Totyik Tamás: a legelesettebbeken próbálnak a legtöbbet megtakarítani
Több indokot is fölsorolt Totyik Tamás, a PSZ elnöke, hogy a pedagógusjogok világnapján, október 5-én miért is kellene az országgyűlési képviselőknek a körzetükben működő egységes gyógypedagógiai és módszertani intézményekbe (EGYMI) ellátogatni. Például azért, mert az ezekben az intézményekben dolgozó gyógypedagógusok végzik a pedagóguspálya legnehezebb munkáját, azzal, hogy a legelesettebbeket tanítják és kezelik. A társadalom és a képviselők figyelmét is föl szeretnék hívni mind a gyerekek, mind az ott dolgozók iránti szolidaritás fontosságára. Ő azt tartja a legszomorúbbnak, hogy a legelesettebbeken próbálnak a legtöbbet megtakarítani. Ellenzéki képviselők közül már jelezték, részt vesznek a PSZ kínálta programban, de várják a kormánypártiakat is.
A gyógypedagógusok és gyógypedagógiai asszisztensek érdekében igencsak figyelemre méltó kezdeményezéssel állt elő a Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) október 5., a pedagógusjogok világnapja alkalmából. Arra kérték az országgyűlési képviselőket, hogy azon a napon látogassanak el választókörzetükben vagy lakóhelyük közelében egy egységes gyógypedagógiai és módszertani intézménybe (EGYMI), és kísérjék végig egy gyógypedagógus vagy gyógypedagógiai asszisztens egy munkanapját.
A PSZ azt szeretné, ha személyes benyomásaikat és az ott szerzett tapasztalataikat megosztanák a nyilvánossággal. Azt is várják, hogy a képviselők a tapasztalataik alapján tegyenek javaslatokat a parlamentnek az ott tanuló gyermekek, az ott dolgozó pedagógusok és asszisztensek helyzetének javítására.
Totyik Tamástól, a PSZ elnökétől azt kérdeztük, miért tartják különösen fontosnak épp a gyógypedagógusok és gyógypedagógiai asszisztensek munkájára felhívni az amúgy is recsegő-ropogó közoktatásban a figyelmet.
A PSZ elnöke három okot is fölsorolt: az egyik az, hogy ezek az emberek a legelesettebbeket tanítják és kezelik, ami az egyik legnehezebb feladat a pedagóguspályán. A másik ok, hogy maga a társadalom sem nagyon szolidáris ezekkel az elesett gyerekekkel, a fogyatékkal élőkkel. A szolidaritás fontosságára is fel szeretnék hívni a figyelmet. A PSZ azt is tapasztalja, hogy az SNI-s és fogyatékkal élő gyerekek oktatása egy-két „látványtártól”, kirakatiskolától eltekintve, elhanyagolt állapotú intézményekben zajlik. Ez a korábbi kormányok idején is így volt. A társadalom elé akarják tárni, a fókuszba állítani ezeket az állapotokat. A gyógypedagógiai asszisztensek támogatása nem csak azért fontos – tudtuk meg Totyik Tamástól –, mert túl azon, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetemre konzultációra hívott pedagógusok előtt Pintér Sándor oktatásért is felelős belügyminiszter a nevelést, oktatást közvetlenül segítő munkakörben dolgozókat „Sancho Panzá”-nak nevezte, és még mindig nem kért tőlük bocsánatot (a miniszteri kijelentés miatt (akkor egyébként a PSZ és a PDSZ is lemondásra szólított fel Pintér Sándort – a szerk.), hanem azért is, mert azoknak, akik gyógypedagóiai asszisztensként dolgoznak, kegyetlen munkát kell végezniük. Többek között például felnőtt, 90-100 kilós gyerekeket kell tisztába rakniuk, emelgetni, mozgatni. Mentálisan és fizikálisan is nagyon megterhelő ez a munka. A gyerekek az egységes gyógypedagógiai és módszertani intézményekben 3-22 éves korukig vannak, utána vagy foglalkoztatóba vagy otthonba kerülnek.
