Tiltás helyett a mobiltelefonok káros hatásait kellene a diákoknak elmagyarázni

Miklós György a Szülői Hang csoport tagjaként, de leginkább szülőként mondta el a tapasztalatait. Utalt rá, hogy Magyarországon nincs központi szabályozás az okostelefonok iskolai használatáról. Van olyan iskola, ahol nem engedik, másutt bátorítják, az iskolák hatásköre a használat szabályozása. Arról a Szülői Hang csoportnak nincsenek adatai, hogyan oszlik meg a szülők véleménye a témáról, de az egészen biztos, hogy szélsőséges álláspontok is lehetnek. Van, aki a teljes betiltásra voksol, van, aki a szabad használatra. Ő szülőként azt a kérdést tenné fel elsőnek, hogy hány éves gyerekről beszélünk, mert az aggodalmak elsősorban a kisebb gyerekekre vonatkoznak. A határt azonban nehéz meghúzni. Személyes tapasztalata az, hogy a kisgyerekeknek úgy 10 éves korukig az okostelefon egy „drog”, nagyon káros hatása lehet, mivel igen erős függőséget tud kialakítani. Túl azon, hogy elvonja a gyerekek figyelmét más játékoktól, érzelmileg is rosszul hat rájuk, ingerültek lesznek, és a társas kapcsolataikra is rosszul hat. Arról nem beszélve, hogyha olyan dolgot talál a telefonon a gyerek, aminek a tartalma egyáltalán nem neki való. Ha viszont az iskola külön bátorítja a telefonhasználatot, gyakorlatilag rászoktatja a gyerekeket a „kütyühasználatra”, és akkor pláne nehéz azt korlátozni. 

A felső tagozatban már lehet egy picit jobban használni, bár ezt Miklós György szülőként ott sem bátorítaná. A középiskolások azonban már elég nagyok ahhoz, hogy megtanulják a felelős használatát. Egyébként hol máshol tanulhatnák meg, ha nem az iskolában? Sőt, ott már tanulási célra is lehet használni, hiszen egy középiskolás elég érett ahhoz, hogy tudja, hogyan kell utánanézni valaminek.  

Egyszóval szülőként az óvodába nem vinné be az okostelefont – bár vannak olyan helyek, ahol léteznek óvodai digitális programok is –, és alsó tagozatba sem, felső tagozatban pedig nagyon fokozatosan engedélyezné a használatát. Ez persze a magánvéleménye, és szerinte vannak, akik ennek épp az ellenkezőjét vallják. Ha őszintén beszélünk, azt is ki kell mondani, hogy a pár hónapos csecsemők kezébe a szülők adják először a telefont, mert a picik csendben elvannak vele. A telefon „jó bébiszitter”, lehet, hogy még olcsó is, csak a gyerekre nagyon rossz hatással van. Lehet, hogy a csecsemő csöndben van, és a szülő addig bármi mást is csinálhat, de egy kisgyereknek éppen, hogy érzelmi kapcsolódásra van szüksége. Mi lesz azzal a gyerekkel, aki érzelmileg egy kütyühöz kapcsolódik, és nem egy felnőtthöz – tette föl a kérdést Miklós György. Szerinte ez biztos, hogy káros.

A mobiltelefon-diák-iskola kapcsolat – sok egyéb mellett – kibeszéletlen probléma Magyarországon. Más országokban ebben előrébb vannak, tart róla a társadalmi párbeszéd. Persze, az, hogy egységes országos vélemény alakuljon ki, nem megy egyik napról a másikra. De az is jó példa, ha legalább egy osztályban a szülői közösség meg tud egyezni a közös szabályban. Mondjuk abban, hogy a korhatárra figyelnek, és 8 éveseknek nem engednek olyan programmal játszani, ami 16 éven felülieknek való, vagy, hogy a kisgyerekek véletlenül se pornót nézzenek. Ha ebben meg lehet egyezni, talán másban is sikerül. Ezeket a dolgokat együtt a legjobb megbeszélni, mert különben a gyerekek átadják egymásnak, hogy hol találnak olyan tartalomra, ami nem kívánatos a számukra. Sőt, ez egy olyan hasznos téma, amiről a szülő és a pedagógus is tud egymással beszélgetni. Miklós György szerint a kütyühasználat egy abszolút érvényes, lényeges téma, ami nem egy gumicsont. Erről tényleg beszélni kell. 

