Trump Venezuela elleni katonai akciója Orbánt is nagyon nehéz helyzetbe hozta

Alaposan felbolydult a világ Donald Trump legutóbbi – az eddigi talán leghúzósabbnak nevezhető – akciója után: január másodikán katonai csapást rendelt el Venezuela ellen, hogy Caracasban elfogják (az ágyából kirángatva) Nicolas Maduro venezuelai elnököt és feleségét, akiket az Egyesült Államokba szállítottak és amerikai bíróság elé állítottak kábítószerkereskedelem vádjával. (Hétfőn már meg is tartották az első bírósági meghallgatást New Yorkban.) 

Az azóta eltelt rövidke idő alatt Donald Trump tovább fokozta a helyzetet: már nyíltan megfenyegette az akkor még fel sem esküdött venezuelai elnök-jelöltet (korábbi alelnököt), továbbá nem is túlságosan burkoltan megfenyegette Mexikót, Kolumbiát, és ismét jelezte, hogy igényt tart Grönlandra. Ugyanakkor azt az ellentmondást nem tudta és nem is akarta feloldani, hogy Venezuela vezetőjét megpuccsolta, elrabolta azzal az ürüggyel, hogy részese a kábítószerkereskedelemnek, s tette ezt úgy, hogy alig pár hete kegyelmet adott Honduras volt elnökének, akit egy amerikai bíróság (!) ítélt 45 év börtönre kábítószer-kereskedelem miatt. Az amerikai elnök azt állította, hogy Hernándezzel nagyon keményen és igazságtalanul bántak. 

A világ meglehetősen visszafogottan reagált. Ami érthető is, hiszen Maduro gyakorlatilag választási csalás eredményeként lett elnök, s minden ismérv szerint diktátornak nevezhető, annak is a kegyetlenebb fajtájából. Trump akciója azonban nem csak az amerikai alkotmányos berendezkedés, hanem egyben a nemzetközi jog teljes sárba tiprása és a kialakult világrend felrúgása is volt. A hatása pedig felmérhetetlen. 

Mindenesetre az ügy nagyon hasonlít arra, ahogy Vlagyimir Putyin 2022 februárjában elindította a háborút Ukrajna ellen. Nem véletlen, ahogy Moszkva reagált a vele amúgy szövetséges Maduro elfogására és Venezuela amerikai bekebelezési kísérletére. Dmitrij Medvegyev volt orosz elnök és miniszterelnök a Euronews tudósítása szerint arról beszélt, hogy „az Egyesült Államok gyakorlatilag elismerte, képes külföldi vezetők elrablására. Ha ez így van, akkor elképzelhetővé válik, hogy más államok is hasonló módszereket alkalmazzanak...ebben az összefüggésben a neo-náci Merz elrablása kifejezetten kiváló fordulat lehetne”. A HVG a szavaiból azt idézte, hogy „a jenkik, akik már létrehoztak egy ilyen ’precedenst’ Maduroval, megismételhetik mindezt a banderista fattyakkal is” – mondta ezt azzal az elméleti lehetőséggel kapcsolatban, hogy Volodimir Zelenszkij ukrán elnök elutasítja a Trumppal megkötött ügyletet.

Nagyon látszott a kezdeti zavarodottság Orbán Viktor és a magyar kormány reakcióján. Gyakorlatilag csak azt mondogatták, hogy nincs magyar veszélyben, majd arról beszéltek össze-vissza, hogy ez jól hathat a nemzetközi energiaárakra. A zavarodottság nem véletlen: Orbán és egyik fő embere, Szijjártó Péter kiváló kapcsolatot ápolt Maduroval. A külgazdasági és külügyminiszter valamivel több, mint két éve Caracasban mezőgazdasági, felsőoktatási és olaj- és gázipari megállapodásokat kötött Nicolas Maduro rezsimjével, s erről nem volt azóta sem hajlandó kiadni részleteket. Mindenesetre akkor a Facebookon egy mosolygós, kezet rázós közös fotóval illusztrált posztjában azt írta: „Maduro elnökkel kis híján egyszerre szolgáltunk külügyminiszterként, hiszen ő hat éven át dolgozott Chávez elnök mellett, mielőtt őt magát elnöknek választották. Egyetértettünk, hogy a mostani világpolitikai változások közepette a választott vezetők legfőbb felelőssége, hogy megőrizzék országaik szuverenitását és ellenálljanak a külső beavatkozási kísérleteknek.” Nos, ez a külső beavatkozás most Orbán és Szijjártó másik nagy barátjától, Donald Trumptól származott...