A PSZ elnöke szerint a gyógypedagógusok azért is nagyon nehéz helyzetben vannak, mert érzelmileg is kötődnek a gyerekekhez, amit a mindenkori hatalom ki is használ. Ők egy alkalommal sem hagyhatják magukra a gyerekeket, pedagógushiány esetén is zokszó nélkül elvégzik a munkájukat, mert tudják, ha magukra maradnának, az akár még az életükbe is kerülhetne.
Totyik Tamás közölte, a felhívásukra már több, főleg ellenzéki parlamenti képviselőtől kaptak visszajelzést, hogy eleget tesznek a szakszervezet kérésének. Ám ők azt szeretnék, ha a kormánypárti képviselők is megbecsülnék annyira a saját választópolgáraikat, hogy megnézik, a körzetükbe tartozó EGYMI milyen állapotban van, milyen körülmények között végzik ott a pedagógusok a munkájukat.
A PSZ elnöke azt is kezdeményezte, hogy a területért felelős miniszter, Pintér Sándor vele együtt látogasson el a Gyömrői Egységes Gyógypedagógia és Módszertani Intézetbe, hogy személyesen tapasztalhassa meg, milyen körülmények között végzik munkájukat a gyógypedagógusok és a gyógypedagógiai asszisztensek, hogyan élnek és tanulnak a fogyatékkal élő gyerekek. Nem akar prejudikálni, hisz' eddig nem is kapott választ, de azt mondja, nem jellemző a miniszter úrra, hogy ilyen típusú meghívásoknak eleget tesz. Azt kéri, ha vele nem is, de önállóan látogasson el ebbe az intézménybe.
A PSZ elnöke azt várja egy ilyen látogatástól, hogy a képviselők felismerik, cselekedni és lépni kell ebben az ügyben. Például az ombudsmannak egy vizsgálatot kellene indítania arról, mi a helyzet az egységes gyógypedagógiai és módszertani intézetekben. A fogyatékkal élő gyerekeket szegregáltan ezekben az intézményekben oktatják. Olyan értelmi fogyatékosok, autisták, középsúlyos autisták vannak ott, akiket integráltan már nem lehet oktatni.
A szakszervezet azt szeretné elérni, hogy az ezekben az intézményekben dolgozó pedagógusokra nehezedő nyomáson enyhíteni tudjon a politika, a fizikai és a mentális terhelésekre jobban figyeljenek orvosi és mentális szempontból is, és az intézmények is hozzájussanak jobb felszereltséghez. Ugyanakkor ezekben az intézményekben emeljék meg a gyógypedagógiai asszisztensek számát, annál is inkább, mert most is nagy a hiány belőlük, hisz' garantált bérminimumért nem nagyon sokan vállalják ezt a munkát. A PSZ legutóbbi sajtótájékoztatóján elhangzott, a fejlesztő- és gyógypedagógusokból 1745 fő, iskolapszichológusból 980 fő, a nevelést-oktatást segítőkből 14 031 fő hiányzik.
Totyik Tamás szerint az a legszomorúbb, hogy a legelesettebbeken próbálnak a legtöbbet megtakarítani. Ráadásul az ő szüleiknek a leggyengébb az érdekérvényesítő képességük is. Pedig döntő többségük igyekszik mindent megtenni a gyerekéért.
A legsúlyosabb gondok egyébként a bentlakásos intézményekben vannak, az elmondottak alapján ott tapasztalhatók a legsúlyosabb ellátási problémák. Például 50 gyerekre egy éjszakai ügyeletes jut, mert nem találnak több embert. Ezek a munkatársak rendkívül túlterheltek.
