Tovább rohad az egészségügy, mert egyre kevesebb pénz jut rá

A Portfolio tudósított részletesen a szerdai egészségügyi konferenciáról, amelyen a szakma a legnagyobb megdöbbenéssel egy adatot fogadott. Sinkó Eszter egészségügyi közgazdász számításai szerint jövőre az állam a GDP arányában 3,6 százalékot költ egészségügyre (ha a gyógyszergyártói befizetéssel nem korrigáljuk a kiadás értékét, akkor az arányszám 3,8 százalék), ami a legutolsó elérhető uniós átlagadathoz (8,1 százalék) képest nagyon alacsony, de a korábbi évek öt-hat százalékos értékétől is elmarad. Ez részben annak köszönhető, hogy a GDP felfúvódott (jövőre a nominális GDP értéke eléri a 85 ezer milliárd forintot), miközben az egészségügynek szánt kiadások mérsékeltebb ütemben bővültek – áll a tudósításban.

Mi következik ebből? – kérdeztük a konferencia egyik résztvevőjét, Kökény Mihály korábbi egészségügyi minisztert. 

A 3,6 százalék feltehetően olyan számításból következett, ahol a 2024-es költségvetés ügyében csak az egészségbiztosítási alap természetbeni ellátásait, gyógyító-megelőző ellátásokat, a gyógyszertámogatásokat, illetve a BM nevesített egészségügyi fejlesztési kiadásait, és azokat tudták figyelembe venni, ahol tetten érhető, hogy az egészségügyre költik – magyarázta. Azt ugyanakkor nem lehet tudni, hogy más soron a költségvetésben hol jelennek meg különféle egyéb kiadások, merthogy – szemben a 10-15 év előtti büdzsékkel –, most nemhogy nehéz, hanem egyenesen lehetetlen összehasonlítani az adott év terveit és valós költéseit.

Kökény Mihály mindenesetre úgy véli, hogy minden bizonnyal  több pénzről van most is szó: ebben a 3,6 százalékban ugyanis nem szerepelnek a gyógyszergyártók befizetései (ami ugye nem nevezhető közpénznek), miközben minden eddiginél nagyobb pénzeket akarnak tőlük „beforgatni” – emlékeztetett („157 milliárd forint lesz a hozzájárulásuk  gyógyszerkasszához, ami persze előrevetíti, hogy komoly bajok lesznek, sok gyógyszergyártó nem fogja vállalni, kivonja a piacról vagy a tb támogatotti körből a készítményeit, akkor pedig tudjuk, mennyibe kerülhetnek majd ezek a medicinák”). De még ha ezt hozzá is adjuk – fejtegette –, akkor is valószínűleg a négy százalék alatti részaránynál vagyunk. De még úgy is alig haladja majd meg a négy százalékot, hogy – gyanúja szerint – eldugva más sorokon még lehet találni néhány milliárdot.

A GDP-arányos egészségügyi közkiadások Orbán kormányzásának eddigi 13 évében valahol négy-öt százalék között mozogtak – emlékeztetett. Utólagos adatokat nézve, 2020-ban ugyan nagyon felugrott a közkiadás a járvány miatt, s hasonlóképpen 2021-ben is, amikor az orvosi béremelés többlete is megjelent az adatok között. Ugyanakkor már 2022-ben is némi csökkenést volt, „ami nagyon szerencsétlen dolog”.  

Ha tételesen megnézzük a jövő évi terveket, akkor elég sötét a kép. 2024-ben ugyanis (amikor hat százalékos inflációt terveznek, ami több mint kétséges, hogy tartható lesz) az egészségügyön belül a háziorvosi és ügyeleti ellátásra tervezett nominális összege alig haladja meg az idei előirányzatot; az egészségügyi, gyógyító kasszában van egy célirányzat – vélhetően béremelésre –, ami jövőre kicsit nő az ideihez képest –, ugyancsak kis mértékben emelik az otthoni szakápolási kiadásokat; ugyanakkor az összevont szakellátás működési költsége (béremelési pluszok nélkül) nominálisan három százalékkal csökken az idei évhez képest, a gyógyszertámogatásra szánt ráfordítás pedig éppen úgy hat százalékkal nő, mint amekkora inflációval számol a költségvetés – sorolta az egyes részleteket Kökény Mihály. Mint rámutatott: még az sem lenne igaz, ha nagyon jóindulatúan azt mondanánk, hogy legfeljebb a reálértékét tartja meg a közkiadás.

