Több oka lehet a mély hallgatásnak a többnapos kormányülésről 

A propaganda-aktivitásáról is ismert Orbán-kormányról lévén szó, meglehetősen furcsa módon, szinte semmi nem derült ki a múlt hét második felében Sopronbánfalván tartott többnapos kormányülésről. Szerda estétől péntek estig tartott az esemény, amelyről ugyan Orbán Viktor egy interjúnak álcázott megszólalás erejéig be is jelentkezett, s említett egy-két lehetséges témát, de arról még utalás sem jelent meg a nyilvánosság számára, hogy valójában mire jutottak. A kormányfő Facebook-oldalán ugyan megjelent egy-két bejegyzés, de ezek csak a jól ismert lózungokat tartalmazták, illetve azt a nagy általános frázist, hogy „A célok világosak, a feladatok kiosztva, folytatjuk a munkát!”.  Havasi Bertalan, a kormányfő sajtófőnöke utóbb annyit mondott a találkozóról, hogy „Magyarország kormánya békét akar, és nemet mond a migrációra...Letörjük az inflációt, megvédjük a munkahelyeket, megvédjük a családokat, megvédjük a nyugdíjakat és a rezsicsökkentést”. Nem lehetünk sokkal okosabbak a Facebookon hiperaktív Szijjártó Pétert olvasva sem. A külgazdasági és külügyminiszter az ülés kezdetén feltett posztjában annyit írt csupán, hogy „bonyolult és veszélyes nemzetközi helyzetben vagyunk, meg kell védenünk magunkat, a biztonságukat, a munkahelyeket és az értékeinket”.

Mi lehet az oka ennek a „titkolózásnak”? Nagy Attila Tibor politikai elemző szerint eleve figyelembe kell venni, hogy a kormányülések amúgy sem nyilvánosak, arról már nem is szólva, hogy ezúttal – s ez magyarázhatja, hogy nem hallani kormányinfói beszámoló tervéről – stratégiai kérdésekről és problémákról beszéltek, amelyek pedig alapvetően titkos, nem a köznek szóló dolgok. Úgy gondolja, hogy kormány hosszabb távú lépésekkel akarja erősíteni, szilárdítani belföldi, de főleg a külföldi helyzetét – s ennek szentelhették a többnapos ülést is, ahogy arra a Kossuth Rádióban pénteken reggel elhangzott szózatában a miniszterelnök is utalt. 

Alapvetően a külpolitikai problémák, a helyzetfelmérés állhatott tehát a középpontban,  beleértve a magyar kormány unióban betöltött szerepét („ami nem egy könnyű helyzet”),  az uniós pénzeket, a más forrásokból való hitelfelvételt, az energiapolitikát, a hosszabb távú energiabeszerzést, vagy akár olyan kérdéseket, mint a szerb-magyar energetikai kapcsolatok (nemrég alapították a Serbhungas vegyesvállalatot). „Ezek azért nem olyan kérdések, amelyeket egyetlen politikus szívesen kitenne közszemlére” – szögezte le a szakértő. 

A kormányülés további lehetséges témái közé sorolta Nagy Attila Tibor az olyan nagyobb problémákat, mint az Európai Unió 2021-27-es költségvetési ciklusának Magyarország irányában felfüggesztett támogatásai. A félreértéseket tisztázandó, azonban felhívta a figyelmet, ez nem azt jelenti, hogy semmilyen uniós pénz nem érkezik hazánkba, hiszen még jönnek az előző költségvetési ciklus támogatásai és a mezőgazdasági támogatások is. Az újjáépítési alap és az operatív programok érintettek a visszatartásban, ami persze önmagában is nagy probléma, s nem is csak a likviditás miatt. Ilyen körülmények között ugyanis nehezebb fenntartani a befektetői-hitelezői bizalmat, de azért fenn lehet tartani – szögezte le, rámutatva: az állam ugyanis egyelőre képes finanszírozni a kihívásokat, igaz, ez persze nagyobb kihívást jelent a számára. 

„Az volt a benyomásom – bár bizonyítani nem tudom –, hogy a kormányülés célja nem rendeletek, határozatok meghozatala volt, hanem az elvonulás” – hozott fel egy másik szempontot. Ezen az elvonuláson pedig lehetőség nyílt a többi között arra is, hogy Orbán megossza a benyomásait a NATO vilniusi csúcsértekezletéről, s az ott vélhetően folytatott informális egyeztetéseiről, akár még a Jens Stoltenberg NATO-főtitkárral is. Ezen túlmenően azt sem szabad elfelejteni, hogy a kormánytag – européer – Navracsics Tibor is alkalmat kaphatott arra, hogy kifejtse a véleményét a kormányülésen.                                                                                                                          

Felvetettük, vajon hangsúlyos téma lehetett-e Orbánnak a vilniusi NATO-csúcson – sokak szerinti megfogalmazással élve – „leszereplése”. Nagy Attila Tibor erre úgy reagált, a maga részéről nem ért egyet azzal, hogy nem sikerült igazán túlságosan jól Orbán számára a csúcsértekezlet. „Érzékelem, hogy a baloldali média egy ideig kárörvendezett azon, hogy végül csak utolsók leszünk Svédország NATO-tagságának a jóváhagyásában, de utólag kiderült, hogy erről szó sincs, mivel Törökország októberig nem fog dönteni a kérdésben – egyszóval elemzőként csodálkozom ezeken a véleményeken, ugyanis a vilniusi csúcson én nem láttam Orbán nagy tekintélyveszteségét” – mondta. Úgy vélte, Nyugaton nem mindenkinek tetszik az, hogy Magyarország ennyire a törökök vonalán jár, „de nem ért minket olyan szégyen, nem fenyegetett olyan nagyon az a veszély, hogy az utolsó leszünk”.  S mit szól azokhoz a bírálatokhoz, hogy a szuverenitást oly nagy hangsúllyal emlegető Orbán Viktor ennyire egyértelműen Erdoğan döntéséhez köti a sajátját? – kérdeztük. „Ebben semmi új dolog nincs, aki követi a híreket, az már bő fél éve tudhatja ezt, ami egyébként jó néhány ország vezetésnek nem tetszik” – reagált.

A kormányülés szinte közvetlenül megelőzte az idei, július 18.-23.-i tusványosi nyári szabadegyetemet, azt a rendezvényt, amelyet Orbán hagyományosan arra használ fel, hogy „bombasztikus” új témákat vessen be a köztudatba, megüzenje, mi lesz a következő időszak orbáni tematikája; nem lehetséges, hogy erről is egyeztetettek a kormányülésen? – vetettük fel. Az elemző ezt nem gondolja. Nem csak azért, mert formálisan Tusványosnak semmi köze a kormányhoz („politikailag persze nagyon is van”), de leginkább azért, mert a miniszterelnök eléggé önjáró, „s nemigen gondolom, hogy kiterítené a lapjait a kormányülésen, illetve, ha azt esetleg meg is teszi, inkább csak a legszűkebb beszédíróit és tanácsadóit vonja be ebbe, már csak azért is, mert minél tágabb körben mondja el, annál nagyobb a kiszivárgás veszélye”.