Trencsényi László: mindig utólag derül ki, mikor „érik be” egy lázadás eredménye
Újabb tüntetést szervez az Egyesült Diákfront (EDF) május 19-ére. Mihalics Lili, az EDF tagja szerint „az oktatás a nulladik pont, amit meg kell változtatni ahhoz, hogy egy lényegesen élhetőbb országban éljünk.” Strbka Anna, az egyik szervező pedig úgy véli, az, hogy már mintegy 20 ezren jelezték, ott lesznek, azt bizonyítja, nem félemlítette meg a diákokat a könnygáz, inkább még sokkal mérgesebbek, és még lelkesebbek. Nem lesznek egyedül. Kísérni fogják őket az oktatásért több évtizede küzdő felnőttek, és ott lesznek a TASZ jogi megfigyelői is.
„Nem tetszik, hogy egyre szarabbul/érzem magamat hazámban. / Nem tetszik, hogy a haverok, a rokonok/nemsokára disszidálnak. Nem tetszik, hogy senki sem egész. Nem tetszik, hogy mindenki fél. Nem tetszik, hogy a szegények/ fizetnek meg mindenért. /Nem tetszik, de nagyon nem/ „Hull az elsárgult levél...”/ Nem tetszik, hogy a diplomám”/egyre inkább szart sem ér.”
Ez a rap szöveg, ami egyébként az Egymillióan a magyar sajtószabadságért tulajdona, s régóta fut a Facebookon. Ha valaki nem tudja, hogy a spriccelő könnygáz, a lesújtó tonfa, a rendőrségi előállítás ellenére, miért is mennek ki újra és újra a fiatalok az utcára, hallgassa meg, hogy legyen némi fogalma róla. Persze sokan nem értik, vagy inkább nem akarják érteni.
Mindenesetre az Egységes Diákfront újabb tüntetést szervez péntekre, vagyis május 19-ére. A „Gyerekeket bántasz! – 7 IGEN-nel a gyermekbántalmazó rendszer ellen” elnevezésű rendezvény 16:30 kor kezdődik a Kossuth téren a Tisza István emlékműnél, ahonnan a tüntetők az Oktogonig vonulnak majd. Azt írják róla: „Ahogy megígértük, nem adjuk fel: 7 igenes népszavazást kezdeményeztünk, amihez szükségünk lesz minden felelős állampolgár segítségére! Találkozzunk május 19-én, pénteken, folytassuk! Az eseményre várunk minden, az ügyet támogató magánszemélyt és szervezetet.”
Azt is világossá tették, hogy mit akarnak elérni. „A bosszú eszköze, a státusztörvény továbbra is elfogadhatatlan, követeljük a teljes tervezet azonnali visszavonását! Továbbá követeljük, hogy a kormány tartsa be korábbi ígéreteit, és üljön le tárgyalni az Egységes Diákfronttal!”
Strbka Anna, az Eötvös József Gimnázium végzőse azt mondta, természetesen ő is ott lesz a tüntetésen, hiszen egyik szervezője. „Nem ijeszt el bennünket a könnygáz sem. Azoktól, akik visszajeleztek, hogy ott lesznek az eseményen, olyan visszajelzéseket kaptunk, nemhogy elijesztené őket a könnygáz, inkább még sokkal mérgesebbek, és még lelkesebbek. Ezt mutatja, hogy már most majd’ 20 ezren jeleztek vissza, hogy jönnek tüntetni, ami az utóbbi tüntetésekéhez képest elég szép szám. Többféle lehetőség van abban, hogyan fog zajlani majd ez az esemény. Most nem a Karmelitához megyünk, ez egy másik tüntetés lesz. Majd meglátjuk, hogyan alakul.” Anna hozzátette, többféle eshetőségre is fel vannak készülve, „de igazából nem félnek”.
Mihalics Lili szintén ott lesz a tüntetésen és azt is fontosnak tartja, hogy sokan jelezték, ott lesznek az eseményen, bár szerinte sosem lehet tudni, épp ki megy el, ki nem. A budapesti Szent István Gimnázium szintén az idén érettségiző diákja elmesélte, ott volt a május 3-i tüntetésen is, „de mint a felelősségteljesek legfelelősségteljesebbje, a hátsó sorban álltam, és vigyáztam minden cuccunkra. A könnygáz nem is ért el addig, nem féltem. A többiek sem féltek, a szülők jobban pánikoltak. Az egy érdekes pillanat volt, amikor a tüntetés végén Annával végigmentünk, és megszámoltuk, hogy minden EDF-es megvan-e. Nagycsaládi hangulat volt.” Lili azért tartja fontosnak, hogy részt vegyen ezeken a tüntetéseken, „mert az oktatás a nulladik pont, amit meg kell változtatni ahhoz, hogy egy lényegesen élhetőbb országban éljünk, és én ezt szeretném elérni.”
