Tóth Bertalan: esélyt kapunk, hogy meghaladjuk az elmúlt 30 évet

HírKlikk 2021. szeptember 16. 12:07 2021. szept. 16. 12:07

Az ellenzéki együttműködés ahogy mélyül, úgy tud egyre sikeresebbé válni; „nagyon nagy esélyt, lehetőséget kapunk, hogy meghaladjuk az elmúlt 30 évet” – mondta Tóth Bertalan, az MSZP társelnöke, az Új Egyenlőség és a Friedrich Ebert Stiftung által rendezett beszélgetésen kedden.

Az „Érdek és ideológia” címmel tartott beszélgetést Bíró-Nagy András politológussal, a Policy Solutions elemzőközpont vezetőjével, Szél Bernadett független képviselővel és Tóth Bertalannal Pogátsa Zoltán, az Új Egyenlőség főszerkesztője vezette „A társadalmi kiegyezés magyarországi lehetőségei” című sorozat részeként.

Tóth Bertalan elmondta: bár az ellenzéki együttműködés kényszerházasságként indult, már a most együttműködő hat ellenzéki párt: az MSZP, a Párbeszéd, az LMP, a DK, a Jobbik és a Momentum Közös Alap címet viselő, a majdani új kormány alapfeladatait rögzítő dokumentumával elmélyült. Az együttműködő pártok itt értékalapú vállalásokat tettek, messze meghaladva a hatalom megszerzésére irányuló technikai együttműködést.

Emlékeztetett: az MSZP programjában megfogalmazott három pillér közül az első a demokratikus jogállam helyreállítása, „tulajdonképpen erre adott válasz” a hatpárti együttműködés, mert – s az MSZP „motorként folyamatosan ezen dolgozott” – megtalálták a közös értékeket, amelyek alapján meg tudtak egyezni.

Tóth azt mondta: amilyen példát egy vezető, egy kormány mutat, az leszűrődik a társadalomba; a rendszerváltás óta a magyar politikában leginkább a hatalom megszerzésének és megtartásának érdeke érvényesül.

Bíró-Nagy azt mondta: a Fidesz politikája „kitermelte az ellenképét”; az ellenzék külpolitikai készülődése nemcsak szervezetileg, de tartalmilag is sokkal jobban áll, mint az elmúlt évtizedekben bármikor. Az együttműködő pártok között vannak különbségek, hogy „ki hova teszi a hangsúlyt”, de összességében terveikből egy sokkal szociálisabb, szabadabb levegőjű, zöldebb ország rajzolódik ki, ahol a politikai hangsúlyok „balrább tolódtak”, s ahol már nincs vita például a többkulcsos adó vagy a hosszabb álláskeresési támogatás szükségességéről.

„Négy-öt évvel ezelőtt ez még nem lett volna így. Most konszenzusok alakultak" – emelte ki.

Szél Bernadett azt mondta: az ellenzéket összetartja, hogy „képesek vagyunk a hangsúlyt oda tenni, ahol az emberek vannak”.

Szél az ellenzéki egység kialakulásának kezdő időpontját a tévészékházban történtekhez kötötte, Tóth a rabszolgatörvény elleni parlamenti és utcai politikai akciókhoz.

Mint mondta, a politikát pártok csinálják, és „nem volt könnyű eljutni odáig, hogy harmónia alakuljon ki a civil mozgalmak és a pártok között”, de az előválasztással ez is sikerült.

Még így is „csak” fej-fej mellett halad a Fidesz és az ellenzéki összefogás; a bizonytalan szavazókért folyik a harc, miközben megjelent egy olyan szavazóréteg is, amely – bár van pártpreferenciája – kifejezetten az összefogásra szavaz.

„Van mitől félnie a hatalomnak” – jegyezte meg, hozzátéve: persze közös ajánlatot kell tenniük az együttműködő pártoknak az előválasztás után a választók számára.

Bíró-Nagy több százezresre tette azt a tábort, akik az ellenzék mellé állnak, „ha egységet és erőt látnak”. A bizonytalanokról azt mondta: a szavazók legalább 30 százalékát teszik ki, és ennek a 30 százaléknak legfeljebb 20 százaléka lehet potenciálisan mozdítható.

Úgy folytatta: a bizonytalanok valóságérzékelése inkább az ellenzékére hasonlít, tehát elvileg több tartaléka van az ellenzéknek, de nagyon meg kell küzdeni azért, hogy a fotelből fölállítsák őket.

Szél Bernadett kijelentette: mivel most az alapvető rendszerek nem működnek, „zuhanórepülésben” van az ország, és a „pszichózist” propagandával takarják el, „ehhez képest minden előrelépés”. De az, hogy működő demokráciánk legyen, „nem hullik az ölünkbe, meg kell érte küzdenünk”.

Mint mondta, az új kormány minisztereinek érdeke lesz, hogy a területük „működjön”, különben bukik a kormány.

Tóth Bertalan rámutatott: az előválasztás tétje nemcsak a legalkalmasabb és legesélyesebb jelölt megtalálása a Fidesz ellen, hanem annak kiválasztása is, hogy hová esik majd a hangsúly a közös kormányzás során. Most nem a pártok, hanem a választók „mondanak ítéletet” azzal, hogy meghatározzák, melyik a legnagyobb támogatottságú ellenzéki párt és miniszterelnök-jelölt.

Az MSZP szövetségépítése a Párbeszéddel és az LMP-vel gondoskodó államra, igazságos társadalomra és a zöld értékekre irányul; számos intézkedésükre, így az adómentes minimálbérre, a lakásfelújítási és szociális bérlakásépítési programra, az uniós fejlesztési elképzelések átírására vagy a források lehívására kétharmados többség nélkül is sor kerülhet.

„Az ajánlatunkat feles törvényekkel is el lehet kezdeni megvalósítani” – szögezte le.

Kiemelte: meg kell találni a jogi kereteket a jogállam helyreállításához és a jogállami kereteket az elszámoltatáshoz, „mert van rá igény és van is alap”.

A patriotizmus témakörében Tóth azt mondta: mindenképp változtatni kell azon, hogy a Fidesz ki- és fölhasználja a külföldi magyarokat saját politikai érdekei mentén, de a külföldön dolgozó magyarokkal egyáltalán nem foglalkozik.

Mint mondta, a Közös Alapban egészséges nemzetstratégia fogalmazódik meg. Kijelentette: „A magyar nemzet (...) nem különböztethető meg, hogy (...) határon túli, külföldre utazott, szórványban él, elment, de van kötődése”.

A tömeges bevándorlásról azt mondta, „Aki nem szeretne tömeges bevándorlást, az ne szavazzon a Fideszre!”, felidézve a több ezer letelepedési kötvénnyel érkezettet, akiknek a kötvényére az állam kamatot fizet; illetve, hogy a magyar munkaerő képzése vagy a bérek rendezése helyett a Fidesz-kormány külföldről hoz be munkaerőt.

A menekültekkel való bánásmódról azt mondta, „Soha nem (...) fordulhat ki az emberségéből egy, (...) a többiekhez képest fejlett országban élő magyar ember. (...) Egy magyar katona, meg egy magyar rendőr sem.” Hozzátette: a kormány politikája miatt éheztettek és tartottak embertelen körülmények között embereket, „ennyire nem lehet mélyre menni”.

Bíró-Nagy András azt mondta: a pártok rá voltak kényszerítve közös álláspont kialakítására ebben is, „senki nem akar tömeges bevándorlást”; az emberek biztonságigényét ki kell elégíteni, a menekültek kérelmét pedig emberségesen kell elbírálni.