Példák bizonyítják: a Parlamentből kitiltott képviselőknek érdemes nemzetközi bírósághoz fordulniuk

A gyülekezési törvény módosításának elfogadása előtt hat parlamenti képviselő fejezte ki a nemtetszését szokatlan eszközökkel. A füstgyertyát tartó momentumos Bedő Dávidot, Lőcsei Lajost és a független Hadházy Ákost 12 ülésnapról, a karzatról akciózó Gelencsér Ferencet, Sebők Évát és Tóth Endrét 6 ülésnapról tiltották ki Kövér László házelnök indítványára. Összességében több mint 80 milliós pénzbírságot is kiróttak rájuk. A házelnök egyébként emiatt büntetőfeljelentést is tett – vázolja a Magyar Ügyvéd Blog szerzője legfrissebb posztjának az apropóját.   

„A magyar demokrácia sorsa nem ezen a vitatható döntésen múlik” – idézte Magyar György saját szavait a Klubrádiónak mondottakból. Mint sorolta: a NER-es kétharmad kiüresítette a parlament hatásköreit, a választási törvényeket a saját érdekeinek megfelelően szabta át, a közszolgálati médiát leuralta, emberek sorát pedig félelemben tartja. Mindehhez „természetesen” törvényi felhatalmazással rendelkeznek. Az érintetteknek ezzel együtt is érdemes Strasbourghoz fordulniuk, mert az emberi jogi bíróság a Kövér László kezdeményezésére kiszabott bírságokat rendre ellentétesnek minősítette az Emberi Jogok Európai Egyezményével, helyén kezelve a véleménynyilvánítás szabadságát – emlékeztetett.

A poszt ennek kapcsán felidézi a jogszabályi hátteret. Az országgyűlési törvény szerint az ülést vezető elnök rendreutasíthatja azt a képviselőt, aki „nyilvánvalóan indokolatlanul eltér a tárgytól”, illetve „közbeszólásával a felszólalást vagy az ülés vezetését kirívó mértékben zavarja”. Ám mint megjegyezte: azt, hogy mi a tárgytól nyilvánvalóan indokolatlan eltérés, s mi a kirívó mértékű zavarás, az elnök dönti el. Ha a figyelmeztetés nem elég, a renitens képviselőtől megvonhatja a felszólalás jogát is. Magyar szerint az még szebb, hogy az „ülést vezető elnök rendreutasítás és figyelmeztetés nélkül megvonhatja a felszólalási jogot attól a képviselőtől, aki az ülést vezető elnök döntését, ülésvezetését kifogásolja”.

Majd további idézetek következnek a törvényből. „Azt a képviselőt, aki az ülés, a vita vagy a szavazás menetét zavarja, vagy az Országgyűlés ülésének résztvevőjét az üléstermi jogai gyakorlásában vagy kötelezettségei teljesítésében zavarja, az ülést vezető elnök az adott ülésnapról vagy ülésről kizárhatja vagy a képviselő azonnali hatályú kitiltását rendelheti el”. Persze nehéz értelmezni, mi a zavarás, vajon elég-e, ha szavazás közben valaki bekiabál? De bevett gyakorlat, hogy a frakcióvezetők rendszeresen ordibálnak, jelezve, az adott képviselőcsoportnak melyik gombot kell nyomnia. Mi ez, ha nem zavarás? – teszi fel a költői kérdést Magyar György.

A strasbourgi gyakorlat ennél megengedőbb – mutat rá a blogposzt. Erre korábbi magyar vonatkozású példákat is sorol. Az ellenzékiek 2018 decemberében – a munka törvénykönyvének módosítását megakadályozandó – odaálltak Orbán Viktor elé az ülésteremben, és hangosbeszélőn keresztül, valamint sípolással csaptak zajt, illetve felálltak az elnöki pulpitus elé is. Ezzel sem tudták azonban megakadályozni a „rabszolgatörvény” elfogadását. Utóbb Kövér László sorra büntette meg az akcióban résztvevő ellenzéki politikusokat. Az egyik érintett, a momentumos Szabó Szabolcs az emberi jogi bírósághoz fordult, ahol tavaly megállapították: a képviselőnek sérült a véleménynyilvánítási és a tisztességes eljáráshoz való joga. A strasbourgi bíróság ítélete szerint a jog nemcsak a gondolatok szabadságát, azok tartalmát védi, hanem azt a formát is, amelyben azokat közvetítik.

Rögtön az első, a még 2013-ban az egykor MSZP-s Szanyi Tiborra kiszabott 131 ezer forintos bírság miatt kezdeményezett eljárást is elvesztették és egymilliót kellett visszafizetni. Az ő „bűne” az volt, hogy interpellációja után középső ujját felfelé tartva beintett a Jobbik-frakciónak. Szintén pert nyert az akkor párbeszédes Karácsony Gergely és párttársa is, akiket azért büntettek meg 2013-ban, mert a trafiktörvény vitáján egy „Fidesz – loptok, csaltok, hazudtok” feliratú transzparenssel tiltakoztak. Az LMP-s Lengyel Szilvia, Osztolykán Ágnes és Szél Bernadett egy „Földrablás helyett földosztást" feliratú molinóval és egy megafonnal akciózott a földtörvény elfogadásakor, ezért kaptak büntetést. Ők is nyertek. Miként Dorosz Dávid és Szabó Rebeka is, akik egy „Itt Nemzeti Dohánymaffia működik” feliratú tábláért kaptak büntetést.

Kövér László nehezen tanul, legalábbis erre utal, hogy tavaly októberben Gyurcsány Ferencet 11 millióra büntette, mert azt mondta: „a magyar kormányfő eladta önmaga becsületét, végül eladta hazája becsületét, és eladta hazája függetlenségét és önállóságát, ezért Magyarországnak áruló kormánya és áruló miniszterelnöke van”. A házelnök az idén tavasszal ugyancsak 11 milliós szankcióval sújtotta Sebők Évát, a Momentum országgyűlési képviselőjét. Az ülésteremben kifeszített molinón a „Minket kitilthattok, de az igazságot nem” felirat volt olvasható, ami mellett hangkürtöket is bevetett a párt.

Ezen utóbbi ügyekben szinte egyértelmű, hogy az emberi jogi bíróság Kövér ellen ítél. Más lehet azonban a helyzet a füstgyertyázós akció esetében. A házelnöknek ugyanis abban igaza lehet, hogy „füstgyertya működtetése tűzveszélyt is jelentett közvetlen környezetére, a képviselők testi épségére és a plenáris ülésterem berendezésére is”. Ebben a kérdésben majd a bíróság mondja ki a végső szót a mentelmi jog felfüggesztése esetén, miután a házelnök feljelentése alapján nyomozást rendeltek el.

Ettől függetlenül felmerülhet, hogy mennyiben tekinthető a hatályos törvényekkel is összhangban állónak, ha parlamenti képviselőket kizárnak a munkahelyükről. A házszabályi rendelkezések szerint ugyanis biztosítani kell az egyéni képviselői jogok érvényesülését. Az alaptörvény így fogalmaz: a „nép a hatalmát választott képviselői útján, kivételesen közvetlenül gyakorolja”. „Ha Kövér László – persze az igazság kedvéért tegyük hozzá, hogy a biodíszletként működő parlament – döntése is elég ahhoz, hogy egy választott képviselőt akár átmenetileg megfosszanak bírói ítélet nélkül jogai gyakorlásától, az igencsak aggályosnak tűnik” – szögezi le Magyar György, aki azonban arra is figyelmeztet, hogy minden érdekelt vonatkozásában újra és újra hangsúlyozni kell a szükségesség és az arányosság követelményét.