„Ez egyértelmű lejtmenet, tényleg nem tudom, hogy az államtitkár nagyívű további rendszer-átalakító terveit hogyan tudja/akarja megfinanszírozni, kiváltképpen akkor, amikor tudjuk, milyen a helyzet” – mondta a korábbi egészségügyi miniszter, példaként említve – amit még az egészségbiztosítás vezetői hivatalosan is elismernek –, hogy a várólistákat nem sikerült ledolgozni. Nem várható az sem, hogy csökkenni fog az adósságállomány, sőt – tette hozzá – a rezsiárak emelkedésével tovább fog gördülni. Arra pedig álmainkban sem gondolhatunk, hogy nálunk megújulhat a rohamléptékkel fejlődő orvostechnológia.

„Lehet persze ide-oda játszadozni a finanszírozással, de az nem jelent többletpénz” – szögezte le és emlékeztetett, hogy a háziorvosok fix díjai helyett átállnak a teljesítményfinanszírozásra. 

Azt persze nehéz megmondani, hogy ha majd beütnek a bajok, akkor milyen összegekkel dobják meg („persze éjszakai kormányrendeletetekkel”) az egészségügyi működés különféle előirányzatait. Amit tudunk, hogy 2020-ban az eredeti és a tényleges költés közötti különbség 300 milliárd forint volt, 2021-ben pedig 270 milliárd. S habár ez a két év a járvány időszaka volt, de az előző esztendőkben is évente 100-50 milliárd forinttal rendre kipótolták a kasszákat.

Akárhogyan is, de az tény, hogy az egészségügyre fordított magyar GDP-arányos közkiadáshoz képest az uniós átlag nyolc százalék, ha a köz- és magánráfordítást vesszük, akkor pedig átlag tíz százalék – hívta fel a figyelmet Kökény. Figyelmeztető adat az is, hogy nálunk a magánráfordítások az uniós átlag húsz százalékát sem érik el. Ráadásul szintén most látott napvilágot az az információ, miszerint nem elég, hogy az állami egészségügyben ilyen méreteket ölt már a pénzhiány, a magánegészségügy forgalma is drámaian csökken, az emberek ugyanis egyszerűen nem tudják megfizetni. Egyes számok szerint az elmúlt hónapokban 25 százalékkal csökkent a magánegészségügyi szolgáltatók forgalma. 

„Egyértelműen látszik, hogy ennek a kormánynak továbbra sem lesz prioritás az egészségügy, így azután az tovább rohad” – mondta Kökény, aki szerint a pénzhiány egyenes következményeként tovább romlik a kórházi ellátás, a körülmények pedig elüldözik a szakemberek egy részét. „Mindeközben pedig nem látszik más, mint hogy mennek előre, szorosabbra vonják a központi kontrollt, államosítanak, bizonytalanságban tartják a szakrendelőket stb.” – rótta fel, leszögezve: „ez nem más, mint naiv elképzelés, hiszen semmi nem javul az államosítástól, például attól nem lesz jobb a védőnői szolgálat, vagy a kórházak szolgáltatása, ha a fenntartásba belenyúl az állam”. 

„Rend, fegyelem, végrehajtás – tovább fog érvényesülni a BM stílusa. Érdemi viták nincsenek, tiltakozás sem nagyon már, aki ellentmond, azt ugyanis felmorzsolják” – állapította meg a korábbi miniszter, aki rámutatott, hogy mindeközben azt kommunikálják, nincs semmi probléma. Takács Péter államtitkár például az idézett konferencián azt fejtegette, hogy nem is érti, mit akarnak a bírálók, hiszen „egy magyarnak 12,5 évente egyszer kell csak befeküdnie kórházba, s ha az ellátás nem is annyira jó, azt kibírja”.