Totyik Tamás megjegyezte, az ombudsmannak a legelesettebbek kérdését kellene vizsgálnia, ahelyett, hogy a pedagógusokat vegzálja a polgári engedetlenség jogszerűsége ügyében.
|
Hogyan működnek az egységes gyógypedagógiai és módszertani intézmények? Matuz Éva a komlói EGYMI-ben dolgozik, a PSZ gyógypedagógiai tagozatának elnöke. Azt mondja, az EGYMI-k a környezetüket és állapotukat tekintve változó állapotúak, attól függően, ki, hogyan tudta kihasználni az utóbbi pályáztatási lehetőségeket. Az EGYMI-k ugyanis hol a megyékhez tartoztak, hol az önkormányzatokhoz, ahonnan a Klebelsberg Központhoz (Klik-hez) kerültek. Addig, amíg a megyékhez tartoztak, önálló gazdálkodók voltak, a megyéknél, a települési önkormányzatoknál részben, és a KK-nál ez az önálló gazdálkodás idézőjelessé vált, önállóan gazdálkodhatnak azzal a pénzzel, amit a KK engedélyez. Ezek az intézmények pont a változások miatt kiestek azokból a nagy felújításokból, amelyekben az utolsó tíz évben nagyon sok köznevelési intézmény részesült. Így náluk elmaradt a szigetelés, nyílászárók cseréje, a fűtés korszerűsítése és hasonlók. Így nem csoda, ha változó az állapotuk, vannak olyan intézmények, amik nagyon lerobbantak, vannak, amik kevésbé, attól függően, hogy a város mennyit adott részben vagy egészben a felújításukra. S hogy az EGYMI-kben milyen gyerekeket látnak el? Ez is változó, hiszen ezekben az intézményekben szegregáltan folyik az oktatás. Vannak enyhe értelmi fogyatékos, középsúlyos értelmi fogyatékos gyerekek is, de előfordult, hogy a megyei képességvizsgáló bizottság ezekbe az intézményekbe küldi azokat is, akik figyelem- és magatartászavarosok. Az EGYMIK-be csak kóddal juthatnak be a gyerekek. Járnak hozzájuk autisták is, akik több kategóriába oszthatóak. Vannak olyanok, akik normál intellektusúak, de például nem beszélnek, vagy bizonyos képességeik olyan gyengék, hogy nem tudnak normál iskolába járni, illetve a normál iskolák nem fogadják be őket. Közöttük is van, aki enyhén, vagy középsúlyos értelmi fogyatékos, vagy épp mozgáskorlátozott. Ezek közül a gyerekek közül mindenki részt vesz az oktatásban. Az enyhén értelmi fogyatékos gyerekek tulajdonképpen a nyolc általános elvégzését igazoló bizonyítványt kapnak, ami annyiban tér el egy normál iskolás bizonyítványától, hogy bele van írva az, hogy őt a képességvizsgáló bizottság küldte abba a bizonyos iskolába. Őket nyilvánvalóan nem olyan mennyiségű tananyaggal, és nem olyan tanterv szerint oktatják, mint a többségi általános iskolásokat. Az SNI-s (sajátos nevelési igényű) gyerekeknek külön van tantervük, ami alapján az oktatásuk folyik. A középsúlyos értelmi fogyatékos gyerekek is külön tanterv szerint tanulnak, csak náluk nagy mértékben figyelembe veszik az egyéni értelmi képességeket. Ezekben az osztályokban nincs buktatás, hisz' van közöttük olyan, aki nem kommunikál, vagy nehezen tanul meg olvasni, de ők is kapnak oktatást, és nagyon nagy hangsúlyt kap náluk az életvezetési ismeretek tanítása, az, hogy mennyire tudják ellátni magukat. Vannak készségfejlesztő osztályok is, ahová azok a súlyos, időnként halmozottan fogyatékos gyerekek járnak, akiknek az oktatása nagyon nehezen biztosítható. Velük a képességüknek megfelelően foglalkoznak. Ezekben az iskolákban általában szakmai képzés is folyik, ahol az SNI-s gyerekeknek megfelelő