Trencsényi László egyetemi oktató, pedagógiai kutató, a Magyar Pedagógiai Társaság elnöke már igazán nem tartozik az érettségiző korúak közé. Mégis ott látható a fiatalok tüntetésein, ahogy már bejelentkezett a május 19-i eseményre is. Erről is beszélt a Hírklikknek. „Az egyik ok, amiért elmegyek, hogy addig, amíg a fiatalok teljes mértékben, felkészülten át nem veszik a stafétabotot a mi nemzedékünktől – amelyiknek a puha diktatúrától a rendszerváltáson át a Demokratikus Chartáig, majd később is hosszú és folyamatos élményei vannak a magyarországi demokrácia lassú és tekervényes kialakulásáról –, helyt kell állnunk. Egy másik ok, hogy nagyapai, apai érzelmekkel szeretnénk kísérni a fiatalokat, hogy ne érje őket különös bántódás. Az az illúziónk, ha ott vagyunk, felnőtt szemmel mégis csak tudunk egy kicsit vigyázni rájuk. Persze, azért ez egy kicsit túlzás. Hisz' a Várban – bár biztonságos messzeségben álltunk a könnygázt spriccelő rendőröktől, nem mentünk a tűzvonalba, de – azért mégis úgy éreztük, hogy ott vagyunk felnőttként. A harmadik ok, hogy amíg járni tudunk, amíg helyre nem áll az, amit szeretnénk, ott a helyünk a demokráciát és a demokratikus iskolát helyreállítani akarók között.
Trencsényi László szerint az mindig utólag derül ki, hogy egy lázadásnak mikor „érik be” az eredménye, vagyis ki tudnak-e bármit is harcolni ezek a fiatalok az Orbán-kormánnyal szemben. Legutóbb már engedték a kordonokat is szétszedni a Színház utcában. „Azt, hogy ez csupán egy ügyes taktika, hogy leszereljék a „kordonbontókat”, és azt mondhassák, nálunk micsoda demokrácia van, vagy ez már meghódolás a fiatal tömegek akaratának, nagyon nehéz eldönteni. De hát sok kicsi sokra megy. Én is egy hosszú, több évtizedes küzdelem részesének tekintem magamat. Az kérdéses, hogy ez mikor hozza meg a maga eredményét, és mikor teremtődnek meg az új ellentmondások, amikre újra oda kell figyelni. Szegény Janusz Korczaknak – aki Treblinkában halt mártírhalált az általa vezetett zsidó árvaház gyerekeivel együtt – van egy híres mondása. Amikor még hitt abban, hogy túléli azt az egész rendszert, és megkérdezték tőle, mit fog csinálni a háború után – ahogy ezt még Andrzej Wajda is megőrizte a róla szóló filmjében –, azt mondta: „gyermekotthont fogok csinálni elárvult német gyerekeknek”.
A Karmelita előtt május 3-án tüntető fiatalok egyébként nem rejtették véka alá véleményüket az ott történtekről: „a hatalom újból a fizikai megfélemlítéshez nyúlt, az előző esetnél még több társunk kapott könnygázt a „gyermekvédő” kormánytól. Pontosan tudják, hogy gyerekeket bántanak, de ez nem zavarja őket. Az Orbán-rendszer akkor is gyerekeket bánt, amikor szétveri az oktatásunkat, elveszi a jövőnket, és bosszút áll a tanárainkon.”
Szerencsére a fiatalok nincsenek egyedül. A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) a Facebook-oldalán tette közzé, megvédik a diáktüntetőket, akik ellen eljárást indított a rendőrség. „Kilenc olyan fiatal képviseletét vállaltuk, akiket május 3-án a Miniszterelnökség előtt előállítottak vagy igazoltattak az arcuk eltakarása okán, és panaszeljárást is tervezünk a rendőrség aránytalanul erőszakos fellépése miatt.”
Az ő képviseletüket azért vállalták el, mert indokolatlannak tartják, hogy a maszk viselése büntetőeljárást vonjon maga után. A legtöbben a könnygáz ellen védekeztek azzal, hogy eltakarták az orrukat és a szájukat, de van köztük olyan is, aki posztcovidos tünetek miatt hord egészségügyi maszkot. Többen voltak olyanok is, akiket hajnalig bent tartottak a rendőrségen, végül mégsem indítottak ellenük semmiféle eljárást. Ők, és a jogtalanul könnygázzal lefújt tüntetők panaszeljárást indíthatnak a rendőrökkel szemben, amihez szintén segítséget kínálnak. A TASZ szerint a rendőrség fellépése aránytalan és indokolatlan volt, célja a tüntetők megfélemlítése volt.
Egyébként a május 19-i tiltakozáson is jelen lesznek jogi megfigyelőik és szükség esetén a forródrótjuk is élni fog.