Tóth Zoltán: a jogállamiságot jogalkotással is meg lehet sérteni

A kampányfinanszírozás szabályainak szigorítását Simicskó István, a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) frakcióvezetője azzal indokolta, hogy „a jövőben ne legyen lehetőség a magyar választások külföldi befolyásolására”. Ez valódi szigorítás lesz?

Én úgy vélem, a kampányfinanszírozás valódi szigorítása az lenne, ha megtiltanák, hogy a kormány a költségvetésből a kormánypártot finanszírozza. Nem külföldön kellene elsősorban kereskedni, hanem az itthoni kampányfinanszírozási szabályokat kellene tisztességessé tenni. Jelen pillanatban a Fideszt, mint pártot a közpénzekből finanszírozza a kormány. Ez abszolút tisztességtelen. A legfontosabb tehát az lenne, hogy söprögessenek a saját házuk táján. Ezzel kellene kezdeni.

Mi lenne a második legfontosabb teendő?

A második, hogy tisztességes kampányszabályokat kéne fölállítani. Például, abbahagyhatnák azt a gyakorlatot, hogy a választások előtt – mondjuk – két héttel megtiltják, hogy bizonyos helyeken plakátozni lehessen. A másik nagyon fontos dolog, hogy visszavonják azt a most életbe lépett szabályt, miszerint a választás előtti évben nem lehet időközi választást tartani. Miért ne lehetne? Ezeket az ad hoc, egyenes politikai érdekből történő törvénymódosításokat, illetve rendeletmódosításokat kellene megszüntetni. Itt egyszerűen pártérdekből módosítgatja a választási törvényt a Fidesz. 

Térjünk vissza a kampányfinanszírozáshoz. Ezek a szabályok rendben vannak? 

Alapvető probléma van az egész választás eredményének tisztaságát biztosító jogorvoslati rendszerrel. Mégpedig azért, mert a választási bizottságoknak gyakorlatilag nincs arra lehetőségük, hogy a választási kampányban történt szabálysértés miatt megfosszanak valakit az elnyert képviselői mandátumától. Miért nincs így? Igenis lehetőséget kell adni arra, hogy az a párt, amelyik „disznóságot” követett el a választási kampányban, ne juthasson mandátumhoz! Elméleti lehetőség ugyan van arra, hogy egy választási bizottság ilyen döntést hozzon. A Fidesz azonban megnyitotta a Büntetőtörvénykönyvnek a választási csalásokkal kapcsolatos lehetőségét, és ha választási kampány-szabálysértés történt, azt nem a választási bizottság bírálja el, hanem a rendőrség, az ügyészség és a bíróság. Időközben azonban az érintett csaló párt vagy képviselő megkapja a mandátumot. Egy ilyen büntetőeljárás eltart két-három-négy évig is. Ez idő alatt az a disznóságot elkövető képviselő, akiről feketén-fehéren kiderült, hogy pénzt, krumplit osztott, szavazatokat vásárolt, határon túli magyarokat buszoztatott Magyarországra, ott ül a parlamentben, ahelyett, hogy megfosztották volna a mandátumától még a parlament megalakulása előtt. Vagyis a jogállamiságot sértő legsúlyosabb cselekedet az volt, amikor a Fidesz-többség megfosztotta az érdemi felülvizsgálat lehetőségétől a választási bizottságokat azzal, hogy megnyitotta a büntetőeljárások lehetőségét. Ráadásul a büntetőeljárás eredményességéhez az szükséges, hogy valakiről személy szerint, feketén-fehéren bebizonyítsák, hogy bűncselekményt követett el. Na, de egy képviselőjelölt soha nem személyesen buszoztat, nem személyesen hamisítja az aláírásokat a jelöléskor, hanem ezt mindenféle emberek teszik. Tételezzük fel, hogy a bíróság, a rendőrség, az ügyészség betölti a saját szerepét, és megállapítja Gipsz Jakab bűnösségét, igen, ő hamisította az aláírásokat. Akkor mi történik? Semmi. Mert ezt az embert elítélik, de a mandátum érvényes marad. Tehát itt a jogalkotás útján elkövetett jogállamiság elleni bűnről van szó.

A magyar törvények egyébként lehetővé teszik az ellenzék számára a külföldiek kampányfinanszírozását?

Országgyűlési választáson igen.

Akkor hogyan tudnak ezen szigorítani?

