Trencsényi László: nincs racionális magyarázata a művészettörténet tantárgy megszűntetésének
A mai magyar közoktatás sötét útvesztőjébe visz, hogy a Belügyminisztérium által felügyelt oktatásügy kiveszi a művészettörténetet a Nemzeti alaptantervből. Az állami fenntartású középiskolákban 2024-től választható tárgyként sem tanítható, és érettségizni sem lehet belőle. Az eddigi tananyagot rövidítve, a vizuális kultúra órákon fogják előadni, a 9–10. évfolyamon. Arról, hogy miért pont a művészettörténet „esett el”, és mit jelent mindez a diákok számára, Trencsényi Lászlót kérdeztük.
A Magyar Pedagógiai Társaság (MPT) elnöke szerint erre nincs racionális magyarázat. Nyilván nagy volt a nyomás, hogy a tananyagot csökkenteni kéne, kerestek is erre valamit, és a művészettörténetet tartották rá alkalmasnak. Egyébként a művészettörténetet nagyon kevés iskolában tanították tantárgyként – mondja Trencsényi László –, neki nem is ezzel van baja, hanem magával a tilalommal. Az iskolák ugyanis a jelenlegi Nemzeti alaptanterv szerint is rendelkeznek óráik tíz százalékával. Hogyha ők két órában művészettörténetet akarnak tanítani – körülbelül ez a tíz százalék -, akkor most is megtehetnék.
Ami viszont érthetetlen, hogy a művészettörténetből érettségizni sem lehet. Miután az érettségi feladata nálunk a felsőoktatásra való felkészítés, az, aki ilyen pályára készül, a saját karrierje érdekében pontot szerezhetne a művészettörténet érettségivel. Vagyis, akárhogy is nézzük, ez jogkorlátozás. Ha a tanulói jogok oldaláról nézzük, akkor ez ilyen értelemben jogsértés.
Trencsényi László szerint azon is el kellene gondolkozni – és ez árnyalná is egy kicsit a tiltakozásokat –, hogy egyáltalán minek van szükség a XXI. században tantárgyakra. Az iskola világában ma teljesen korszerűtlen, ha tantárgyakban gondolkodnak. Az is igaz viszont, hogy amíg van matematika, meg ének-zene, joggal merül fel, miért nincs művészettörténet is. Az MPT elnöke fel is tette a kérdést, miért ne lehetne akár integrált tantárgy a történelemből és a művészeti tárgyakból képzett művelődéstörténet. Nem is érti, miért gondolkodik most bárki is – mint például az LMP – tantárgyvédelemben, miközben az oktatás fejlődésének az iránya a komplex integrált tantárgyak léte. (Ettől függetlenül persze, a művészettörténetnek az érettségiből való kivétele elleni minden tiltakozás jogszerű.)
Trencsényi László szerint, ha lenne igazán helyi tanterv – ahogy az a ’95-ös NAT-ban volt –, akkor a művészettörténetet voltaképpen valamennyi tantárgy között „szét lehetne simogatni”. Mert nem a tantárgyon, hanem a tartalmon van a lényeg. Miután vizuális kultúra, történelem, irodalom tantárgy van, miért ne lehetne a helyi tantervben szétteríteni ezekben a művészettörténet tartalmát. Kétoldalú a dolog, a szakmának azt kellene követelni, hogy engedélyezzék az innovációkat az integrált tantárgyak irányában.
Ami még zavaró, hogy a megszüntetett tantárgy eddigi tananyagát rövidítve, a vizuális kultúra órákon fogják előadni a 9–10. évfolyamon. Az MPT elnöke szerint kérdéses, akkor mit hagynak ki belőle. Talán Renoirt, mert túl sok meztelen nőt festett? Trencsényi László szerint mindez jellemező az oktatás 2011 óta megvalósuló működésére: valakinek eszébe jut valami, és intézkedik. Most valakinek az jutott eszébe, hogy a művészettörténet fölösleges, különben is sok a tankönyvben a meztelen nő, vagy a meztelen férfi. Egyébként azt, hogy hogyan fog ez az egész művelődési kánonra hatni, ma még nem tudni. De, ha majd „látjuk a medvét”, tiltakozhatunk amiatt, hogy miért maradt ki ez, vagy az. Ez egy nagyon rossz taktika, mert valami mindig kimarad, hiszen a kultúra végtelen. A nemzedékek ízlése folyamatosan változik, a kánonok átalakulnak, amire egyetlen normális reakció van, a kompetenciafejlesztés. Az, hogy érdeklődés legyen a gyerekekben aziránt, hogy a művészetnek is vannak olyan tartalmai, amelyekhez fűződik a történetiség. Amíg azonban ennek a kormánynak nincs kultúrafelfogása, addig bárkinek bármi eszébe juthat, és akkor azt ennek megfelelően, egyszerűen kihagyják.
Ilyen erővel legközelebb talán a Pitagorasz-tételt fogják kihagyni, mert túl régi, vagy elavult – mondta Trencsényi László. Emlékeztetett rá, volt már olyan a magyar oktatástörténetben, hogy valamelyik vezető elvtárs gyerekének nehéz volt a matematika, és másnap a miniszter intézkedett a tananyagcsökkentésről. Aztán a következő tantervkészítésnél az újra visszaduzzadt. Az MPT elnöke szerint ezt a játszmát nem is ezen a szinten kell lejátszani, hanem stratégiai szinten kellene elrendezni. De az biztos, hogy a művészettantárgy megszüntetése nem európai megoldás.
Az oktatáskutató felidézte, hogy a magyar közoktatás már túllépett egyszer a tantárgyakon. Az 1995-ös tantervben – amit Fodor Gábor akkori oktatási miniszter hirdetett ki – nem is voltak tantárgyak, csak műveltségi területeket soroltak fel benne, amikből az iskolák maguk rakták össze azt az ötvözetet, ami az adott környezetnek megfelelt. Volt olyan előremutató ökológiai tantárgy is benne, aminek az volt a neve, hogy: „a kék bolygó titka”. Ebbe sok minden belefért, még művészettörténet is. Igaz, ennek a Nemzeti alaptantervnek a létrejöttét hat és fél éves társadalmi vita előzte meg, és komoly fejlesztő munka eredménye volt. A lényeg az volt, hogy valóban legyen egy nemzeti kánon. Mellékesen három minisztert is felemésztett, Glatz Ferenc kezdte a munkát – még a Németh-kormányban –, Andrásfalvy Bertalan folytatta az MDF-kormány tagjaként, majd Fodor Gábor, a Horn-kormány minisztere hirdette ki.
Bár Trencsényi László nem kívánta a dolgot etnikai síkra terelni, de példának megemlítette, eszerint a tanterv szerint a salgótarjáni iskolákban a művészettörténetben Balázs János, vagy Péli Tamás, híres magyar festők több figyelmet érdemeltek, mint Renoir. „Mindez helyi kultúra függő is volt, de a NER azt a szót, hogy helyi kultúra, nem is ismeri. Azt hiszi, nemzeti egység van, és aki nem mi vagyunk, az nincs” – tette hozzá.
Trencsényi László azt is leszögezte, ha Európához szeretnénk közeledni, azt csak átgondolt projektekkel készült komplex tantárgyi tantervekkel lehet.
