Trencsényi László: a kormány csípőből tüzel, és nem gondolkodik a következményein

– Mit jelent az érettségire készülés egy tanárnak és egy diáknak, és milyen károkat okoz a Kölcsey Gimnáziumból kirúgott tanárok eltávolítása a diákoknak?

– Ma az érettségi a differenciált pedagógiai eszközrendszernek is az egyik eleme, hiszen az érettségizők a kötelező tárgyakon túl abból a tárgyból készülnek fel, amely a továbbtanulási- vagy pályaorientációs aspirációjuk miatt fontos. Többnyire ebből tesznek emelt szintű vizsgát, ha olyan helyre akarnak bekerülni, ahol ezt megkövetelik. Vagyis olyan tudásra, és formába hozásra is szükség van – egyszerre mindkettőre –, amire mindenkinek nem nyílik lehetősége a tanórákon. Csak, hogy megvilágítsam, ez olyan, mint amikor a focicsapatnak együtt van edzése, de a kapussal azért mégis más gyakorlatokat végez az edző, mint a góllövő csatárral. Visszatérve az iskolára, többnyire a megelőző érettségik alapján segít a tanár. Egy érettségire felkészítő tanárnak feladata és felelőssége is, hogy képben legyen: a megelőző években milyen tételek, kérdések szerepeltek, milyen típusú feladatokat kellett megoldani a diákoknak. Ahhoz, hogy felkészüljön egy ilyen formába hozó „edzéshez” – maradjunk a sportpéldánál, az ma kedves metafora – nem csak azt kell tudni, hogy a „versenyzőnek” milyen erősségei és gyengeségei vannak, hanem azt is, hogy a megelőző versenyeken a versenybírók mire figyeltek. ami dupla felkészülést jelent. Ez a pedagógusnak is feladatokat ad a felkészülésben, de az esetek többségében az emelt szintű érettségire készülő diákkal is jelent külön órákat. Neki fejlesztő foglalkozásokat tart.

– Így van ez a mindenkinek kötelező érettségi tárgyaknál is? 

– A tantervben olyan órára nincsen keret, hogy áttekintsék, az előző négy, vagy hat éves tananyagot, amiből az érettségi kérdései lehetnek. Nálunk a tanterv hagyományosan lineáris, végig kell enni az étlapot, történelemből például májusban kell eljutni a rendszerváltásig. Ez a mostani tantervezésnél elég szigorú, a visszatekintésre külön tantervi óraszám nincs, vagyis ezt valamikor az érettségire felkészítő projektmunkában kell megtennie a pedagógusnak. Van egy rövid, úgynevezett érettségi szünet, amit a diákok – bár megtehetik – nem odahaza töltenek, hanem bejárnak ezekre az extra foglalkozásokra. 

– Ez maga a feladat. De mit jelent azoknak az érettségire készülő diákoknak, akiknek a tanárait nyolc hónappal a matúra előtt kirúgták a Kölcseyből? Ráadásul egyikük osztályfőnöke is volt az egyik érettségiző osztálynak…

– Az első kérdés az, hogy tud-e az iskola a helyébe állítani valakit, aki abban a szakban, annak az évfolyamnak a felkészítésében járatos. A második kérdés, hogy a gyerekeknek nem hátrány-e, hogy most kapnak – ha kapnak – egy olyan beugró kollégát, aki nem ismeri őket, nem tudja, mi az erősségük, mi a gyengéjük. (Az is lehet, azt mondják majd nekik: „készüljetek föl egyedül az érettségire, miért voltatok szolidárisak a tanár úrral”.) A pedagógiai tevékenység legfinomabb eleme az egyéni differenciálás. Ha most jön hirtelen egy „vendégmunkás” – miután a munkahelyétől megfosztott tanár már be se léphet az iskolába, hiszen ott ő „ellenség”, tehát még csak nem is beszélhet a beugró kollégával –, akkor ez pont olyan lesz, mintha a kosárlabdacsapat hirtelen kapna egy asztalitenisz edzőt a verseny előtti utolsó héten. Ez hátrányosan érinti a diákokat, hiszen kölcsönösen ismerik egymást. Ráadásul a magyarországi érettségik a hagyomány szerint úgy vannak megszervezve, hogy az írásbeli ne adjon alkalmat „visszaélésre”, de a szóbelin a kérdező tanárok között ott van a diák kedves tanára, akivel négy esztendeig együtt volt, együtt tanult, és akinek a hunyorításából vagy a segítő kérdéseiből tud hozzájutni ahhoz, hogy sikerrel feleljen. Ez egy normális dolog, ez nem korrupció. 

– Ettől fosztották meg ezeket a gyerekeket?

– Igen. 

– Miért nem gondol a hatalom arra, hogy a kirúgásokkal csak a diákoknak ártott? Hisz' a pedagógusok életben maradnak, de a diákok érettségire való felkészülése, életük első komoly megmérettetése hátrányt szenvedhet.

