Trump politikája sokban hasonlít Orbán Viktoréra

Jonathan Chait úgy fogalmaz a nagy múltú amerikai orgánumban, hogy óraműszerűen halad az ország orbanizálása, a republikánusok is hatalmi eszközökkel lépnek fel az ellenzékkel szemben, ugyanakkor az elnök és pereputtya hatalmas állami pénzeket nyúl le.

Viszont a kormányzat még egyetlen fontos törvényt nem fogadott el, a gazdasági intézkedései visszafelé sültek el. A jó gazdasági alapok ellenére, bizonytalanná tették a kilátásokat, válságot gerjesztenek. A Fehér Ház ura szétverte a demokratikus normákat, meggyengítette az államapparátust, szembefordult az ország hagyományos barátaival.

A hívek számára mindez győzelem, de mindenki más szemében rombolás. Követőit amnesztiában részesítette, ugyanakkor megnyitotta az utat a módszeres korrupcióhoz. Lefekteti az alapokat, hogy figyelmen kívül hagyja a bírósági ítéleteket. Olyan rendszert hoz létre, amelyben a törvények csak az ellenségeire nézve kötelezőek.

Azt gondolja, hogy a pénzek megvonásával ki tudja irtani a liberális ideológiát, ahogy az Magyarországon lezajlott. Csak éppen azt felejtette el, hogy Orbánt és élősködő elitjét leszámítva, egy kicsiny, szegény országról van szó. Már ennyiből is látni kellene az elnöknek, hogy bármekkora előnyöket is kínál a magyar modell az uralkodó jobboldalnak, nemigen tud elvezetni a Trump által ígért aranykorba.

De még ha értené, akkor sem zavarná különösebben. Ő mindent a hatalom megerősítésének rendel alá, nem fontos számára a kormányzás képessége. A hozzáértést hűséggel váltotta fel. A közigazgatás egy merő káosz. Egy csomó értékes ember máris távozott, de ez szintén emlékeztet a magyar példára. Rengetegen inkább szabadabb társadalmakba tették át székhelyüket a legjobb fejek közül, mivel elegük volt a kliensrendszerből.

Amerikában azonban emögött inkább szándékosság, semmint kétbalkezesség található, mert az elnök ellenséges osztálynak tartja a tudósokat és más szakértőket. Ám hogy mennyire alkalmatlan a tisztségére, az kiderül az egész föld ellen meghirdetett vámháborúból. A következmények jóformán teljes egészében a saját gazdaságára ütnek vissza.

Erősödik az inflációs várakozás, ily módon a politikus elfuserálta azt, ami leginkább a hatalomra segítette, nevezetesen azt, hogy  az embereknek elegük volt a járvány utáni áremelkedésből. Ő azonban úgy vette, hogy a tekintélyuralmi kulturkampfra kapott felhatalmazást.  

Ám ha nem hajt végre villámgyorsan 180 fokos fordulatot, akkor a gazdaságban előbb beüt a stagfláció, majd jön a virtigli recesszió. Ám mivel hanyatlik a népszerűsége, a bosszú újabb és újabb eszközeit fedezi fel. Az ország fenntarthatatlan pályán halad.

Ütközik egymással az elnök elszántsága, illetve kormányzásra való képtelensége, viszont szembekerült a fegyverként használt illiberális állam, valamint a kibontakozó politikai ellenállás. A kettő közül az egyik a rövidebbet fogja húzni.