Neubauer Tamás digitális kultúra és matematika tanárként úgy véli, Magyarországon az iskolákra van bízva, hogy mit kezdenek az iskolai mobiltelefon és egyéb kütyük használatával. Az ő iskolájukban például a diákok bevihetik a mobiltelefont, de azt osztályonként dobozba gyűjtik, és a nap végén kapják vissza. Amennyiben valamilyen órán valakinek szüksége van rá, mert digitális tartalmakat, vagy szavazásos játékot játszanak, vagy épp tesztlapot töltenek ki a gyerekek, arra az időre megkapják, de egyébként nincs náluk a telefon. 

Neubauer Tamás meglátása szerint ez egy olyan terület, amit nem kell szabályozni, mert az élet, illetve a józan paraszti ész kialakítja. Abban az iskolában, ahol egész nap ott van a telefon a diákoknál, nagy valószínűséggel tanulmányi-, és magatartásbeli problémák is vannak, és sok rendszabályt megsértenek. Előbb-utóbb az élet úgyis ki fogja kényszeríteni, hogy ezt szabályozni kell. Volt rá példa, hogy egy tanár órájáról készítettek fölvételt okostelefonnal a diákok, ami aztán fölkerült a YouTube-ra, és ebből balhé lett. A reakció pedig az volt, hogy akkor betiltják a mobiltelefon használatát. 

Neubauer Tamás nem hiszi, hogy ebbe a témába kormányzati szinten bele kellene nyúlni. Maga a téma azonban alkalmas arra, hogy a magukat konzervatív értékrendűnek valló szavazókat, azokat, akik minden új dolgot elutasítanak, meg lehessen vele nyerni. A gyerekeknek igazából akkor kell a telefonjuk, amikor elindulnak haza, az iskola és az otthonuk között vannak, mert, ha a szülőt aggasztja, hogy a gyerek utazik, vagy nehezen ér haza, akkor utol tudja érni. 

Perlaki-Borsos Noel, az Egységes Diákfront elnökségi tagja alapítványi iskolába jár, ahol megengedőbbek a szabályok. Úgy véli, mobiltelefonok iskolai használatának megtiltása még a szünetekben is, alapvetően nem a legjobb módszer. Az, hogy nem szabad használni azokat a szünetekben sem, nem azt jelenti, hogy csökkenni fog a telefonhasználat, hanem azt, hogy máskor használják majd, és nem a szünetben. Arra azonban mindenképp jó módszer, hogy a diákok egymással, és ne a telefonjukkal foglalkozzanak. Ám ő sokkal fontosabbnak tartaná, hogy a diákoknak elmagyarázzák a telefon káros és addiktív hatásait. A telefonok, és az azokon levő programokban megjelenő azonnali reakció nagyon hamar be tudja szippantani az embert. Ez egy olyan jelenség, ami a civilizáció kialakulása óta eddig nem létezett a társdalomban, és ezért nem is vagyunk felkészülve rá. Már a 2 éves kisgyerek is, miközben a McDonald'sban eszik, egy iPad-et néz. Nincs megfelelően kezelve a szituáció, és Noel úgy gondolja, ennek felmérhetetlenek még a hatásai is. 

Azt mondja, nagyon nehéz elszakadni a telefonoktól, de mindenképp kezdeni kell valamit ezzel a problémával. Merthogy pszichológiai hatásai is vannak, például, hogy az ember nem képes várni, hiszen, ha megnyomja a gombot, azonnal választ kap a kérdésére. Az impulzusok gyorsan és egymás után érik, egy pillanat alatt történik meg minden, egy pillanat alatt érkezik a visszajelzés is az online felületen. Minden nagyon gyors. Az emberek ezért már nem képesek várni, egy másodperc alatt elvesztik a figyelmüket. Kicsit olyan, mintha mindenki ADHD-ssá, vagyis figyelemzavarossá, hiperaktívvá válna. És valószínűleg azzá is válik. Azt azért nem mondja, hogy pedagógiai szempontból az a legjobb módszer, hogy mindenkitől elveszik a telefont, hiszen, ha ezt teszik, akkor az, akitől elveszik a telefont dühös lesz a tanárra, és azt érzi, hogy az ő jogai, a szabadsága sérülnek. Ugyanakkor mindenképpen vissza kell térni a személyes kapcsolódáshoz, mert ha a szünetben mindenki telefonozik, akkor ez egyáltalán nem jó. „Hiszen, nem egymással beszélgetünk, hanem az instagrammal. Ezen muszáj változtatni. Csakhogy a nagy gyermekvédő kormány az ég egy adta világon semmit nem kezd ezzel a problémával” – tette hozzá.