– Nem ismerjük sem a szándékot, sem a dominó elindítójának a nevét, nem tudjuk, hogy milyen szintről indult az egész. A rendőrminiszter üzente meg a Klebelsberg Központnak (KK), hogy legyetek kemények, vagy ennél még magasabb helyről érkezett az instrukció? Nem tudjuk. Azt viszont igen, hogy a kormány ma csípőből tüzel, amikor fegyelmez, és nem gondolkodik a következményein. Ez a jobbik eset. A rosszabbik, ha úgy gondolták, pusztuljanak a rebellis tanárok hívei is. A megtorlás legyen kétszeres, ha már idáig fajult a dolog, akkor a közlegények is hulljanak el. 

– Ez a putyini módszer…

– Igen. Azt is tudjuk, hogy a kormány különösen nem szereti az értelmiséget, így ennyi riválissal kevesebb.

– Mit tanulnak meg ebből az egészből a diákok?

– Két válasz van erre. De van egy nagyon szép idézetem is, én még ebből érettségiztem, ez pedig egy Petőfi Sándor vers, a Levél Arany Jánoshoz. Petőfi így írja: „Meghajtom fejemet, szépen mosolyogni tanulok,/ Nyájas szófogadás, kígyó-csúszású hízelgés/ Lesz kenyerem (s zsíros kenyerem)... hah, lesz a kutyának,/Nem pedig énnékem! pusztán a gondolat is már/ Lángfelhőket idéz véres szemeimnek elébe,/ És szívem tombol, mint a harmadfű csikó, ha/ A pányvás kötelet legelőször dobja nyakába/ A pásztor, hogy a ménesből kocsirúdho' vezesse./ Nem a tehertől fél, amelyet húznia kell majd,/ Nem! hanem a hámtól, mely korlátozza futását”. Ez a vers, amit 1847 augusztásában írt Petőfi egy szabadsághimnusszal zárul. Vagyis ez a két választás lehet, egy Petőfi típusú örök, szabadlelkű diák – hogy Adyt is idézzem –, ő nyilván a lázadók oldalára áll. A hétfő reggeli demonstráció, a folyamatos demonstrációk a gimnázium előtt nyilván arról szólnak, hogy a petőfis verzió jön be. Azt, hogy ez a Petőfi-vers benne lesz-e Rákay Philip Petőfi-filmjében, nem tudom. Mindenesetre Petőfi megírta. 

– Visszaléphet-e még a hatalom – épp a diákok érdekében – ebből az intézkedésből?

– Elhibázott intézkedés, az biztos. A hatalom nem szokott ilyet tenni, de az esélye még megvan.

-– Annál is inkább, hiszen a szülők még levelet is írtak Pintér Sándor belügyminiszternek, Maruzsa Zoltán államtitkárnak és Hajnal Gabriellának, a KK elnökének, amelyben azt követelték, hogy azonnali hatállyal helyezzék vissza az állásukba a Kölcsey gimnáziumból kirúgott tanárokat. Ugyanakkor tudjuk, hogy Orbán nem szereti a gimnáziumokat. Lehet az elbocsátás egy lépés arra, hogy leszámoljanak a gimnáziumokkal? 

– Hogy lesz-e erre ereje meg akarata a kormánynak? Erről írta Radó Péter oktatáskutató a könyvében, hogy ne keressünk racionalitást a kormány tevékenységében, ott tűzoltás van, amivel újabb tűzfészkeket készít, amit aztán újra elolt, hogy abból aztán újabb tűzfészkek keletkeznek. Ez a kormányzati politika lényege. De hozzáteszem, azért mégis csak a középosztály a NER bázisa, és ha ez az értelmiség-ellenesség, gimnázium-ellenesség kritikus tömegben eléri azokat a családokat, amelyek eddig a NER-nek legalább is csendes támogatói voltak, akkor ez visszájára is fordulhat. Mert a legelitebb elitek gyerekei, mint láttuk, tapasztaltuk, rég külföldön tanulnak, de a bázis – az egyszerűség kedvéért nevezzük hagyományos középosztálynak – egyszer majd azt fogja érezni, „hoppá, sertéstenyésztőnek, vagy pálinkafőző szakközépiskolába adjam a fiamat? Oda mégsem akarom. Mégis csak keresztény úrigyerekek a gyerekeim.” És itt jegyzem meg, hogy megjelent egy új elem is, nem kevés egyházi iskola csatlakozott az ellenálló akcióhoz.  

– Tulajdonképpen ma minden tanárnak, de legalább a kölcseyseknek föl kellett volna állniuk tiltakozásul. Miért nem tették?

„ Várjuk meg, szerdán mi történik majd. Eddig kétszáz iskola jelezte a részvételét az aznapi eseményeken, és az már nem kevés.