Tiborcz megszerezte a Fonográf Klubot
Tiborcz István csütörtökön aláírta a szerződést, amellyel a tulajdonába kerül a szabadsághegyi Fonográf Klub – értesült a Hírklikk több forrásból is. Természetesen szerettük volna magát az érintettet is megkérdezni, hogy vajon igaz-e az ügyletről szóló információnk, de az eddigi gyakorlat azt mutatta, hogy ez lehetetlen vállalkozás. Tiborcz István, azok után, hogy a Kúria 2019. májusi döntése alapján nem közszereplő, végképp nem hajlandó nyilatkozni; Orbán Viktor veje védett személlyé változott, legalább is a nyilvánosság elől védetté. Ez azonban nem jelenti azt, hogy lemondott volna üzleti karrierjéről, legfeljebb – ahogy idén júliusban fogalmazott – nem szeretne olyan cégben tulajdonos lenni, amely közpénzeket nyer. Mellesleg ebben a Portfóliónak adott interjúban azt is elmondta, hogy üzleti sikereit annak (is) köszönheti, hogy a sajtó oly sokat foglalkozott vele, ezáltal ismertté és keresetté vált.
Ez a közlés mindenesetre megnyugtató: nem kell attól tartanunk, hogy Tiborcz beperel bennünket, igazában csak hálával tartozik nekünk, hogy tovább növeljük a forgalmát, anélkül, hogy jutalékot kérnénk a vállalkozásaiból.
Nos, ennyi kitérő után, kanyarodjunk vissza a Fonográf Klubhoz, amelynek egyfelől névadója, másfelől bérlője volt az együttes, illetve annak néhány tagja. A festői környezetben, a fővárosban, a Szabadság-hegyen, a Költő utcában található, egykoron nem volt más, mint egy nagy kiterjedésű, gazzal borított telek. Ezt vették Szörényiék bérbe, húsz évre, és alkottak belőle egy ikonikus, elit helyet. Híreink szerint, azért kellett nekik viszonylag alacsony bérleti díjat fizetniük, mert ők alakították át a telket, tették vonzóvá, híressé, sokak által irigyelt klubbá. A munkálatok 1983-ban kezdődtek, a már említett üres, illetve gazos telken, hogy aztán megteljen élettel. Készült rá klubház, irodaépület, hét teniszpálya, két fedett (sátor borítja őket), bowling pálya, szauna, nyitott uszoda.
A Fonográf Klub igazi, valóban elit hellyé változott, ahogy mi tudjuk, nem is volt könnyű tagságot nyerni. A bérleti szerződés azonban 2003-ban lejárt, és a klubot vissza kellett adni az egyháznak. Hogy miért az egyházé lett, annak nem sikerült felkutatnunk az okát, hogy vajon maga a telek volt egykoron a katolikusoké, vagy csak 2003-ban a már látványos klub ihlette meg a rendet, azt nem tudjuk, mint ahogy arról sincs információnk, hogy a 2003 óta eltelt tizenhét esztendő alatt milyen fejlesztések, változások következtek be a Költő utcában.
Ebből persze az is következik, hogy arról sincsenek pontos értesüléseink, hogy ma mi tartalmaz a Fonográf Klub, azaz milyen javakhoz jutott a telken kívül Orbán Viktor veje. Aligha valószínű, hogy az eredeti állapot szerint kapta meg, tehát nem egy gazzal borított földet kell vonzó klubbá varázsolnia. De, ha igaz az ügylet, és Tiborcz valóban megkaparintotta a Fonográf Klubot, nyugodtan kijelenthetjük: tartotta szavát, nem lett egy olyan cég tulajdonosa, amely közpénzeket nyer. Az egyházi tulajdonban lévő ingatlan nem az államé, közpénz csak úgy került bele, hogy az már rég elvesztette közpénz jellegét, és az új tulajdonos, azaz Tiborcz cége semmiképp nem nyer közpénzeket, hisz ezt ő maga vállalta.
Ezzel együtt, érdekes volna tudni az ügylet néhány részletét, például azt, hogy mennyiért került az ő tulajdonába a klub, mi a terv vele, van-e bármilyen kikötése a XII. kerületi önkormányzatnak? Például, hogy meg kell-e őrizni a jelenlegi állapotot, esetleg építhető-e oda egy társasház, megmaradnak-e a teniszpályák. Az azonban még izgalmasabb lenne, ha megtudnánk, hogy az eladó honnan értesült arról, hogy Tiborcz István vevő lenne a Fonográf Klubra. Csak azt tudjuk, hogy az igazi házasságok a mennyben köttetnek.