Az amerikai elnök ráadásul mindenféle kongresszusi felhatalmazás nélkül indított katonai hadműveletet egy szuverén ország ellen. Vajon ő már minden megtehet? Már semmi és senki nem szab neki gátat?  Balázs Pétert kérdeztük.

„Nem ő kezdte, ezt, hanem Vlagyimir Putyin az Ukrajna elleni támadással, amikor szintén lábbal tiporta az ENSZ Alapokmányát” – szögezte le a korábbi magyar külügyminiszter, uniós biztos. Mint kifejtette: a dolog azért különösen aggasztó, mert immár a világszervezet Biztonsági Tanácsának két állandó tagja szegi meg azt az alapvető rendelkezést, amely a II világháború befejezése óta a békét próbálta fenntartani, s megtiltotta a katonai eszközök alkalmazását, valamint az ENSZ-t állította a világrend középpontjába, a BT döntéseivel egyetemben. Donald Trump csak folytatja azt, amit Putyin elkezdett – mutatott rá. Hiszen az oroszok ugyanazzal a szándékkal támadták meg Ukrajnát, céljuk az volt, hogy elmennek Kijevig, ahol majd lecserélik az ukrán vezetést. Mindez pedig azt jelenti, hogy a tárgyalások és a konfliktusok békés rendezése helyett visszahozzák az érdekpolitikát – állapította meg. Ez pedig megmutatja, hogy nagyjából három nemzedék után meggyengül a konfliktus utáni, általában békeszerződések formáját öltő rendezés, ennyi idő alatt a háború feledésbe merül, és újabb konfliktusok éleződnek.

Milyen hatása lehet mindennek a világra? A világ biztonságára? – kérdeztük. Ha az eddigi rendszer nem működik, ha nem az ENSZ-en alapul, akkor mások is felbátorodnak majd – szögezte le. Mindenekelőtt Kína, majd a kisebbek, mint Irán, vagy Észak-Korea. Ki-ki az ereje szerint indul, mindegyik a saját érdekszférájában próbálva meg domináns pozíciót betölteni, s kényük-kedvük szerint igazgatni azt a bizonyos érdekszférát. Amit Trump meghirdetett, az újfajta Monroe-elv, a Donroe-elv, s az Egyesült Államok saját hátsó udvarát tekintik saját érdekszférájuknak. Oroszország – egyelőre legalábbis – a volt szovjet birodalom területét fenyegeti „csak”, s Kína is saját érdekszférájában gondolkodik még – sorolta a korábbi külügyminiszter.

Hogyan látja, Orbánék – akik eddig sunnyogtak – mennyire kerültek harapófogóba? – kérdeztük. Hiszen az, amit Trump elkövetett Venezuelában, az lábbal tiporja a latin-amerikai ország szuverenitását, azt az elvet, amelyet a magyar kormány állítólag körömszakadtáig véd. És hát ott van a béke kérdése: Trump katonailag avatkozott bele, támadt rá egy szuverén országra. Ráadásul Maduroval kiváló viszonyt ápolt Budapest, amely ott udvarolja körbe Trumpot, ahol tudja.

Balázs Péter emlékeztetett arra, hogy a Venezuelával kapcsolatos fejlemények amerikai elindítása után a magyar kormány először csak konzuli ügyekben nyilatkozott, s mélyen hallgatott a külpolitikai vetületekről. Mint kifejtette: ilyen esetekben állást kell foglalni, de Orbán Viktor ezt nem tudja megtenni, miután beszorult a két fél közé – ebből is látszik, hogy mennyit ér a konnektivitás néven népszerűsített orbáni abszurdum, miszerint mindenkivel jóban vagyunk. Merthogy nem lehet egyszerre szeretni Trumpot és Madurot. Ugyanakkor konfliktushelyzetben nem lehet középen állni, nem mondhatjuk, hogy mi mindenkit támogatunk. Az Európai Unió ugyanakkor kínált egy kiutat Orbán számára: megszövegezett egy kiegyensúlyozott nyilatkozatot, amely Maduroról is kemény véleményt fogalmaz meg, de közben a vonatkozó nemzetközi elveket is felemlegeti. Tálcán kínálta a megoldást Orbánnak így nem kellett saját közleményt kiadnia, saját véleményét megfogalmaznia – mutatott rá Balázs. Ám amihez Robert Fico és Andrej Babis is csatlakozott, az nem volt elfogadható Orbánnak. „Orbán a békét fogja csak szajkózni, anélkül, hogy ennek konkrét tartalmat adna ebben a konfliktusban is” – szögezte le Balázs Péter, akivel közvetlenül a magyar kormányfő hétfői nemzetközi sajtótájékoztatója előtt beszéltünk.