szakmákat sajátíthatják el, akár kettőt is. Ezért van olyan gyerek, aki 25 éves koráig az iskolában van, hiszen ők addig tankötelesek. A legtöbb ilyen intézményben van kollégium is, mivel a gyerekek nem csak egy településről érkeznek, hanem a környezőkről is. A tanórák délelőtt vannak, de ugyanúgy van napközi és tanulószoba, mint bármelyik intézményben. Matuz Éva azt mondja, a gyógypedagógusok száma annyira kevés, hogy az ő iskolájukból például öt gyógypedagógus hiányzik. Ez azt jelenti, hogy durván 100 óra az, amit a kollégáival még pluszban letanítanak. Azt tudni kell, hogy a gyógypedagógiai intézményekben – miután főleg a középsúlyos értelmi fogyatékosoknál rengeteg a csoportösszevonás – előfordul az, hogy 6 évestől 14 éves korig különböző dolgokra tanítja őket az osztályban bennlévő gyógypedagógus. Időnként van gyógypedagógiai asszisztens, de belőlük nagyon nagy a hiány, így jóval kevesebb áll a rendelkezésükre, mint amennyire szükségük lenne. Pedig nélkülük a gyógypedagógusok valójában megmozdulni sem tudnának. Ezekben az intézményekben ápolók és gyerekfelügyelők is vannak, hiszen ezek között sokszor már felnőtt gyerekek között – mivel nem szobatiszták –, előfordul, hogy tisztába kell tenni őket. Az ilyen intézményekben azonban ennek a körülményei nem biztosítottak megfelelően. Van olyan, hogy mindössze két-három összetolt és letakart zsámoly áll rendelkezésre ehhez. Pedig kellene legalább egy mosdó, egy tusoló is, ami egyáltalán nem biztos, hogy megvan. Az EGYMI-be járó gyerekek száma emelkedik. Mivel jóval több gyereket vizsgálnak meg a képességvizsgáló bizottságnál 3 éves kortól kezdve, mint korábban, sokkal hamarabb szem elé is kerülnek ezek a gyerekek, mint régen. Viszont jóval nehezebb is ellátni ennyi gyereket. Hogy a szülők nem szívesen viszik ezekbe az iskolába a gyereküket, inkább letagadják, hogy autisták, vagy bármi bajuk lenne, így azonban bekerülnek az integrált oktatásba, ahol viszont adott esetben lehetetlenné teszik az oktatást. Matuz Éva azt mondja, ő is többségi iskolából váltott az EGYMI-re, ismeri az ottani helyzetet is. Azt is mondja, hogy le a kalappal az alsós tanító nénik előtt, mert nagyon jól kezelik az ilyen helyzetet, viszont a felső tagozatban, ahol már több tanár tanítja a gyerekeket, nehezebb arra odafigyelni, és koncentrálni, hogy egy SNI-s gyerekkel foglalkozzanak. Arról már nem is beszélve, ha 24 gyerek között 3-4 SNI-s gyerek van, ott már kellene gyógypedagógiai asszisztens is. A többségi iskolákban a kollégák között van, aki azt is nehezen tolerálja, hogy a gyerekek mellett ott van egy másik felnőtt. A statisztikából viszont az is látszik, hogy nem is jut minden egyes gyerekre. És akkor még a figyelem- és magatartás-zavaros gyerekekről nem is beszéltünk, akiket szintén ők látnak el. Matuz Éva szerint nagyon jó lenne, ha az oktatást segítők száma nőne, hiszen nagyon nagy segítséget tudnának adni a pedagógusoknak. Az SNI-s gyerekeket enélkül beintegrálni nem lehet. Most normál és tisztességes integrálásról nem beszélhetünk, és ezt a jelenlegi tantervvel nem is lehet megtenni, hiszen az SNI-seket egy másik tanterv alapján kellene tanítani. A kettő együtt, egyszerre nem megy, borzalom. Az iskolapszichológusok száma is nagyon kevés, pedig igen nagy szükség lenne rájuk. A gyerekek pszichésen nagyon, nagyon sérültek. |