Úgy, hogy azt mondják, hogy eddig csak a civil szervezetek meg az állampolgárok kaphattak külföldről támogatást, pártok számára ez tiltott volt. De nem is a pártok kapták ezt a pénzt, hanem bíróságon bejegyzett civil szervezetek. A civil szervezetek jogosan kaptak pénzt. Most azt kéne bebizonyítani – de ezt nem teszi meg senki –, hogy a civil szervezetek a pártokat finanszírozták a külföldi forrásokból. Erre nincs bizonyítékuk. Ha lenne, akkor már két éve benn ülne a fele ellenzék a börtönbe. De nincs bizonyíték rá, ezért nem tudnak mit tenni. Mivel jogellenes, amit a Nemzetbiztonsági Bizottság – ami egy parlamenti bizottság, nem nyomozó hatóság – állít, meg hivatkoznak titkosszolgálatra, holott az nem is titkosszolgálat, hanem nemzeti informatikai hivatal, nem tudnak mit kezdeni. Ezért megint jogállamisággal való visszaélés jön: időközben módosítunk a szabályokon, és akkor majd visszamenőleg emel vádat a legfőbb ügyész ilyen ügyekben.

Ezt akarják ősszel „lejátszani”?

Igen, hogy a választás előtt lehetetlenné tegyenek néhány ellenzéki pártot, vagy néhány ellenzéki politikust. Ez a cél.

Már egy ideje megy a hergelés is, Orbán Viktor legutóbb a Kossuth Rádióban azt mondta, egyértelművé kell tenni, hogy „Magyarországon a külföldiek politikai befolyást nem vásárolhatnak”. Az Alapjogokért Központ aktuális, országosan reprezentatív közvélemény-kutatásából – amit az Origo hozott nyilvánosságra –, az derült ki, hogy a felnőtt magyarok döntő többsége (63 százaléka) nem tartja elfogadhatónak azt, ha hazai pártok és politikusok kampányait közvetlenül vagy közvetve külföldről finanszírozzák. Aztán jött a Simicskó-féle bejelentés a szigorításról. Így működik a kormány kommunikációja. De, azt tudjuk-e, hogy a magyarok hány százaléka tartja elfogadhatatlannak, hogy egy párt vagy politikus a közpénzt használja kampánycélokra? 

Pontosan erről szól ez a történet. A Fidesz a közpénzt pártérdek szerint használja kampánycélra. Ezt kéne megtiltani, ez lenne a tisztességes kampányfinanszírozás első fő szabálya. Aztán lehetne bíbelődni azzal, hogy mi számít külföldnek. Például az EU külföldnek számít? Nem kell oda se útlevél, semmi, elég egy személyi igazolvány. De személyi igazolványt nem csak magyar állampolgárok kaphatnak.

Még hány ilyen törvénymódosításra számíthatunk a választásokig?

Sokra. Minden héten lesz egy ilyen. Elsődlegesen jogalkotás útján akarják „elfűrészelni” az ellenzéket, hogy föl se merüljön, hogy van itt ellenzék. Ha nincs ellenzék, akkor jól van. Megint egy jelölt fog szerepelni a szavazólapokon, ugyanúgy, mint a szocializmus idején. 

Ön azt mondja, hogy a jogállamiságot jogalkotás útján is meg lehet sérteni…

Igen. Hogy létezik az, hogy Magyarországon három éve rendeleti kormányzás van? Egész Európában nincs egyetlen állam sem rajtunk kívül, aki ilyet csinálna. 

És ez ellen nincs hol fellépni?

Nincs, mert az Európai Unió szerződéseiben nem szerepel olyan, hogy nem lehet rendeleti úton kormányozni. Ezért ragaszkodik hozzá Orbán. Volt olyan időszak, amikor egyszerre három fajta felhatalmazása volt a kormánynak a rendeleti kormányzásra. Voltak a menekültek, a Covid és a háború. Azt a közvélemény pedig elfelejti, hogy ezekben a rendeleti felhatalmazásokban milyen szabályok vannak. Például a menekültügyi felhatalmazásban az volt, hogy bármely magyarországi lakosnál külön bírósági engedély nélkül házkutatást lehet tartani. Amikor ezt kihirdették, ugyan nagy volt a felháborodás, Lendvai Ildikóval közösen még írtunk is arról, hogy ez micsoda disznóság. De szólt ezen kívül bárki a tisztességtelen felhatalmazásról? Senki. Sőt, tisztességtelen polgármesterek a képviselő-testületi felhatalmazás nélkül szerződést írtak alá, ingatlanokat vásároltak, ingatlanokat adta el úgy, hogy arra hivatkoztak: háborús veszélyhelyzet van. Ez pedig a jogalkotással való visszaélés, a jogállamiság súlyos sérelme.