nyomás sem fogja visszatántorítani?

– Ezt nem kell jósolgatni, ezt látjuk hosszú évek óta. Hosszú évek óta van nyomás alatt, de ez a nyomás nem olyan mértékű, hogy visszavonulásra kényszerítené. Mert, ha ez a nyomás nagy lenne, akkor – ismerve Orbánt – visszavonulna. A világnak azonban más dolga is van, mint Magyarországgal foglalkozni. De egyébként is: külső nyomással mi az ördögöt lehet elérni? Senki nem fogja katonai erővel megváltoztatni a rendszert Magyarországon. Ezt a rendszert csak a magyarországi politika változtathatja meg, és a magyar nép. Márpedig erre most nincs lehetőség.

– Mert a magyar népet ez a helyzet sem zavarja, nem érdekli?

– A magyar nép be van zárva a házába. A magyar nép nincs rendesen informálva. A magyar nép nincs abban a helyzetben, hogy ellenállást gyakorolhasson. Nincs, mert felszámolták azokat az intézményes lehetőségeket, amelyek szükségesek lennének bármilyen sikeres ellenálláshoz. Ezt apránként, részletenként tette meg a kormány, ravasz eszközökkel, csekély intézményes ellenállással. Amikor különben ilyen ellenállásra mód volt, mint például tavaly októberben, a helyhatósági választás során, a magyar nép igenis szerette volna csökkenteni az Orbán-féle klikk osztatlan hatalmát. Ennek következtében juttattak hatalomra ellenzéki polgármestereket és testületeket. Olyanokat is, aki –  amúgy – nem nagyon érdemlik meg, hogy megválasszák őket. A magyar nép nem ostoba, pontosan tudja, hogy a túlhatalom nem jó neki. Még egyszer hangsúlyozom: jelen pillanatban az ellenállásnak nincs lehetősége. Orbán megragadta ezt a pillanatot és ki is használta. Kockáztat is, de ezt a kockázatot elvállalta a magyar jobboldal. Pillanatnyilag sikere van vele – hogy meddig, azt nem tudjuk. Az azonban kétségtelen, hogy átlépték a Rubicont: Magyarország jelenleg nem alkotmányos rendszer, nem alkotmányos jogállam, hanem egy önkényuralmi módszerekkel irányított tekintélyi állam. Ily módon semmi köze nincs a többi európai államhoz.

– Miért nincs Orbán saját táborában, értelmiségi holdudvarában egyetlen ember sem, aki figyelmeztetné a miniszterelnököt?

– Egyrészt nincs értelmiségi holdudvara, nincs hol legyen ilyen. Alkalmazottak, függő helyzetben lévő emberek vannak. Bizonyára akadnak a kormánynak elkötelezett hívei is, ők azonban nem láthatók, nem játszanak szerepet. A Fidesz egyébként sem párt, Magyarországon apparátusok vannak, nem pártok. Ausztriában például többszázezres pártok működnek, nálunk pár száz, ezer fős pártocskák vannak, amelyek fölött egy hatalmas apparátus működik. A Fidesz esetében feltétlenül, Orbán pedig erre az általa kialakított apparátusra támaszkodik. A polgári körök megszűntével, a magyar jobboldalból mindenféle mozgalmi jelleg eltűnt. Ezért aztán nincs is olyan társadalmi kör, ahonnan egy lázadás kiindulhat. Orbánnak amúgy nincs tábora, egy struktúrája van, amely neki alá van rendelve.

– A helyzet abnormalitását mutatja, hogy nem a járvány okozta kihívásokról beszélünk…

– Én itthon ülök, fegyelmezett magyar állampolgárként, három hete ki nem mozdulok a lakásomból. Másnak is ezt javaslom. Mellesleg ezeket a kérdéseket különben sem velem kellene megbeszélni, hanem a Magyarországon már alig fellelhető járványügyi szakemberekkel. Egyébként az immunológusok, virológusok, orvosok nagyjából elmondták, hogy mire van szükség; nagy alternatívák nincsenek. A kormány némileg elkésett a védekezéssel, de nem fatálisan. De azt, hogy ezt a helyzetet is felhasználják a zsarnoki külsőségek pszichológiai hatásaira, egyenruhás micsodákkal, ami nevetségesnek látszik, de szimbolikusan azonban mutatja, hogy Orbán Viktor egyre inkább szeretne úgy mutatkozni, mint egy junta vezetője. Igen, a külsőségek ezt mutatják. Pedig a védekezés irányítását – láthatjuk más országokban – az alkotmányos keretek között, a szabadságjogok fenntartásával is meg lehet csinálni. Amit tesznek Orbánék, arra a járvány szempontjából semmi szükség nincs.

– Nagyon kemény állításokat fogalmaz meg…

– Ezek semmik ahhoz képest, amit a világsajtó megfogalmaz.

– Azt akartam kérdezni, hogy azok után, amiket itt mondott, elindíthatnak-e ön ellen eljárást? Például azon állításáért, hogy a kormány elkésett a védekezéssel…

– Nem hiszem, de ha igen, akkor nem talál olyan bíróságot Magyarországon, amelyik elítélne. Egyébként nem Magyarország az egyetlen, amely elkésett, sajnos ez a jelenség meglehetősen általános volt. Gondoljon csak Angliára, Olaszországra, az Egyesült Államokra, vagy Hollandiára. A késés tehát nem kriminális, amivel szemben viszont ellenállásra lenne szükség, az a fölhatalmazási törvény által végképp szentesített alkotmányon kívüli helyzet, amely szégyen és gyalázat, és amelynek rettenetes következményei lesznek, sőt vannak.

–  És fenn fog maradni, egészen a választásokig?

– Milyen választásokig? Hol van az még? Egyáltalán nem tudjuk, hogy mi lesz egy éven belül, így aztán azt sem, hogy mik lesznek a következmények. Mi most a következmény? Az a következmény, hogy mi most egy alkotmányosság nélküli, jogtalan, törvényen kívüli állapotban élünk. Ez bőven elég.

– De nem mindegy, hogy meddig.

– Bocsánat, ne haragudjon, ez egy újságírói izé, hogy mi lesz majd. Talán meg kellene mondani, hogy most mi van. A választás? Azt meg fogja nyerni Orbán Viktor, ha minden így folytatódik. Kit érdekel ez? Nem ez a probléma. A probléma az, hogy megtörtént velünk, amitől a rendszerváltás óta sokan féltek, hogy a pluralisztikus, jogállami fejlődés megáll, a visszájára fordul, és olyan állapotba kerülünk, amikor nincs alkotmányos védelme, törvényi garanciája az egyéni szabadságjogoknak. Ez megtörtént. Ebben élünk most. És ez éppen elég baj. Hogy mi lesz a választásokon, semmiség ahhoz képest, amilyen a pillanatnyi állapotunk.