Tülekednek a pártok a választási startvonalnál

Hogy minden választó kifejezhesse politikai akaratát, szükségünk van egyáltalán ennyi pártra? 

Alighanem ezt a hazai pártstruktúrát Európában hungaricumnak tekintik, A nyolcvanas évek óta a pártrendszerünk megkövesedett, befagyott, képtelennek bizonyult mindenféle átalakulásra. A rendszerváltozás után csatlakozott tagállamok közül a mienk felel meg legkevésbé az európai gyakorlatnak. 

A pártok közötti éles szembenállásra gondol? Arra, hogy nálunk csak „fehér” és csak „fekete” közül lehet választani?

Ma itt tartunk, s ez valaminek a következménye. A kilencvenes években volt néhány „békeévünk”, amikor minden gyermekbetegségével együtt, úgy tűnt, sikerül beletanulni a nyugat-európai demokráciák gyakorlatába, de 2010 után erről le kellett mondani. Az azt megelőző két évtizedben elkövetett súlyos hibák árát azóta fizetjük. Igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy a Gyurcsány-Orbán rendszer mindkét oldalról nézve működésképtelen.

Egyfajta zsákutcába vezetik az országot… 

Így van. Ezzel nem akarom azt mondani, hogy nem volt jobb az a két évtized gyengécske demokráciája, de az is ellentmondásos világ volt. Hadd húzzam alá: azoknak az éveknek a politikai válsága teremtette meg a mai rezsimet.

Lát ebből kiutat? Perspektívát?

Kicsit pesszimista vagyok az ország politikai jövőjét illetően. Úgy gondolom, sem júniusig, de 2026-ig is nehezen képzelhető el, hogy ez a pártrendszer megújuljon. Nagyon félek attól, hogy az akkor bekövetkező igen súlyos bukás fog csak véget vetni ennek a befagyott pártrendszernek. Lehet, hogy addig lesznek még mindenféle politikai válságok is, de a pártrendszer korszakszerű váltása hosszadalmas és talán fájdalmas folyamat lesz. 

Nem láthatunk a jövőbe, de mire számít, ha ez az átalakulás egyszer valóban megtörténik majd?

Most a pártrendszer magját nyolc-tíz – az én szememben „nyugdíjas” – párt alkotja. A hazai politikai elit irányítói korukat, életútjukat tekintve is a nyugdíjas kor körül járnak, a szervezetek elavultak, hiányoznak belőlük a friss, a stratégiai elgondolások. Mielőtt félre lehetne érteni: ez a Fideszre éppúgy igaz, mint az ellenzékére. Sőt, leginkább a Fideszre értem, mert ők mára már legkevésbé pártként, egyenesen üzleti vállalkozásként működnek.

Valóban, nem optimisták ezek a meglátásai.

Nem sok okunk van az optimizmusra. A mostani helyzetnek a következménye az is, hogy tömegével jönnek létre „törmelék” pártok, amelyek kizárólag álpolitikai tevékenységre szerveződnek. 

Nem is tehetnek mást. A kormánypártok egyetlen más formációt sem engednek levegőhöz jutni.

A Fidesz 2010 óta a meglévő pártoktól is elszívta a levegőt. Eltörpítette őket. Jogilag, gazdaságilag, társadalmilag és személyileg is. Ha soraik közül valaki egy kicsit is kimagaslott, a lejárató propaganda gépezet azonnal munkához látott. Háromféle törmelékpártot tudok megkülönböztetni. Az első típusúak az úgynevezett csalódott embereket tömörítik, azokat, akik mindenáron szeretnének valamilyen társadalmi szerepet, de a régi közösségükben a perifériára sodródtak, és nem érik be ennyivel. A második csoportba azok kerülnek, akik valamilyen üzleti érdekből alakítanak pártot. Mindenki tudja róluk, hogy az állami támogatás megszerzése az egyetlen céljuk, amivel aztán meg sem próbálnak elszámolni. Sokadik választás óta büntetlenül tehetik. A harmadik ebben a kategóriában a kis-nagypártok, vagy a nagy-kis pártok csoportja. Vannak köztük kamu pártok is, de az úgynevezett szolgáló pártokat – mint az LMP, a Jobbik, a Mi hazánk, de egyelőre még a Kétfarkú Kutyapárt is – ide sorolom, pontosan ismeri a tevékenységüket a közvélemény. Általában a kormánypártok megrendeléseit teljesítik, vagy éppen csak megelégszenek azzal, hogy betartsanak egy olyan összefogásnak, ami veszélyeztethetné a Fidesz győzelmét.

Ha innen nézzük, egyáltalán nem meglepő a majdnem kétszáz párt jelenléte.

És még mindig vannak újabb jelentkezők! A napokban is bemutatkozott egy pártcsíra, amelyik valamilyen másik, már meglévő pártban keres magának „gazdaállatot”. Nem tudom, felmérték-e, hogy a mai világban egyáltalán nem hálás feladat összeállni csalódott, kiábrándult emberekkel, mert akkor vállalni kell egy csomó olyan politikai adósságot is, amit később kell kifizetni. 

Ahogyan korábban említette, a Fidesz minden konkurense elől elszívja a levegőt. Aki ma erre a pályára be akar lépni, számolnia kell a legrosszabbal is.

Úgy látom, a fideszesek egy fiatalabb nemzedéke kér bebocsátást a politika színterére. Az első megszólalásaikból úgy tűnik, hülyének tartják az öregeket, az Orbán-, Kövér-, Kósa-, Németh Szilárd-féle társaságot. Anyagi érdekeiket is védik, hiszen jól látják, hogy felépült egy lopásra berendezkedett rendszer, amiből nekik nem akarnak osztani. Nyelveket beszélő, egyetemet végzett, az informatikában otthonosan mozgó profi „ifjútörökök” ők, akik a harmincas éveikben járnak és nem nézik jó szemmel a Mészáros- és Tiborcz-félék gazdasági mozgását. Nem háborúzni akarnak az unióval, hanem ahogyan a lengyelek is teszik, hazahozni a támogatásokat. Akár olyan áron is, hogy belépnének az Európai Ügyészségbe.

Ezekről az emberekről még nagyon keveset tudni…

Így van. Csak azt akartam érzékeltetni, hogy nagyon nehéz szülés lesz egy új pártrendszer megteremtése, hiszen még a szereplőket is csak sejteni lehet. Nem lesz könnyű megszabadulni sem Orbántól, sem Gyurcsánytól, de a mai középnemzedék már leírta mindkettőjüket. Nagyon komoly hátrányban vagyunk mind a lengyelekkel, mind a csehekkel szemben, ahol harminc év alatt a pártrendszer kétszer is képes volt a váltásra. Ki tudtak nevelni egész Európában tekintélyt élvező politikusokat, míg a mi vezetőink csak kényelmetlen homokszemek az unió gépezetében.