Trónfosztás és jóvátétel

Karácsony a nap első bejelentését a szülőfalujából, egy 2000 lelkes szabolcsi kistelepülésről tette. Megszólalt Debrecenből is, majd Budapesten mondta el a „hivatalos" jelölti beszédét. Az üzenet nyilvánvaló. A kormány ezerrel rájátszik majd Budapest és vidék kreált ellentétére, cukkol a „fővárosi úrifiú" ellen (ugyebár disznóölésnél is láb alatt lenne), aki történetesen se nem fővárosi, se nem úrifiú.

Karácsony a helyszínválasztással világossá teszi, amit ki is mond. „Nem Budapest vagy vidék, hanem Budapest és vidék." Csak az nyerhet, aki érzelmileg egyesíteni képes várost és falut, középosztályt és szegényeket.

A második helyszínként választott „fideszes" Debrecen, iskoláinak városa is jelentés-teli: olyan országot akarunk, ahol sem a máshová szavazó állampolgár, sem a nem kormánypárti vezetésű önkormányzat nem kifosztandó ellenség.

A 40 perces benevező beszéd háttere már ünnepélyesebb és hivatalosabb. A zakó alatti fehér ingre itt már a nyakkendő is fölkerül. Hátul magyar és európai zászlók – utóbbit régen láttuk a NER rendezvényein. Jelentését lefordítani sem kell.

A videó-felvételen különböző feliratok jelennek meg. A vezérszólam: „Változás és jóvátétel: egyesítsük újra Magyarországot!" A „jóvátétel" szón megakad a szemem. Az ellenzéki politikusok eddig inkább az „igazságtételt" használták. Ez is fontos, de a  jóvátétel" a szükséges felelősségre vonásnál is nagyobb hangsúlyt tesz a pozitív tartalmakra, a megrövidítettek, kiszolgáltatottak méltóságának helyreállítására, kárpótlásukra, sebeik gyógyítására.

Természetesen ott van az új kezdeményezés, a kiváltságos egy százalék helyett a 99 százalék életére koncentráló „Kilencvenkilenc Mozgalom" neve. (Én már csatlakoztam is. Nem titok: az MSZP Karácsonyt jelölte, és én nemcsak pártfegyelemből értek egyet.) A jelszó új törésvonalat hirdet a politikailag kettéosztott ország felező vonala helyett. De mást is sugall. Karácsony – ahogy a többi induló is – Márki Zay kivételével, pártok jelöltje, ám a mozgalomszervezéssel most túl akar nézni a pártokon, határozottan a nem pártosodott világnak, a pártokat nem kedvelőknek (sajna elég sokan vannak), a civileknek is üzenni kíván.

A leghatásosabb az egyszavas felirat: „Trónfosztás". Beszél is erről: a trónra most nem új uralkodó kell, magát a trónszéket kell kivontatni a politikai térből. Hogy végre köztársaság legyen.

Mindig érdekel, hogy egy politikus hangsúlyos helyzetben kitől idéz. Ezzel mondja el: kik a mesterei. Ha jól figyeltem, most három idézet hangzott el. Az első Deáktól („Nem az a boldog ország, ahol sok a gazdag, hanem ahol kevés a szegény"), akinek neve a magyar fülnek a nemzeti megegyezés, a béke szinonímája. A második Bibótól, akinek alakja a demokráciával forrt össze. („A demokrácia alapfeltétele, hogy az alávetettek megszabaduljanak a felettük kialakult hatalmi és uralmi szerkezetek lélektani nyomásától.") A harmadik – az őt jelölő pártok profiljának megfelelően – a francia zöldek vezetőjétől: egyszerre zöld és szociális fordulat kell. Ezt különösen szeretem a szellemességéért: „Egyszerre kell szolgálnunk azokat, akik félnek a hónap végétől, és azokat, akik félnek a világ végétől."

Még nem tudjuk, ki lesz az előválasztás győztese. Minden induló érdekes ember, és mindegyik más karakter. Akkor járunk jól, ha ezt fel is vállalják. Karácsony most politikai stílust és hangnemet is választott. Nem akar karaktert váltani, nem ő a másik Orbán. De közvetve felelt a kérdőjelekre, vádakra is. Főleg arra, hogy ne volna elég ereje a rá váró próbatételekhez. Maradt a hangsúlyozottan agressziómentes stílus: minden, csak nem parancsokat üvöltő hadvezér, még öniróniára is futja az angol tanulással kapcsolatban. De szerepválasztásában a lehető leghatározottabb: „Nem az az erős vezető, aki képes megosztani, hanem az, aki képes egyesíteni."

Úgy legyen.