Tiborcz, a gazdag közlegény
Tiborcz István nem közszereplő, magánemberként szólították meg az utcán, és bár egy átlagembernél jobban, a közszereplőkhöz hasonlóan kell tűrnie a média figyelmét, de csak keretek között, a célpontos anyag pedig túlment ezen.
A bíróság szerint Célpont videója titkosan, súlyosan visszaélésszerűen készült, mivel az érintett személy nem számolhatott azzal, hogy megnyilvánulása nyilvános kritika tárgyát képezheti, és nem volt abban a helyzetben, hogy a felvétel elkészítéséhez és felhasználásához való hozzájárulásról döntsön.
Tiborcz nyilatkozata az utcán rögtönzött riportban semmilyen többletinformációval nem szolgált a riporter kérdésével érintett közérdeklődésre számot tartó témához, és nem volt nélkülözhetetlen a műsor hitelességéhez – közölte a bíróság.
Ez tehát a Kúria döntése, illetve annak érvrendszere, a 444.hu beszámolója szerint. Így indokolta a magas bírói testület, hogy miért kellene, ha létezne, az egykori Hír tv-nek, illetve a Hír tv-s tudósítás alapján a 444-nek elnézést kérnie Tiborcz Istvántól.
Kóstolgatom a döntést, mint ahogy mások is ezt teszik, voltaképpen mi az, amit megtehetünk, és mi az, amit nem Tiborcz István esetében. A per most arról szólt, ha jól értem, hogy meg lehet-e csak úgy szólítani az utcán a miniszterelnök vejét, számon lehet-e rajta kérni gazdagodásának hátterét. Vagyis a Kúria azt nem mondta, hogy ne lehetne foglalkozni, mondjuk az Elios üggyel, de az utcán már nem kérdezhetünk tőle róla semmit. Mert akkor, és úgy nem számít közszereplőnek.
Értem én ezt a határozatot, és bizonyos szempontból még hajlamos vagyok egyet is érteni vele. Ne lehessen zaklatni senkit az utcán, csak úgy leszólítani, pláne ne próbáljuk meg olyan keresztkérdésekkel zavarba hozni, amelyek nem adnak új információt a nézőnek. Meg aztán azzal külön is egyetértenék, ha a bírói döntés arról szólna, hogy ne zavarjunk senkit pusztán azért, mert Orbán Viktor családjához tartozik. Elfogadom: nem szép a kormányfő családját l’art pour l’art pellengérre tűzni, a családtagok számára is biztosítani kell a magánélethez való jogot.
Igen ám, de vajon gondolt-e arra a magas testület, hogy miként lehetne információhoz jutni, mondjuk Tiborcz István üzleteivel kapcsolatban? Van-e olyan út, amely megnyílik felé, van olyan reguláris hely, ahol lehetne tőle bármit kérdezni? Mert nincs ilyen. Márpedig lenne bőven mit megtudni, van egy sor olyan kérdés, amelyre tőle kellene választ kapnunk. Csakhogy ezeket a kérdéseket – igen, Tisztelt Bíróság – sehol nem lehet feltenni. Nem lehet megkérdezni, hogy milyen szerepet is játszott pontosan Tiborcz István az Elios ügyben, vagy hogyan jut hozzá kastélyokhoz, drága épületekhez, egyáltalán mennyi közpénz folyik be hozzá? A fene se akarna vele beszélni, ha csak egyszerű vő lenne, ha nem az állami pénzeken üzletelne, ha nem folyna be hozzá sok-sok euró, az Unió jóvoltából. Márpedig, ha fontos tények maradnak homályban, olyanok, amelyek ránk is tartoznak, akkor miért és hogyan válik nem-közszereplővé valaki, aki a mi pénzünket költi, titkos csatornákon keresztül?
Természetesen fontos, hogy a Kúria védi a személyiségi jogokat, egyszer mi is kerülhetünk ilyen kellemetlen helyzetbe, és akkor jó, ha tudjuk, hogy számíthatunk az igazságszolgáltatásra. De: 1. mi, sajnos nem kerülünk soha ilyen helyzetbe, a mostani rendszer nem juttat nekünk közpénzeket, 2. senki nem bújhat bele a nem- közszereplő szerepébe, aki az állam révén gazdagodik. Az ilyennek mindenhol tudnia kellene válaszolni a neki feltett kérdésekre, kiváltképp akkor, mint fentebb jeleztem, sehol sem lehet kérdőre vonni.
Szívesen megkérdezném egyébként a Kúria döntéshozóit is, hogy ezekre az érvekre mi a válaszuk, de tudom, hogy úgy sem felelnének. Az utcán meg mégsem állíthatom meg őket, ott ugyanis ők is magánemberré válnak. Így aztán Tiborcz István is nyugodtan elbújhat előlünk, igaz azt nyugodtan leírhatjuk róla, hogy egy gazdag közlegény.
