Tudni kell: Orbánnál minden eszköz bevethető
Minden 2002-ben kezdődött. Az akkori országgyűlési választások első fordulóját – tegyük hozzá – nagy meglepetésre a szocialisták nyerték. Az 1998 óta kormányon lévő Fidesz magabiztos volt; a közvélemény-kutatások az ő győzelmüket jelezték. A hajdanán még létező miniszterelnök-jelölti vitát is úgy könyvelték el, hogy Orbán utcahosszal verte a kicsit esetlenkedő Medgyessy Pétert. A Magyar Nemzet – a – még létező – kampánycsendet úgy próbálta kijátszani, hogy a szombati lapszámában, a fejléc alatt, lényegében látszólag semmivel összefüggésben nem lévő két betűt helyezett el; KO, írták, és mindenki tudta, hogy a fölényes győzelem kifejezése a vitára utalt. (Ha jól emlékszem, hiába az ócska trükk, a szabályszegést elítélte az akkori választási bizottság.)
De nem erről akartam írni, arról inkább, hogy Orbánon kívül mindenki elkönyvelte a vereséget. Ő azonban nem. A két forduló közötti két hetet arra használta fel, hogy minden idők legpiszkosabb kampányát indítsa be. Az összes körzetben, ahol második fordulót kellett rendezni, beindult az ellenfél lejáratása; minden postaládába hazug és félhazug prospektusok kerültek, senki nem úszhatta meg a jelöltek közül, hogy ne sározzák be őt. Valóságos hadjárat folyt, nem is teljesen eredménytelenül. A listás szavazás fölényét ugyan nem tudta már behozni a Fidesz, de az egyéni jelöltek versenyén keresztül, kis híján megfordította az eredményt. Magyarország voltaképpen akkor tapasztalta meg először, milyen az, ha végletekig eldurvul a kampány, és hogy mennyire hatékony eszköz az ellenfél lejáratása, támadása. Nem számít, hogy az állítások igazak-e vagy sem, csak az a fontos, hogy a lakosság azt higgye: az ellenzék bűnözőket küldene a parlamentbe.
Azóta ez így van, természetesen jelentősen csiszolva a technikán, illetve felhasználva az azóta megszerzett média felületeit. A technika csiszolása több elemből áll; többek között a kitalált történetek mellett, ajándékok osztásából, a kormány erőforrásainak felhasználásából, valamit olyan beruházási ígértekből, amelyekről az emberek is pontosan tudják: csak akkor valósul meg, ha helyesen szavaznak, azaz a Fidesz jelöltje mellett állnak ki.
Így történt, történik ez most is, noha csak időközi választásról van szó. Vasárnap Szerencsen, illetve a városon túlnyúló szavazókörzetben választanak, látszólag nagy tét mellett. Az derül ki ugyanis, hogy a kormánypárt megőrzi-e a parlamentben a kétharmados fölényét, vagy rászorul a Mi Hazánk, vagy a német kisebbségieket képviselő országgyűlési tag segítségére. Természetesen Duró Dóra bármikor a Fidesz rendelkezésére áll, de Orbán nem akar importálni szavazatot, neki 133 bátor emberre van szüksége. És persze arra is, hogy újra bizonyítsa: az ellenzéki összefogás nem egy varázseszköz, a Fidesz hatalma nem roppant meg, az emberek nem fordultak el tőle. Ezért is vetett be minden eddig tapasztalt eszközt Szerencsen, felbolygatva a végletekig a város életét.
Nem vitás: az ellenzék jelöltje adott muníciót, volt Bíró László korábbi kijelentéseiből mit válogatnia. Ehhez nem kellett a hazugság eszközéhez nyúlnia, bár – természetesen – arról sem mondott le. Egy előválasztás talán megelőzhette volna, hogy eleve sebezhető jelöltet állítson az ellenzék, bár a mocskos kampányt semmivel és senkivel nem lehetett volna megakadályozni. Nem lehetett volna megakadályozni, hogy olyan személyeket állítsanak a kamera elé, akik csalással, lényegében lopással, egy sor becstelenséggel vádolják meg Bírót, mint ahogy azt sem, hogy értékes és kevésbé értékes ajándékokkal vásárolják meg a szavazókat. Látjuk: ilyeneket mindig lehet találni, és egy kiélezett küzdelemben az ő szavazatuk döntő lehet. Ezzel együtt: az ellenzéknek úgy kell felkészülnie 2022-re, hogy ne érhesse meglepetés. Nem mondhat le az előválasztás sikeresnek bizonyult intézményéről, és olyan jelölteket kell indítania, akik makulátlanok; éppen elég lesz nekik elviselni a hazug állításokat. De: 2022-nek már most úgy kell nekivágni, hogy képesek legyenek megfelelő technikákat kidolgozni a Fidesz – korábban felsorolt – módszereivel, eszközeivel szemben. Tudni kell a hatalmas médiafölény ellenszerét, tudni, hogy miként győzzék meg a lakosságot arról, hogy nem kell félni Orbántól és csapatától, nem kell bedőlni az ígérteknek – most például a Szerencsre vezető négysávos autóútnak – és annak sem, hogy kizárólag akkor lesz élet, ha a Fidesz nyeri a választásokat. Tudni kell azt, amit amúgy eddig is tudtunk: a kampány mocskos lesz, mi több, egy pillanatra sem áll le (lásd most a Donáth Anna elleni támadásokat); a hatalom igézete minden szabályt, törvényt felrúg, annak elvesztése pedig súlyos következményekkel fenyeget.
Ma még látszólag mindegy, hogy 132, vagy 133 képviselője van a Fidesznek, elveszti-e a kétharmadot, vagy sem. Az azonban egyáltalán nem, hogy mi történik, mi történhet velük, ha 2022-ben veszítenek. Az ellenzék számára pedig az a fontos – ismételt – tanulság, és ez a szerencsi végeredménytől függetlenül leírható: csak akkor vethet véget a maffia-kormányzásnak, ha a Fidesz által használt eszközökre kidolgozza a megfelelő technikát. Például azzal, hogy minden választási körzetben, minden településen ott van, és a hátra lévő bő másfél évben elhiteti az emberekkel: nem kell félniük egy váltás esetén sem, sőt, csakis a váltás az érdekük, különben végleg belesüppedünk egy korrupt ország rendszerébe.
